Az információk egy hete csepegnek. A miniszter nyilatkozatain kívül eddig egy hivatalos közlemény látott napvilágot, amit Somogyi Tamás, a miniszter kabinetfőnöke adott ki még felettese távollétében. Eszerint ´96 novemberében jött a jelzés, hogy képviselőkről is gyűlnek az adatok, amit a közlemény "feladatkörön túlmenő adatkezelésnek" minősített. Somogyi szerint az információkat nem használták fel, Nikolits István miniszter két nappal később viszont jócskán megemelte az ügy jelentőségét azzal, hogy nem tartotta kizártnak, hogy az anyag illetéktelen kezekbe is kerülhetett. Ahhoz képest, hogy mindketten ugyanannak a vizsgálatnak az alapján nyilatkoztak, ez érdekes ellentmondás.
Értelmezések
Az eddigi hírek alapján úgy tűnik, a novemberi fülest egy négy hónapos belső vizsgálat követte, majd két hete a miniszter a parlament nemzetbiztonsági bizottságát is tájékoztatta a történtekről. Ez volt szerdán, hétfőn pedig ott a hír a Népszabadságban és a Magyar Hírlapban. Kézenfekvő a feltételezés - a titokminiszter többször célzott is rá -, hogy a kiszivárogtatás a bizottságból történt, amit mind a bizottság tagjai, mind informátoraink valószínűtlennek tartanak. Ellentmond ennek az is, hogy az első hírekben tavaly őszi adatgyűjtés szerepel, és csak a miniszter mondta el - hazaérkezése után -, hogy a dolog ´94 végén kezdődött. Ha a bizottság szivárogtat, akkor feltehetően a pontos időpont került volna ki.
Informátoraink szerint viszont a Népszabadság és a titokminiszter között meglehetősen jó az információáramlás, ráadásul a lapnak mindjárt az első tudósításában szerepelt az IH tavaly év végén elbocsátott igazgatójának, Kocsis Kálmánnak a neve. Róla hírlik, hogy Boross Péternek, a titkosszolgálatokat felügyelő korábbi miniszternek az embere. Rátéve egy lapáttal, a titokminiszter később több helyen is azt nyilatkozta, hogy az ügy miatt elbocsátott két tiszt az MDF-kormány alatt futott be látványos karriert. A ki nem mondott, de sejtetett verzió szerint tehát a tisztek ellenzéki megrendelésre - de legalábbis korábbi gazdáik szája íze szerint - dolgoztak, amikor szocialista képviselőkről, köztük Baja Ferenc miniszterről és Gál Zoltán házelnökről is gyűjtöttek adatokat. Boross - érzékelve, hogy az ellenzékre játsszák a dolgot - azzal riposztozott: a "hírhabosításból" semmi jó nem származik, csak az, hogy a szolgálat elbizonytalanodik, és nem mer majd a keletről jövő maffiák ügyein dolgozni.
Borossnak köszönhető a Nyírfa-ügy egy másik értelmezése is. Az exminiszter a szolgálathoz visszavett emberek politikai akciójáról beszélt, amit aztán a Magyar Nemzet dolgozott fel alaposan. Az utalás eszerint Somogyira, Nikolits kabinetfőnökére vonatkozik (egyébként nem ellenzéki informátorunk is Somogyi szerepét hangsúlyozza az ügyben). Somogyi előbb a nemzetbiztonságiaktól, majd a rendőrség terrorelhárítóitól volt kénytelen megválni, aztán Horn választások előtti baleseténél került elő a neve: ő volt az, aki Horn biztonsági főnökeként lezáratta a környéket. A baleset titkosítása kiválóan sikerült. Az ügy jócskán megdobta Horn népszerűségét: Somogyi visszakerült a szolgálathoz. Egyes informátoraink szerint a tisztek mostani elbocsátása az ő bosszúja volt korábbi eltávolítása miatt.
