Bár a kormány igyekszik úgy eladni a január 1-től hatályos munkajogi változtatásokat, mintha azok a munkavállalók érdekében történtek volna, valójában a módosítások egy része ismét gyengíteni fogja a dolgozók pozícióit – hívja fel a figyelmet a HVG.
A törvény részeként nő a duplájára (de így is csak az uniós minimumra) az apasági szabadság, emellett viszont több olyan passzus is van, ami hátrányosan érinti a dolgozókat:
- Az egyik ilyen nehezítés az átvezénylések megkönnyítése. Eddig maximum 44 napra lehetett valakit máshová kirendelni, az egyedülálló szülőknél vagy a kisgyerekes és terhes nőknél pedig erre egyáltalán nem volt lehetőség; ezeket a korlátozásokat mostantól könnyebben meg lehet kerülni. A konkrét hely megjelölése nélküli munkaszerződések eddigi, „a szokásos munkavégzési hely” formulája a törvényszövegben most lecserélődött „a munkakörben szokásos munkavégzési hely”-re, a tágabb megfogalmazás az érdekvédők szerint pedig a gyakorlatban akár azt is jelentheti, hogy egy benzinkutast például a kúthálózat bármely töltőállomására át lehet vezényelni.
- A másik módosítás tömegesebb problémát okozhat. Eddig többnyire jól működött az a törvény által is támogatott emberséges gyakorlat, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló, de a korábbi (például nehéz fizikai munkával, porral, meleggel járó) munkaköre ellátására fizikailag már alkalmatlan dolgozónak megpróbáltak házon belül valamilyen könnyebb beosztást találni. A módosítás után viszont azt, aki nem kapja meg a munkaköre betöltéséhez szükséges egészségügyi alkalmassági papírt, azt még kirúgni vagy áthelyezni sem kell, hivatalosan ugyanis maradhatnak állományban, de feladat és bér nélkül, így ösztönözve őket arra, hogy maguktól lépjenek ki. Így persze a végkielégítés sem jár nekik, a munka nélküli időre pedig a társadalombiztosításuk is megszakad.
- Nehezebb lesz a szabadság tervezése is. Aki folyamatos, megszakítás nélküli munkarendben dolgozik, annak eddig legalább egy héttel előre meg kellett kapnia az időbeosztását, mostantól viszont könnyebben elrendelhető lesz számára a rendkívüli munkavégzés. A műszak átvariálását elegendő lesz két nappal korábban jelezni a dolgozónak, vagyis könnyebben lehet visszarendelni a már szabadságra engedett dolgozót. Így pluszbérpótlékot sem kell kifizetni, hiszen ritkábban merül fel a rendkívüli munkaidő.
Pozitívum ugyanakkor hogy a rokkantsági ellátásban részesülők nem minősülnek többé nyugdíjasnak, így náluk már indokolni kell egy felmondást, és végkielégítés is jár nekik.
Az eredetileg beterjesztett törvénymódosításban az is szerepelt, hogy „kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok” esetén a munkaadó már nemcsak módosíthatta volna a szabadság időpontját, de meg is tagadhatta volna ezeknek a napoknak, illetve a szülői szabadságnak a kiadását a kért időpontban, ám az elfogadott változatból később észrevétlenül kikerült ez a passzus.
