A jászapáti Torgyán-Szekeres-vita: Leszámolás

publikálva
1997/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Torgyán József ugyan Horn Gyulát hívta ki nyilvános tévévitára, ellenfele mégis Szekeres Imre lett. A találkozó házigazdája is Szekeres lett: szülővárosát, Jászapátit ajánlotta fel helyszínül. Torgyán ötletére, az akasztói stadionban tartandó összecsapásra még várni kell. A vita után mindkét fél nagyon elégedett volt, ezt olyan megnyugtató volt hallani.

Torgyán József ugyan Horn Gyulát hívta ki nyilvános tévévitára, ellenfele mégis Szekeres Imre lett. A találkozó házigazdája is Szekeres lett: szülővárosát, Jászapátit ajánlotta fel helyszínül. Torgyán ötletére, az akasztói stadionban tartandó összecsapásra még várni kell. A vita után mindkét fél nagyon elégedett volt, ezt olyan megnyugtató volt hallani.

A média maga az üzenet; a jászapáti művház előtt pedig ott tolongott az újságírószakma nem kis hányada. Mi következhet ebből? A kisgazdák és a szocialisták szerint semmiképpen sem a választási kampány kezdete, az időpont még túl korai lenne. "Még nem jöttek be az eredmények, amikre várunk", felelték kérdésünkre a Magyar Szocialista Pártban (MSZP). "Az emberek szeretnék hinni, hogy helyzetük jobb lesz", és amint "felcsillant a remény", a szavazók elkezdtek visszapártolni, legalábbis a közvélemény-kutatási eredmények "ezt tükrözik". A vitára tehát elvileg egyszerű motivációval érkezett mindkét fél: Torgyánék "Jászapáti elfoglalására", Szekeresék pedig azzal, hogy "megállítsuk végre Torgyánt" (Szekeres Imre egyébként folytatta offenzíváját, újabb frontokat is nyitva: a Baloldali Tömörülés előtt tartott hét végi beszédében Torgyán mellett már Csurka Istvánt és Giczy Györgyöt is a társadalomra veszélyesnek minősítette).

A vereség

Torgyán Józsefnek veszítenie kellett. Amikor a vitát követően Torgyán kifelé tartott a művházból, a lépcsőfordulóról utána kiáltották a kérdést: ki is győzött? Hát persze ő, Jászapáti "kisgazda lett", akárki láthassa. A Független Kisgazdapárt (FKgP) tábora az Alvégi Sörözőbe vonult el vacsorázni. A párt elnöke és köre roppant elégedetten nyilatkoztak a Narancsnak, úgy vélték, az elnök "lemosta Szekerest". Egyik közeli kisgazda forrásunk szerint az igazi katasztrófa az, hogy azóta is így gondolják. Torgyán és - végtelenül szervilis - környezete a megszállottságig hisz az elnök képességeiben, és Jászapátiban is abban bíztak, hogy ezt "rutinból meg lehet oldani".

Torgyán izomból akart felülkerekedni, és elbukott. Kiderült - ami azért sejthető volt, legyünk őszinték -, hogy a rögzített szabályok nem kedveznek habitusának. Ha nincs lehetősége folytonos replikákkal szétzilálni ellenfele érvelését, akkor kész. Torgyán beszélni szeret, nem érvelni. A hallgatóságot inkább bűvöli és kifárasztja, semmint meggyőzi. A vita első harmada után - ebből már kiderül, hogy három harmad volt, az elsőben harminc percet monologizáltak, a másodikban a közönség tett fel legfeljebb egyperces kérdéseket (amiket kétperces válaszok követtek), a harmadikban pedig egymást faggatták, szintén egy perc kérdés, két perc válasz alapon; a szabályokat a pártok találták ki - Torgyán lehetőséget kért, hogy öt percben reagáljon Szekeres félórás beszédére (ellenfelének is felajánlva ugyanezt). Kérését a moderátorok, Forró Tamás és Havas Henrik határozottan - és a jászapáti, valamint az esetleges összes többi hasonló rendezvény nagy szerencséjére - elutasították. A Szekeres-team taktikája ekkor hozta meg első eredményét: Torgyán az első közönségkérdésre adott válaszát használta fel arra, hogy felhívja a figyelmet, Szekeres Imre csúsztat, amikor az FKgP-t úgy említi, mint az Antall-kormányban végig részt vevő pártot. Evvel jobban nem is teljesíthette Szekeresék vágyát: a nagy szónok, a tévedhetetlen doktor, a fenséges önbizalommal és önmagáról gyakran és előszeretettel egyes szám harmadik személyben beszélő Torgyán József magyarázkodott. És mivel a csel bejött, Szekeres Imre alkalmazta még párszor. Az eredmény ugyanaz: az ember, aki olyannyira nagyvonalúan képes kezelni a tényeket, magyarázkodott.

