A „Ne szűnjön meg az ELTE TÁTK – Veszélyben vannak az egyetemeink” Facebook-csoport szerdai tüntetése erős jelzés lehetett a kormánynak. Hiába vonta vissza Palkovics László felsőoktatási államtitkár „szakracionalizálási” koncepciójának legdurvább részeit, a demonstráció mérete és intenzitása nem csökkent a hétfőihez képest. Igaz, érdemben nőni sem tudott, este 6-kor nagyjából ezren gyülekeztek az Emmi előtt, a Ludovika téri Raoul Wallenberg iskolánál 1500 fősre duzzadt a tömeg. Ami nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy a két helyszín között közel két órát vonultak a diákok.
 Fotók: Sióréti Gábor | |
A kormány eredeti elképzelései olyan népszerű szakokat is megszüntettek vagy lehetetlen helyzetbe hoztak volna, mint a kommunikáció és médiatudomány, a nemzetközi tanulmányok vagy a pszichológia. A legnagyobb veszélyben az ELTE Társadalomtudományi Kara érezte magát, az intézmény oktatói és hallgatói hétfőn a javaslat visszavonását követelték a kormánytól. Keddre meg is volt az államtitkári bejelentés: a fent említett szakok megmenekülnek, csak a társadalmi tanulmányok alapszakot és jó néhány kisebb létszámú képzést rostálnak ki a rendszerből.
2012 végén Orbánék sikerrel húzták ki a diáktüntetések méregfogát az akkori átalakítás leginkább húsba vágó részének visszavonásával, most azonban egyáltalán nem lehetnek biztosak a dolgukban. A tüntetők az előterjesztés teljes visszavonását szeretnék elérni, nem hajlanak a kompromisszumra. A szervezők ügyesen helyezték át a fókuszt a törvénymódosítási javaslat egyetemi autonómiát korlátozó passzusaira, Deák Dániel egyetemi tanár éppen az autonómia hangsúlyozásával nyitotta a szerdai megmozdulást. A szolidaritás jelszavát állították szembe a kormány megosztási törekvéseivel, világossá tették, hogy nem hagyják elhullani a kisszakokat sem. Felszólalt a megszüntetésre ítélt társadalmi tanulmányok, filmelmélet és interkulturális pszichológia szakok egy-egy hallgatója is. Azt azért nem állítanánk, hogy a Szalay utcában és a Ludovikánál tapintani lehetett a feszültséget, a hallgatók ezúttal nem tértek le az előre bejelentett útvonalról, sőt a végén meg is tapsolták a rendőröket. Elszántságukat mutatja viszont, hogy a hosszú menetelés nem elvette, inkább meghozta kedvüket a sípoláshoz és a skandáláshoz.
Közrejátszhatott ebben, hogy az úti cél, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola szintén rajta van a kormány kilövési listáján. Már a vonulás során sok „raoulost” lehetett látni, a diákönkormányzat elnöke meg is köszönte az egyetemisták kiállását. A Ludovikánál Dinók Henriett, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány kurátora szóba hozta a Kúria gyalázatos ítéletét is, mely a vallási nevelésre hivatkozva lényegében legalizálja a cigány gyerekek elkülönített oktatását. A különféle oktatási témák és érdekvédő csoportok tehát mintegy spontán módon egymásra találták, kérdés, hogy a közeljövőben megjelennek-e közös követelésekkel is. A lista szinte napról napra bővíthető lenne, közvetlenül a tüntetés előtt derült ki például, hogy az oktatási kormányzat államosítana 9 gyakorlóiskolát.
A tüntetők egyelőre csak a folytatásban biztosak. Hétfőig adtak haladékot a kormánynak és a Felsőoktatási Kerekasztalon résztvevő társadalmi szervezeteknek, hogy a döntéseket megalapozó valamennyi iratot nyilvánosságra hozzák. Minthogy értékelhető hatástanulmányt vélhetően nem tud majd prezentálni az Emmi, a szakbezárások ténye mellett innentől a döntések dilettantizmusát is lehet majd kritizálni. A hallgatók és az oktatók e követeléssel egyúttal színvallásra késztetik felkent képviselőiket, nevezetesen a kerekasztalon helyet foglaló rektori konferenciát, a HÖOK-ot és a dolgozói szakszervezetet. Az egyeztetési folyamat abszurditása ezen szervezetek előtt is világos kell hogy legyen, az államtitkárság javaslatának véleményezésére például egy munkanapot sem kaptak. Eddig mégsem merült fel bennük, hogy abba kellene hagyni a kamutárgyalásokat. Pedig egységes utcai fellépés nélkül a kormány őket és a tüntető diákokat is könnyen hülyére veheti.