Olyan hírek is vannak, hogy a kabinetfőnök immár minisztere fejére nőtt, akkor pedig a kiszivárogtatás neki sem jött rosszul, hiszen az ügyben egyértelműnek látszik a miniszter felelőssége is: hiszen mi az, hogy a nem csupán ellenőrző, de irányító jogosítványokkal is felruházott miniszter nem tudja, mit csinálnak az emberei. Klasszikus suchmani eset: ha tudta, azért, ha nem tudta, azért. Többen - így Toller szocialista képviselő és Kuncze belügyminiszter is - megpedzették a politikai felelősség kérdését: nem lehet kizárni, hogy a miniszterre ment ki az egész. Õ előbb maga próbálta házon belül megoldani a dolgokat, aztán ráébredve, hogy ez nem fog menni - információink szerint ellenzéki képviselő is tudott már a dologról -, inkább elment a bizottsághoz. A nyilvánosságra kerülés után pedig érthetően saját birtokának diszfunkcionális működését kisebbíteni igyekszik, helyette elindítja az ellenzéki szálat. (Érdekes egybeesés, hogy Szász Józsefnek, az IH új vezetőjének meghallgatása ugyanazon az ülésen történt, ahol Nikolits beszámolóját tartotta a történtekről.)
Mi volt az aktákban?
Pletykaszintű információkat adatként kezeltek, állítja a miniszter, s mondják ellenzékiek is. Folyik a szokásos szómágia: adatról nem beszélhetünk, csak adatként való kezelésről, semmi lényeges nem íródott le. Állítólag a baranyai kisebbségek - egy másik titkosszolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NbH) által végzett - őrző-védő megfigyelése során is csak lényegtelen információkat rögzítettek (MaNcs, 1996. május 30.), sokan furcsállják azóta is, hogy éveken át publikus infókkal írták volna tele a jelentéseket.
Nikolits miniszter a keddi Aktuálisban elmondta: a képviselőkről történt adatgyűjtés egy nagyobb akció része volt. Eddig nem cáfolta senki, hogy ez a hadművelet a keleti maffiák feltérképezését célozta. Akkor pedig nem kizárt, hogy előkerülnek képviselőket is érintő információk. "Kocsmai pletykákként" először, de mi van, ha éppen bizonyításukon dolgoztak a fiúk? Ha viszont találtak valamit, akkor már nemcsak az a tét, hogy kabátlopási ügybe keverednek politikusaink, hanem kiderülhet, hogy tényleg felöltőket tulajdonítanak el.
A nemzetbiztonsági törvény tizenötödik paragrafusa szerint ha képviselő kerül a szolgálat szeme elé, akkor a miniszternek erről tájékoztatnia kell a parlament nemzetbiztonsági bizottságát. A miniszter négy hónapig hallgatott. Nem tájékoztatta a bizottságot - ez nem meglepő -, de állítólag még a kormány nemzetbiztonsági kabinetjét sem: ez viszont már érdekes. Lehet, hogy megpróbált sakkozni az információkkal? Választások jönnek, forrong a popvilág, bizonytalan a nagy játékos, Horn miniszterelnök helyzete, Gál az egyik lehetséges utód, de állítólag Bajától is megszabadulna már a kormányfő. Állítólag ezeroldalnyi irat gyűlt össze. Lehet, hogy az ügynökök a záhonyi kocsmák italrendeléseinek tételes felsorolásával töltötték meg jelentéseiket akkor, amikor korábbi miniszterük, Katona Béla szerint a szervezett bűnözés immár elérte a politikát is?
Az ügyben érintett egyik államférfiú, Baja környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter tavaly személyesen adott át egy vodkagyárat a Záhony melletti Zsurkon. A gyár főtulajdonosa, a kommersz vodka királya ellen büntetőeljárás van folyamatban temékhamisítás miatt - aki ivott már hamis Sztolicsnaját, az tudja, hogy többről van szó, mint 12 millió dolláros nyereségről. A Népszabadság kétszer is egész oldalas anyagban számolt be a dologról, idén február 25-én pedig két fideszes képviselő interpellált a miniszterhez ez ügyben. Baja miniszter ugyanis nemcsak jelenlétével tisztelte meg a gyár átadását, hanem a felügyelete alá tartozó minisztérium több tíz millió forinttal is támogatta felépítését annak területfejlesztési hozadéka miatt. A miniszter válaszát elfogadta a parlamenti többség, Nikolits titokminiszter viszont nem, ami szokatlan dolog, a minisztertársak általában szolidarítani szoktak ilyenkor.