Hamar kiderült, a vitában a felkészülésnek és a segítőknek nagy szerep jutott, talán először egy választási kampányon kívül: Szekeres Imrét végül is nem kis mértékben csapata vitte győzelemre, mert alaposabbak voltak és komolyan vették a feladatot - a kisgazdáknál mindenképpen komolyabban. Ezt a vitát a háttéremberek nyerték meg. Torgyánék elszámították magukat, mintha alábecsülték volna az ellenfelet, vagy mintha nem gondolták volna végig, mi lehet a találkozó tétje, mennyit lehet rajta veszíteni. Nincs mentség, még ha el is lehetne hinni Torgyán állítását - de nem lehet -, hogy nem készült fel különösebben, "annyi különbség volt, hogy szokásommal ellentétben a tegnapi napot nem dolgoztam végig, elmentem uszodába, szaunába, és végiggondoltam a kérdéseket". A beszélgetés után egyik kísérője azt kérte, maradjon ki a riportból az, hogy Torgyánnak nem voltak tanácsadói, "mert ez marhaság"; és még neki is kínos lehetett.

A felkészülés

A Szekeres-team 1993 óta dolgozik együtt. Ez a csapat csinálta végig a 94-es kampányt is, és - bár Szekeres szerint "erről még korai lenne beszélni" - valószínű, hogy a 98-as kampány idejére is együtt maradnak, mondta egyikük a Narancsnak. Cáfolták, hogy az MSZP frakcióvezetője már egy hónapja erre a vitára készülne intenzíven ("ugyan, nemrég jött haza Amerikából"). A felkészülés abból állt, hogy elpróbálták a beszédet, és igyekeztek átvenni azokat a témákat, amelyeket Torgyán felvethet.

Szekeres frissen érkezett, fiatalos volt, mosolygott, mint aki otthon van - ezt ő mondta, tőle tudom. Evvel szemben Torgyán, értesüléseink szerint, jóformán pihenés nélkül, egy másik programról érkezett Jászapátira - fáradt volt és ingerlékeny. Az elnök útközben, az autóban próbált meg felkészülni: Várhelyi András elnöki főtanácsadó olvasta fel neki a kérdéseket, témaköröket.

Szekeresnek ezúttal, állandó stábján kívül, más segítői is voltak. Kilétükről parlamenti pletykák terjednek, de ezeket a frakcióvezető környezetéből nem szívesen erősítik meg vagy cáfolják, "ezek nagyon kényes kérdések". Kiderül, hogy "Markos Györggyel például elég jó a kapcsolatunk", de az újságírókat, akikkel a vita előtt konzultáltak, nagyobb diszkréció övezi. Az MSZP rendszeresen szervez háttérbeszélgetéseket azon újságíróknak, akik a párt munkáját követik. "Köztudott, hogy a lapoknál a pártok ki vannak osztva", mondta Szekeres egyik munkatársa, "és ha az újságíró jól akarja végezni a dolgát, akkor igyekszik jó kapcsolatokat ápolni a politikusokkal".

