Jó ötven nappal a választások előtt Kecskeméten nincs olyan érzése az embernek, hogy ezerrel zúgna a kampány. A bevezető utak mentén látható pár "Rosszabbul élünk" és - kevesebb - "Igen. Megcsináltuk", de a helyi jelölteket alig néhány helyen népszerűsítik.
Elvétve látni a város két választókörzetének kormánypárti aspiránsait - Balogh László (MSZP-SZDSZ), Szécsi Gábor (SZDSZ-MSZP) - hirdető óriás posztert, míg a fideszes Nyitray Andrást és Horváth Zsoltot a villanyoszlopokra ragasztott nem túl nagy méretű, Fidesz-narancssárga csík ajánlja a figyelmünkbe. Az MDF-nek eléggé eldugott helyeken két plakátja fedezhető fel. Állítólag Jobbik-MIÉP közös jelölt is indul a városban, közterületen azonban erre utaló nyomot ez idáig nem találtunk.
Visszapillantó tükör
1990 óta a két kecskeméti egyéni országgyűlési választókerületben érdekesen alakultak az eredmények. 1990-ben az MDF tarolt (Debreczeni József, aki már az első fordulóban győzött, és Józsa Fábián). Négy év múlva az SZDSZ következett: Csikai Zsolt a párt jelöltjeként, Zwack Péter függetlenként, SZDSZ-Fidesz-támogatással került az Országgyűlésbe. Az 1994-es eredményt úgy is olvashatjuk: az MSZP szinte mindenütt nyert, Kecskeméten még akkor sem. Megjegyzendő: a Fidesz szinte megsemmisítő vereséget szenvedett; az önkormányzatban az 1994-1998 közötti négy évben Hertelendy László - őt azóta eltávolították a pártból - volt az egyetlen képviselője.
1990-ben és 1994-ben nem feszültek egymás ellen az indulatok. Barátságosan, ha úgy tetszik: kedélyesen és sportszerűen küzdöttek az ellenfelek, akik egymásra licitálva bizonygatták, melyikük a buzgóbb piacjáró - akkoriban úgy hitték, ez különös jelentőségű a választók meggyőzésében. A helyzet 1998-ban változott meg; azóta a Fidesz (és épp aktuális szövetségesi csapata) nyer, név szerint Horváth Zsolt és Nyitray András. Ebből aztán többen azt a következtetést vonták le: Kecskemét a jobboldal bástyája - csakúgy, mint Bács-Kiskun, hiszen az egész megye "narancsliget": 1998 óta egyetlen baloldali jelölt sem tudott győzni egyéni választókerületben.
Nyitray András az SZDSZ megyei elnökeként kezdte politikai pálya-futását, hogy 1994-re már fideszesként dolgozzon. (Nem ő az egyetlen a megyében: Szabó Erika Kiskunhalasról 1990-1994 között szabaddemokrata parlamenti képvi-selő volt, később ő is átigazolt, és Fidesz-színekben jutott az Országgyűlésbe.) Horváth Zsoltnak nem voltak efféle kitérői, ő csupán jött, látott és győzött - a Fidesz-frakció szóvivői posztjáról került azután az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkári székébe. Nyitray András - Kecskeméten, helyi ügyekben - "örök ellenzéki", nem afféle "kijáró"; mindenről megvan a ma-ga karakteres véleménye. Horváth Zsolt hajlamosabb dolgok "elintézésére" - a volt SZTK-épület felújítására például könnyedén megszerezte a szükséges sok százmilliót.
2002-ben Nyitray és Horváth nem a legkedvezőbb előjelekkel indult újra a mandátumért. Máig nem világos a háttér, de Nyitray rendesen keresztülhúzta a Fidesz központi vezetőségének számításait. Megbízhatatlan pletykák szerint a kereszténydemokrata Ivanics István listás helye, pontosabban hátrasorolása ütötte volna ki a biztosítékot a Lendvay utcában. Nyitrayt a megyei lista elejéről a végére száműzték - aminek akkor lett volna jelentősége, ha egyéniben nem nyer, ám mivel simán győzött, mindenki mindent megbocsátott neki. Horváth Zsolt - még politikai államtitkárként - szociális bérlakást cserélt, úgy, hogy előtte ráadásul még fel is újíttatta (ehhez azonban a cég felügyelőbizottságát erősítő szoci városatya is hozzájárulását adta); próbáltak tehát ügyet kreálni a cseréből, elég sokan vélték úgy, hogy ez politikai karrierje végét jelenti - ám ő is csont nélkül győzött.