Egy MSZP-s képviselő, a titokbotrány másik megfigyeltje, Bajor Tibor ´95 tavaszán maga kérte Nikolitstól önmaga megfigyelését. A volt záhonyi polgármester lapunknak úgy nyilatkozott, azért fordult a szolgálathoz, mert háza geográfiailag sebezhető, ligetes helyen állt, és az ő gyakori távolléte - valamint Ukrajna közelsége - miatt családját nem érezte biztonságban.
Ugyanakkor a Nyírfa-ügyben érintett képviselők között ott szerepel a volt SZDSZ-es, jelenleg független Tölgyessy Péter neve is, akiről nemcsak kötött cuccai teszik valószínűtlenné, hogy bármi köze lenne ukrán maffiákhoz. Persze lehet, hogy az ő neve - és akár másoké is - csak ködösítés, az ügy bagatellizálása miatt került a nyilvánosság elé.
Ha valaki, akkor Nikolits
A katonai ügyészség államtitoksértés címén indított nyomozást az ügyben. Szikinger István alkotmányjogász, az Alkotmány és Jogpolitikai Intézet munkatársa szerint a napvilágot látott információk alapján megállapíthatatlan, hogy volt-e törvénysértés. Illetve ha volt, akkor azt maga a miniszter követte el. Először is azért, mert négy hónapon át nem tájékoztatta a bizottságot, másodszor azért, mert a nevek felsorolásával megsértette a törvénynek azt a passzusát, miszerint a képviselő, akiről adatot gyűjtöttek, nem kaphat tájékoztatást a történtekről. Ráadásul a miniszter - Gál Zoltán szerint - először nem a parlamenti bizottságot tájékoztatta, hanem a parlament elnökét. A törvény negligálására még a kormány is rátesz egy lapáttal: csütörtöki ülésén felszólította a minisztert, tegye lehetővé, hogy az érintett képviselők megtekinthessék a róluk készült anyagokat.
A Nyírfa másik leágazása a nemzetbiztonsági törvényhez vezet. Április közepén számol be a miniszter a parlamentnek a nemzetbiztonsági törvény végrehajtásáról. A nemzetbiztonsági bizottság elnöke, az MDNP-s Kónya Imre (a törvény szerint a bizottság elnöke ellenzéki kell hogy legyen) azt hangoztatja, hogy a bizottság nem tudja a szolgálatokat ellenőrző feladatát ellátni, mert a miniszter és kabinetje visszatartja az információkat. Erre adekvát válasz a miniszteri célzás: ezt az ügyet is a bizottság szivárogtatta ki. Információink szerint a miniszter pártolná azt az elképzelést, hogy az öt szolgálatot vonják egységes irányítás alá, ami erősebb kormányfelügyeletet jelentene. A mostani ügy kiszivárogtatása és tálalása is ennek az elképzelésnek az indokoltságát támasztja alá.
Ha érdekeiknek megfelelően szivárogtatják, kezelik, értékelik is, de sem ellenzék, sem kormány nem aknázza ki túlzottan a történteket, ahogyan ez már nemzetbiztonsági ügyeknél lenni szokott: nagy a felelősség, állami - és nem "szűk pártpolitikai" - érdek forog fenn, ugye. A tét azért látszik: lehetséges-e, hogy pártpolitikai és nem nemzetbiztonsági célokból használják fel a szolgálatokat? Másrészt: meg lehet-e fékezni a titkosszolgálatokat, ha a politika felsőbb szintjéig jutnak el vizsgálódásuk során? Ki irányítja és ki ellenőrzi őket ilyenkor?
Kerényi György