Kitekintés

Szőhetnék ebbe az elbeszélésbe riportelemeket is, de minek?

A helyi kisgazda-sejt irodájában ülők nem finomkodtak, és - ahogy a Magyar Nemzet riportere nagyon helyesen rögzítette - zsidóztak egy sort, direkt örülök, hogy nem egyedül hallottam, így tán elhiszik. Szóval ez a Szekeres nem is Szekeres, hanem Stern; na meg a vállvonogatás. Ami egy Sterntől kitelik, kérem, hát képzelhetem. A szüleiről persze a legjobbakat tudják mondani, de az Imre... az Imre, az olyan gyerek volt, hogy egyszer a szomszéd kislánnyal egy homokfalba vagy mibe lukat ásott, és oda elbújtak, és az apja kereste, és nem jött elő ez az Imre, és amikor megtalálták, akkor az apja nagyon megverte. És? És semmi, de erre a verésre nagyon szívesen emlékeznek bármikor.

Az irodában kiderül az is, hogy a kisgazda nem díszít, mert nincs pénze, hogy lufikat fújasson meg zászlót aggasson, de ha lenne, akkor is másra költené, a kisgazda már csak ilyen. A komenisták költöttek.

A pártok közötti elsődleges megállapodás úgy szólt, hogy fele-fele arányban viselik a költségeket, aztán a kisgazdák kihátráltak a buliból. Meghagyták az MSZP-nek Gergely Róbertet, Bach Szilviát és a zűrgammás Szulák Andreát, énekeljen szívéből a szociknak az iskolaudvaron. (Hogy az őszintét mondjam, éccaka az iskola kerítésénél láttam kisgazda zászlós népeket is a zene hangjaiban gyönyörködni, de ez egy szabad ország, nem?, de, hát akkó´ mi van? Semmi.)

Az FKgP végül nem szállt be a színpadi látvány építésébe sem. Õk valódi művházas hangulatra gondoltak, egy-két elfekvő fotelre és az elnök mozgó pulpitusára. Az MSZP azonban komolyan vette a vitát, színpadképet terveztetett, és ki is fizette azt, a Narancs értesülései szerint mintegy két és fél millió forintot - persze az, ami az emelvények és asztalok tetején márványnak látszott, igazából öntapadó tapéta, matrica volt. Gát György producer (Família Kft.) a Narancsnak cáfolta, hogy cége ebben részt vállalt: az igaz, hogy az emberei építették a díszletet, és Gát maga is besegített, de nem ő számlázott, mondta.

A kisgazdáknak voltak kifogásaik. Avval "a kék színnel sem tudtunk mit kezdeni", mondta egyikük a tévékameráknak előnyös blue boxra célozva, hogy egy példát említsünk. Nyilván túl híradósnak találtatott, és innen már csak egy lépés a magyarságteljesítmény felvetése.

Aktivitás

És kitől jöttek a lakossági kérdések? Hát a közönségtől. És hozzájuk kitől jutott el? "Ilyenkor semmi sem történik véletlenül. Hát persze hogy tőlünk", mondta Szekeres Imre egyik munkatársa. Nem kell, hogy meglepetést okozzon ez - magam is megnézném azt a derék állampolgárt, aki rákérdez: a kisgazdák frakcióvezetője szerint vajon "mitől csökkent kezelhető mértékűre az államadósság"? A kisgazdatábor a közönség kiválasztásakor egyszerre volt kevésbé szofisztikált és életszagúbb: elég ügyetlen kísérlet volt egy országgyűlési képviselőt a közönség soraiba infiltrálni (aki csak megyei elnökként mutatkozott be) - ezt a kísérletet Szekeres jól oldotta meg, megjegyezve, hogy lévén képviselőtársak, gyakran cserélnek eszmét. Az a derék pártkatona pedig, aki azt a kérdést kapta sajátként felolvasni - olvasta-e Szekeres Imre a "frídom... (a jó kezdés után szünet, lapozás, zavart silabizálás) a frí... a frí hauz magazin jelentését", miszerint a magyar sajtó csak korlátozott szabadságot élvez -, nos, ő képviselte az életszagot: az átlag magyar, ha felfoghatatlan és kiejthetetlen akadályokba ütközik, így viselkedik, zavartan nyögdécsel és fejjel megy a falnak.