Az MSZP négy éve nagy erőket mozgósított: egy sikeres orvost, az onkoradiológiai központ vezetőjét, Szűcs Miklóst, valamint a fess katonatisztet, a háromszoros világbajnok pilóta Vári Gyulát indították. Hiába.
A két oldalon
2006-ban a Fidesz nem változtatott a győztes csapaton, a két jelölt ismét Nyitray és Horváth. Az ellenzékben töltött négy év miatt értelemszerűen nem dicsekedhetnek személyükhöz fűződő fejlesztésekkel, óriásberuházásokkal és más efféle sikerekkel. Az ellenzék dolga a kritizálás.
A városban azonban kisebb politikai földrengés volt ebben a ciklusban: a Fidesz látványosan kihátrált saját polgármestere mögül, aki erre válaszul kilépett a pártból. És még nem volt vége: a magára maradt városvezető mellé odaállt az MSZP és az SZDSZ, meg még néhányan (erről lásd: Polgártalanítás, Magyar Narancs, 2004. március 11.). Gyakorlatilag tehát ellenzéki kormányzás helyett kormánypárti vezetés lett - felemás módon. Az SZDSZ beültette alpolgármesternek a saját emberét, ám a Fidesz sem vonta vissza sajátjait, így Horváth Zsolt 2006-ban az az egyéni jelölt Kecskeméten, aki ellenzéki országgyűlési képviselőként végig megtartotta (társadalmi) alpolgármesteri tisztségét a helyi önkormányzatban, tehát városvezetői felelősséget vállalt. (Emellett lezárta a szociális bérlakás ügyét is: építkezett, és a kiköltözéskor felvette a neki törvényesen járó lelépési pénzt.) A 2006-os városi költségvetés elfogadásakor nem szavazott - ez még a tartózkodásnál is erőtlenebb véleménynyilvánítás -, föltehetően abból a megfontolásból, hogy alpolgármesterként a büdzsét végrehajtani: kötelessége.
A Fidesz a 2002 óta eltelt időt erőgyűjtésre és a szervezet megerősítésére használta fel. 110 ezer lakosra impozánsnak tűnik a 80 polgári kör a hozzá lazán-szorosabban kapcsolódó 3000-5000 szimpatizánssal. A párt tagjainak a száma - ez évben látványosan sokan kérték felvételüket - 250 körüli. Ezernél többen aktivistaként szeretnének szerepet és munkát vállalni a választási kampányban.
Az MSZP - és az SZDSZ - most először veszi igazán komolyan a küzdelmet: ennek jeleként két nagyágyút vet be a harcba. Horváth Zsolttal Szécsi Gábor polgármester veszi fel a küzdelmet (függetlenként, ám SZDSZ-MSZP-támogatással, azaz győzelme esetén a szabaddemokraták frakciójába ülne). Nyitray Andrásnak Balogh László, a megyei közgyűlés elnö-ke, listán bejutott szocialista országgyűlési képviselő a kihívója (MSZP-SZDSZ-támogatással).
Balogh kétszer küzdött a kunszentmiklósi körzetben, ám hiába dolgozott ki frappáns programot, hiába plakátolt nagy ötletességgel, simán leverte a kisgazda, később Fidesz-színekben induló Balogh József (ő azon három képviselő egyike a parlamentben, akiknek nincs érettségijük), holott jóformán egy fillért sem költött propagandára. A szocialista Balogh a kecskemétiek előtt mindenesetre hivatkozhat néhány dologra: felújíttatta a Cifrapalotát, szerzett pénzt az összes Bács-Kiskun megyei kórház egyidejű rekonstrukciójára, és oroszlánrésze volt az M5-ös matricásításában is; az elnök nem keveredik politikai vitákba, politikusi életének minden perce a lobbizással telik.