Szekeres agyonalázta a kérdezőt - vele ellentétben, mondta, ki tudja folyékonyan ejteni, hogy "frídom hauz" -, majd folytatta: "aki" - de ez a könnyű diadal felett érzett mámornak, egy szimpla nyelvbotlásnak is elmegy, talán.

A közönség egy percig sem volt kímélve. Torgyán a félórás monológja elején felszólította a szocialistákat, hogy tapsoljanak ők is nyugodtan, ha érdekükben, a vidék érdekében szól. Amikor valaki úgynevezett kérdés formájában G. Nagyné Maczó Ágnes családanyát, a parlament és a párt alelnökét említette mint egy antiszemita nagygyűlés résztvevőjét, Torgyán doktor felszólította az illetőt, hogy szégyellje magát. A vita után az Alvégi Söröző kertjében - egy Mercedes típusú szgk-nek támaszkodva - Torgyán kijelentette, hogy beszéde közben látta, amint sok szocialista érzületű jelenlévő "szégyenkezve lehajtja fejét", annyira letaglózta őket a kisgazda igazság. Sovány vigasz.

De nem kell a közönséget különösképpen sajnálni: nyilvánvaló volt, hogy mindkét párt válogatott erőit igyekezett a számára fenntartott százötvenhét székbe ültetni.

Diadalkeselyű

Torgyán belesétált a Szekeres-team kelepcéjébe. A nagy húzás a tavaly március 15-i "kormánybúcsúztató nagygyűlés" után elhíresült - és jelentős népszerűségvesztést okozó - torgyáni beszéd féregirtós-dögkeselyűs-álliberális-férges részletének újbóli felidézése. Szekeres megkérdezte - ekkor már egymást kérdezték -, vajon így gondolkodik-e még mindig? Ez nem is kelepce volt, ez egy akkora verem volt, amekkorával Indiában elefántokra vadásznak, és Szekeresék még csak nem is álcázták, Torgyán doktor ennek ellenére, zsupsz, belevetette magát. És nemcsak hogy beleugrott, de jól is érezte magát benne. A vita után, a jászapáti iskola udvarán a gratulációkat fogadó Szekeres Imre elégedetten nyilatkozhatta, lám-lám, Torgyán nem változott - íme, ott tart, ahol tavaly márciusban, amikor olyan sokan megrettentek tőle. Az FKgP PR-részlegének munkáját, ha nem is nullázta le, de alaposan visszavetette, kell még egypár EU-zászló, amíg ezt visszacsinálják.

Az MSZP-ben, mint ezt a Narancsnak elmondták, tulajdonképpen nem számítottak ilyen könnyű győzelemre. Nem nagyon bíztak abban, hogy Torgyán kiborul, és újra nekiáll féregirtani. "Jó képességű politikusnak, kiváló színésznek és szónoknak tartjuk őt", mondta a Narancsnak a Szekeres-team egyik tagja. "Meglepően sok kérdést hagyott ki, nem kérdezett rá például a Szekeres házára. Mi viszont több kérdését kitaláltuk."

Az FKgP belső viszonyait jól ismerő informátorunk úgy véli, a kisgazdák fel sem fogták, mi történt, rendületlenül bíznak a doktor zsenialitásában, a szerencsében, az erejükben és a biztos győzelmükben. "Észre sem veszik" a körülöttük zajló folyamatokat, azt, hogy az MSZP támogatottsága nőtt, az FKgP-é pedig csökkent. "Ha a következő közvélemény-kutatás azt mutatja, a vita után csökkent a párt népszerűsége, megint azt mondják, hogy a közvélemény-kutatásoknak nem hiszünk." Torgyán mintha bedőlt volna a jászapáti tapsviharoknak, amelyeket gyakran Molnár Róbert protokollfőnök indukált a művház jobb hátsó szélén: az oszlop mellett állva dolgozott serényen, a kellő időben kezdeményezve.

A kisgazdák mással vannak elfoglalva. A Tímár György-féle Tímár György Baráti Köre - beszélgetőtársunk T. Gy. "fejlett egója" egyik megnyilvánulási formájának nevezte az időnként a Fehér Házban tartott találkozókat - hét végi ülésén egy jelenlévő méltatlankodott: az FKgP miért egyezett bele abba, hogy Havas Henrik legyen a moderátor? Személye csak hiteltelen lehet a kisgazdák szemében, lévén - ha csak nagyon rövid ideig is - a Horn-kabinet kommunikációs és sajtóügyekben illetékes címzetes államtitkára. A felháborodott hozzászóló nem volt az információk közelében: mint a Narancs FKgP közeli forrásból megtudta, Havas Henrik médiajelenség nemrég Horváth Béla kabinetfőnök közbenjárására találkozott Torgyán József pártelnökkel. Informátorunk szerint a találkozó Havas kérésére történt, aki - forrásunk állítása szerint - az FKgP támogatását kérte, mondván, a Magyar Televízió Rt. (MTV Rt.) kuratóriuma felmenti Peták Istvánt, az MTV elnökét, ő pedig az egyik lehetséges utódjelölt. Havas Henrik a Narancs kérdésére röviden "baromság"-nak nevezte az állítást. Valóban találkozott Torgyánnal, de a tízperces találkozó merőben személyes jellegű volt, "aki azt hiszi, hogy én a Torgyánnál lobbizok, az nincs magánál", mondta. Havas cáfolja a Népszabadságban megjelent információt, miszerint cége végzi majd a PR-munkát az FKgP-nek az 1998-as választási kampány idején; "jelenleg rendszeresen csak médiafigyeléssel foglalkozunk és időnként, nagyon ritkán, kommunikációs tréningeket szervezünk" - és leginkább azt fájlalja, hogy őt meg sem keresték a kérdéssel. Eddig egyik párt megkeresését sem fogadta el, mondta Havas a Narancsnak.

Sajtóügyek

Hányan voltak kíváncsiak a vitára? Sokan. A parlamenti tudósítók kara kissé zavartan téblábolt, mintha fogást keresnének. Bátran szemeztek a bennszülöttekkel, akik itt élnek, messze az Országháztól. Jászapátira látogattak még a magyar valóság társbérlőivel rendszeresebben érintkező riporterek is. Fiala János rádiós sztár például, magnóval és mikrofonnal felszerelkezve, arra kereste a választ: mennyire az újságírók hibája az, hogy Torgyán József és Szekeres Imre "magánbeszélgetéséből" országos esemény lett. "Öngerjesztő folyamat-e" az, hogy a sajtó leutazott a helyszínre, és "nem hagyta meg a vitát lokális eseménynek"?

Szombathy Pál, A Hét című tévéműsor stúdióvezetője Fiala műsorában szerényen csak végrehajtónak aposztrofálta magát. Szombathy hétfőn a Narancstól értesül arról, amit előre borítékolni lehetett volna: négy ellenzéki párt - a Fidesz - Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Demokrata Néppárt és a Kereszténydemokrata Néppárt - sem akar kimaradni a buliból; tiltakoznak, mert szerintük a közszolgálati televízió egy hírműsor (az Aktuális) helyén és idejében (május 30-án, pénteken este 22 óra 15 perckor) a kormány sikerpropagandájának adott helyet, és ezáltal megsértette a médiatörvényt. A négy párt szerint a tévé képernyőjéről eltűnt az ellenzék, és azt kérdezik, ők mikor kapnak fél órát - nyilván külön-külön - a hírműsorok helyén.