Szécsi Gábor 1998-ban a teljes ismeretlenségből robbant a helyi politikába - egyenesen a polgármesteri székbe, amit nagy többséggel szerzett meg 2002-ben is. Szécsi fideszes volt ugyan, de sohasem működött pártkatonaként: 1999-ben a szocialisták is megszavazták a költségvetését; vendégül látta Demszky Gábort, és egyetértett vele abban, hogy jobban oda kell figyelni a középkorú munkavállalók gondjaira és így tovább. Az áprilisi választásokon függetlenként indul, és listán nem kért biztos befutó helyet - sőt, semmilyet sem. Az elmúlt nyolc évben többször kapta meg "az év embere" címet, jól beszélő, népszerű, ismert politikus - nem könnyű ellenfél.
Az MSZP-nek úgy 380 tagja van Kecskeméten, plusz 30-40 fiatal baloldali - a tagság kétharmada nagyon aktív, és legalább 300 azoknak a száma is, akik szívesen vesznek részt a plakátozásban, szervezésben, más akciókban.
A tét
2002-ben a Fidesz (az MDF-fel együtt) a két választókerületben 62 088 szavazatot kapott - 23 százalékkal többet, mint az MSZP és az SZDSZ (50 076). Az európai parlamenti választásokon - ez már a Szécsi-féle affér után volt - 6,21 százalékot kapott az MDF, 8,11 százalékot az SZDSZ, 28,14 százalékot az MSZP és 53,07 százalékot a Fidesz.
Kecskemét a rendszerváltás óta a sikeres magyar városok közé tartozik. Ebben nyilvánvaló szerepe van az M5-ösnek - amely ráadásul épp ebben a ciklusban vált matricássá (azelőtt méregdrága volt az útdíj, a sztráda tehát jócskán okozott bosszúságot is) -, s noha túl sok zöldmezős beruházást nem hajtottak végre, aki ide jött, az kivétel nélkül itt maradt és tíz-milliárdokat fektetett be (Knorr-Bremse, Phoenix Mecano, Freudenberg, Hilti). A munkanélküliség alacsonyabb, mint a térség más településein. A politikai döntéshozás centrumához való kö-zelsége - a főváros 40 percnyire van - eleve jó lehetőségeket rejt (könnyebb rábeszélni egy minisztert, hogy ide jöjjön el, mint valahová az ország távoli részére, naná). Az ingatlanárak a pestiekkel vetekszenek, eladó telek szinte csak aranyárban van, az autókereskedők ezer főre számított eladásai jócskán meghaladják jó néhány szegényebb megyeszékhely hasonló adatait. Itt nemcsak ma-rad, de fejlődik is a honvédség (MiG-29, Grippen) a NATO-támaszponttá vált repülőtéren - mindez olyan érvanyag, amelyet ha kell, szívesen vetnek be pró és kontra a politikusok.
A két körzet - noha elvileg mindkettő Kecskeméten található - nem nagyon hasonlít egymásra. Nyitray és Balogh meg a többiek a 30 ezer lakosú széchenyivárosi lakótelepen, plusz a kertvárosi szerepet betöltő Hetényegyházán, illetve a villákkal teliépített Petőfivárosban és Vacsiközben csap össze. Horváth és Szécsi - és a többi versenyző - a "régi" Kecskemétet kapta (itt van például szinte az összes templom).
Az esélyek 2006-ban kiegyenlítettnek látszanak. Föltehető, hogy a Fidesz bízik a győzelmi sorozat folytatásában, míg az MSZP-SZDSZ-szövetség - még szép - ennek a megakasztását szeretné. Jobbról Szécsi Gábortól tartanak - "árulónak" mondják, aki "elfordult", amit Szécsi azzal véd ki: ő meg sem mozdult, ellenben kivonult mögüle a Fidesz, és a helyére odamasírozott az MSZP és az SZDSZ. Fontos lenne a győzelem mindenkinek - a Fidesznek azért, mert eddig itt mindig sikerült, a szociknak azért, mert korábban itt sohasem jött össze. A tét: tripla vagy semmi.