Szombathy szerint Rudi Zoltán, a belpolitikai műsorok főnöke Sárközy Erika tévés alelnöknek írt levelében jelezte: aggályosnak tartja, hogy a televízió a vita - nyolcvanpercesre vágott összefoglalójának - sugárzásával ilyen korán kampányt generáljon. Nem lepődik meg azon, hogy a többi párt is képernyőre akar kerülni akár hasonló formában is: a tévé vezetése precedenst teremtett. A kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy egy hasonló, Párbaj típusú műsor rendszeresen a képernyőre kerüljön, Szombathy első helyen a megrendezés költségvonzatát említette, van-e pénze az MTV-nek, hogy a szükséges színvonalat biztosítsa. És ez nem kevés: egyes becslések szerint a jászapáti rendezvény közel tizenhétmillió forintba került.

Borítékolás

A legbrutálisabb a vége volt, amikor Szekeres egy balhoroggal knock outolta Torgyán Józsefet: valamilyen tisztázatlan okból kifolyólag - vagy a kérdései fogytak el, vagy elege lett - a kisgazdák elnöke húsz perccel a vita tervezett vége előtt bejelentette, hogy utolsó kérdése következik. A kérdés felejthetően gyenge volt, a csattanója már korábban a nézők soraiból is elhangzott: nem-e gondolta-e a Szekeres, hogy az MSZP-nek szegfű helyett a napraforgót kéne a párt jelképévé választani (azért, mert korábban a kommunizmust építették, most meg kapitalisták stb.)? Hát nem, a szocik a szegfűt le nem cserélik, de ha már szóba került: Szekeresnél van egy papír, amelyben az áll: múltjában nem találtak kivetnivalót. Átvilágították, és az Imre nem volt se III/III-as, se spicli, se semmi, papírja van róla, viszi magával, ha kérdezik, milyen a múltad, Imre, felmutatja. És vajon Torgyánnak mikor lesz ilyenje? Szónoki kérdés volt, mondta Szekeres, Torgyán persze válaszolt. Egyrészt, hogy Szekeres protekciósan ment az átvilágító bizottság elé - ezt később maga Torgyán is kissé elhamarkodott, a "háromórás vita hevére" fogható nyelvbotlásnak tartja -, másrészt köztudott, hogy Szekeres Imre a "véres megtorlás eszköze" volt. De Torgyán közben egy felettébb érdekes kijelentést tett: azért nincs még papírja neki, mert csak június 19-én járul a bizottság elé, és majd akkor mindenki számára kiderül ártatlansága.

A kisgazda elnök később megismételte: az ő átvilágítására júniusban kerül sor; a bizottság elé nem tudjuk elkísérni, de utána sajtótájékoztatón jelenti be, hogy ártatlan. Mindez jól hangzik, de van benne egy ellentmondás: ha tudja - és a jelek szerint tudja -, mikor kell a bizottság elé járulnia, akkor idézést kellett kapnia. Az idézés kézbe vételekor pedig - erősítették meg a Narancsnak a bizottságnál - már az is kiderül, hogy a címzett mire számíthat.

Torgyán környezetében a Narancs kérdésére senki sem tudta megfejteni védekezését. Az elnök közeli munkatársa szerint "sem az elnökség, sem a frakció" nem vájkál a múltban, az idézésekről és azok tartalmáról nem tájékoztatják egymást, azt az érintettek magánügyének tekintik.

Különben is számít? Nem számít, a magyar belpolitikában gyakorlatilag minden túlélhető.

*

A jászapáti vita nem kis részben sóbiznisz volt, de senki se várja tőlem, hogy ezen megbotránkozzam, vagy mi. És azt se, hogy azon keseregjek, lám, mekkora a tragédia, hogy itt majd a kisgazdákra és a szocikra - Torgyánra és Szekeresre, kvázi - szűkül le a választás. Nem minősítenék semmit - négyszer láttam az eseményt (háromszor felvételről), ha valakinek, nekem aztán felmentésem van.

Makai József

publikálva
1997/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra