A Reformszövetség csomagjának több eleme a parlamenti pártok és a hozzájuk közel álló intézetek különböző programjaiban és dolgozataiban is fellelhető. (A csomagról részletesen lásd: Az euróra ágyúi, Magyar Narancs, 2009. február 26.) Ezért eleinte úgy tűnt, ha lenne politikai szándék és egyeztetési készség, akkor a munkaadói szervezetek, a jelenlegi és volt akadémiai elnökök reprezentálta tervezet alapján nem lenne nehéz közös nevezőt találni. Másrészt viszont a kormány és a Reformszövetség tervei közötti hasonlóságok (a gyed idejének csökkentése bölcsődeépítéssel kombinálva, a munkát terhelő adók csökkentése a fogyasztási adók egyidejű emelésével, a családi pótlék megadóztatása, a nyugdíjkorhatár emelése stb.) mellett azért van egy hatalmas különbség is. Az alkalmi szövetség ugyanis az államháztartást - a kormány szinte hetente (és a kormányfő gyakorlatilag naponta) változó ötleteivel ellentétben - nem egyszerűen az adórendszeren belüli tologatásokkal tenné rendbe, hanem az elvonások komolyabb csökkentésére az annak megfelelő kiadáscsökkentéssel teremtené meg a lehetőséget.
Egy az út
Az RSZ összeállítását elsősorban a redisztribúció visszavágásának mértéke és mikéntje különbözteti meg a hasonló ambíciójú anyagoktól. A korábbi különböző csomagok óta azonban beljebb vagyunk egy válsággal, a kispályás megoldások már nem elegendők, a hitelesség viszszaállításának minimális esélyéhez is hétről hétre egyre durvább beavatkozásra volna szükség. Ugyanakkor a CEMI, az Oriens, a négy adótanácsadó cég és a Reformszövetség készítette csomagok diagnózisaikban nem mutatnak nagy eltéréseket (igaz, a különböző pakkok szerzői között nagy az átfedés), ami végső soron nem csoda, mert mégiscsak egyetlen valóság létezik. A lényeg: az országban rettentően kevesen dolgoznak, még ennél is kevesebben fizetik meg az összes közterheket, amelyek így persze megfelelően magasak ahhoz, hogy kevesen is akarjanak legálisan dolgozni, ami pedig magasan tartja az elvonások szintjét - és a kör bezárul. A megoldás csak a munkaerő keresleti (adócsökkentés) és kínálati (ellenösztönző hatások mérséklése, oktatás stb.) oldalának egyidejű ösztökélésével képzelhető el. Csodák tehát nincsenek, a javaslatokban az égvilágon semmi megdöbbentően új nincs (természetesen a szövetség tagjai sem állították ezt), viszont konzisztens, menetrendet is tartalmazó rendszert alkotnak.
A Reformszövetség öt év alatt lefaragni javasolt 1325 milliárd forintja az állam működési költségei, a közszféra munkabérei, a felsőoktatás, a nyugdíj, a családtámogatás, a Munkaerőpiaci Alap kifizetései, és kismértékben a szociális támogatások megnyirbálásából jönne össze. A reálgazdaság fejlesztésénél (ami rövid távú megtakarítást nem hoz, ellenben hosszabb távon a növekedés záloga) pedig a foglalkoztatás és a termelékenység növelésére koncentrál, utóbbi területen kiemelve az innovációt, a kis- és közepes vállalkozások (kkv) működési feltételeit, valamint a közlekedés/logisztika fejlesztését. Amin a politika akár vitatkozhat is, az a hangsúlyok és az ütemezés (noha minden nappal tovább nő a halogatás kockázata), de a beavatkozás iránya, mérete, területei mára közhelyszámba mennek a szakértők, a befektetők, meg úgy általában a Magyarországon kívüli világ számára. Nem lévén kormányszerv, az adórendszert leszámítva az átalakítás részleteinek kidolgozását a Reformszövetség értelemszerűen nem vállalhatta - nagy kár, hogy éppen az átalakítás részletein múlik majd minden. Igaz, a sokkszerű beavatkozást bizonnyal egy négy-öt éves stabilizációs időszak követné, és ez alatt az idő alatt a munka bőven elvégezhető.
A tízszázalékos (évenként 5+3+2) járulékcsökkentési elképzelést mintha a Fidesz programjából merítették volna a csomag kimunkálói: ezt az ötletet a legnagyobb ellenzéki párt 2005 óta mantrázza. Pár hete Orbán Viktor a Financial Timesnak adott interjújában azt mondta, kormányra jutása esetén visszavágná a bürokrácia vadhajtásait, elsősorban a közkiadások megfogásával takarékoskodna. Példaként hozta fel a különféle főhatóságok burjánzását, amit a párt egyetlen szervezetbe szeretne egyesíteni. Részben az állami vállalatok, háttérintézmények személyi állományát csökkentené, illetve az itteni fizetéseket fogná vissza az a törvénymódosítási javaslat, amit Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese terjesztett be a parlamentbe. Ez becslések szerint akár 500 milliárdos megtakarítást is eredményezhet, ami megközelíti a Reformszövetség számította, hasonló módon megspórolni kívánt összeget. A legnagyobb ellenzéki párt egy ideje azt is hangoztatja, hogy kész hozzányúlni az önkormányzatokhoz: megfelezné a képviselő-testületek létszámát, miként az Országgyűlését is.
Szeretik
A tavaly őszi nemzeti csúcson Dávid Ibolya számos olyan ötlettel állt elő, mely közel azonos a szövetség csomagjában is megtalálható felvetésekkel. Az MDF elnöke többek között a 13. havi nyugdíj egyéves felfüggesztését, a nyugdíjak 2008-as nominálértéken tartását, a közszolgák bérének befagyasztását, a tételes egészségügyi hozzájárulás minden munkavállalóra kiterjesztését, a családi pótlék intézményének felülvizsgálatát, a szociális kiadások megnyirbálását, a szolidaritási adó eltörlését és a kkv-szektor megsegítését javasolta. A közszféra karcsúsítására, valamint az euró minél előbbi bevezetésére, a nyugdíjreform, az alanyi jogú családtámogatás, a jóléti rendszer átalakítása, a kedvezmények szűkítése, a lényegében egykulcsos adórendszer már hosszú ideje az SZDSZ agendájának is része. Miként Kóka János frakcióvezető a Reformszövetség programjának nyilvánosságra kerülése után nyilatkozott: a csomag és a liberálisok programja kilencven százalékban lefedi egymást.
Nem meglepő tehát, hogy a szövetség anyaga mögé szinte azonnal beállt a két kisebb parlamenti párt. A február 26-i ötpárti egyeztetés után jelezték, hogy bár külön-külön, de az SZDSZ és az MDF is az Országgyűlés elé viszi a csomagot határozati javaslat formájában. Erre politikailag is jó okuk volt: hiszen ezzel alternatívát kínáltak az általuk bátortalannak és kevésnek tartott Gyurcsány-csomaggal szemben. Azért is kapóra jött mindkettejüknek az RSZ csomagja, mert a válság miatt (és folyamatosan hangoztatott reformelkötelezettségük miatt) egyikük sem tehette volna meg, hogy nemet mond a költségvetés újabb átfazonírozására. A kisebbségi kormány újbóli kisegítése ugyanakkor újabb komoly presztízsveszteséget okozott volna az ellenzéki MDF-nek és SZDSZ-nek - márpedig van nekik e nélkül is elég bajuk. Azt is hamar észrevették, hogy politikai versengésük (például a nyakukon lévő EP-kampányban) megkívánja a markáns elkülönülést. Az SZDSZ választóira hajtó, a szavazótábor lecserélésére törekvő MDF lépett elsőként. Előbb felvette európai parlamenti listájára Bokros Lajost, majd a Horn-kabinet pénzügyminiszterének dolgozataira támaszkodva még a Reformszövetségre is rálicitált. Bokros a Népszabadságban nemrég megjelent cikkében azt kifogásolta, hogy a csomagban nem részletezték, hogyan kívánnak hozzányúlni a minimálbér adómentességéhez, miként azt is problematikusnak tartotta, hogy a szerzők nem tisztázták, milyen hatása lesz a járulékcsökkentésnek a társadalombiztosítási alapokra, és ez milyen további reformokat indukál - Dávid Ibolya szinte szó szerint megismételte ezeket az észrevételeket. Fodor Gábor évértékelő beszédében ismételten kiállt a dolgozat mellett, de ő is megjegyezte, "nem minden javaslatuk tökéletes".
Megalakulásakor a két nagy párt elnökei a támogatásukról biztosították a Reformszövetséget. Orbán Viktor az első, decemberi találkozón azt mondta: reméli, hogy a szakemberek változást indítanak el a magyar közgondolkodásban és reformpolitikában.
Rühellik
Hamar világossá vált azonban, hogy a következő országgyűlési választások biztos győztesének tűnő Fidesz nem kívánja támogatni a két kisebb párt és az MSZP számára kitörési lehetőséget biztosító, jelentős megszorításokat tartalmazó reformszövetségi csomagot. Stumpf István, Orbán egykori kancelláriaminisztere a Kritika februári számában Gyurcsány Ferenc trójai falovának nevezte a Reformszövetség javaslatát. A program nyilvánosságra kerülése után a Fidesz szakpolitikusa, Tállai András még arról beszélt, hogy a csomagnak vannak megfontolandó elemei: ilyennek nevezte az adó- és járulékcsökkentést, illetve a kkv-szektor megsegítését. Szíjjártó Péter, a párt szóvivője viszont már azt nyilatkozta, a válságkezelés egyetlen módja az előre hozott választások kiírása és az új kormány megalakítása. A határozott nemet végül Orbán mondta ki: március 5-én, a Reformszövetség tagjaival nyélbe ütött találkozója után leszögezte, a javaslatok "semennyire" nem illeszkednek a Fidesz programjába, ugyanis a dolgozat csak megjavítani akarja a válságba jutott gazdasági szerkezetet, holott azt teljesen meg kell újítani.
Fideszes forrásaink úgy vélik, a pártelnök soha nem támogatna olyan csomagot, amely "Bokros-típusú" megszorításokat tartalmaz. "Orbán szerint politikai válságkezelésre van szükség, ami egy széles legitimációjú, erős parlamenti támogatottságú kormányt, majd folyamatos egyeztetéseket jelent a piaci szereplőkkel, a nemzetközi szervezetekkel - állítja egyik informátorunk. - Jelezni kell, hogy az országot a választott politikusok irányítják, akikkel tárgyalni kell, és nem a vállalatvezetők diktálják a feltételeket." Állítólag a Fidesz vezetője abban bízik, hogy a hatalmas magyarországi kitettséggel rendelkező nyugati államok és bankok nem hagyják cserben az országot, és idővel beérik egy Marshall-segély jellegű, Kelet-Európát kisegítő, a térség iránti bizalmat helyreállító csomag, amely Budapestnek is nagyobb mozgásteret biztosít majd. Ezért fölösleges a kapkodás, és talán a durva megszorítások is megúszhatók, ugyanakkor az állami feladatok, a PPP-konstrukciók átvilágításával, a nagyberuházások leállításával komoly összegeket remél megtakarítani - és mindebből egy új gazdaságpolitika (például az adó- és járulékcsökkentés) is elindítható. Azt egyébként forrásaink is elismerik, hogy ebben az okoskodásban túl sok a "ha", ezért elég kockázatos - ellenzékből persze könnyű rizikózni, Gyurcsány Ferenc pedig egye meg, amit főzött. Hallani, hogy ennek a stratégiának az évi több száz milliárdos megtakarítást jelentő adósságátütemezés a központi eleme, ám ez egyben azt is jelenti, hogy Orbán nem kalkulál előre hozott választásokkal - az IMF-megállapodás 2010 áprilisában jár le.
A MSZP sem repesett eddig a programért. Gyurcsány február közepén úgy fogalmazott, imponáló a Reformszövetség gazdaságpolitikai csomagja, de a társadalompolitikai hatásait tekintve "időnként dermesztő". A Népszabadságnak adott február 28-i interjújában már részletesen ki is fejtette, hogy főképp mivel van problémája: "a szövetség azt mondja, hogy szűnjön meg az alanyi jogon járó családi pótlék, a gyes, a lakástámogatás, valamint a 13. havi nyugdíj teljes egészében. Én ennek a következményeit ma beláthatatlannak tartom." A szocialisták nem támogatják az állam működési kiadásainak további megnyirbálását sem, miként a közel 70 ezres leépítést sem pártolják, mondván, a kabinet válság idején a munkahelyek megőrzésére törekszik, az elmúlt években pedig már lapátra tettek húszezer közszolgát.
Mellébeszéd
A Reformszövetség egyes javaslatainál egyelőre tényleg nem látszik az átgondoltság. Az állam működési költségeit például úgy kívánják több száz milliárddal csökkenteni, hogy ehhez többek között a "kompetenciák tisztázását", "a felesleges háttérintézmények megszüntetését" illetve "a tárcavezetőnek a felelős gazdálkodással szembeni szigorú elvárások érvényesítését" tartják szükségesnek. Ez lényegében költségvetési és komplett közpénzügyi reformot igényelne, melyet valóban aligha lehetne pár hónap alatt lezongorázni - így viszont időlegesen teljesítménycsökkenéssel kellene számolni. A családi pótléknál a program háttéranyaga is felveti a csökkentés gyerekvállalási hajlandóságot befolyásoló hatását, és a jövedelem-ellenőrzés problémáit, míg a juttatás megadóztatásánál a megtakarítható összeg bizonytalanságát. Ám amikor a miniszterelnök a javaslatokat azok úgymond társadalomra gyakorolt negatív hatásai miatt tartja túlzónak, akkor - túl azon, hogy az államcsődnek is meglehetősen negatívak a társadalmi hatásai - sok esetben inkább egyszerűen szavazatvesztés, vagy egyes érdekkörökkel való tengelyakasztás kockázata járhat a fejében.
Ha például belepiszkálnak a képzési és bértámogatásokba, a felsőoktatás finanszírozásába, azzal mindenki egyértelműen jól járna. Csak éppen a status quóban érdekelt lobbicsoportokkal kellene megküzdeni - ennek pedig semmi köze a "dermesztő" hatásokhoz. Még egyértelműbb a gazdasági funkcióknál a MÁV-csoporton javasolt - a munkaerő-hatékonyság javításából, a korrupció és az észbontó finanszírozási rendszer okozta többletköltségek mérsékléséből adódó - több tízmilliárdos spórolás. Az átalakítás egyfelől sztrájkfenyegetettséget is jelenthet, de a politika és a vállalatcsoport közötti átláthatatlan közpénzmozgás megszüntetését célzó javaslat már inkább csak a pártpénztárnokoknak, nem pedig a társadalomnak fájna. A 13. havi nyugdíj, a korhatár előtti nyugdíjazás, az indexálás megváltoztatása és a fokozatos korhatáremelés kérdése a legegyszerűbb: egzisztenciális tragédiákkal nem, ellenben mérhetetlen politikai következményekkel fenyeget. A reálgazdaságot fejlesztő intézkedésekkel pedig már tényleg csak az a nehézség, hogy a programok kidolgozásával, az eredmények mérésével, szükség esetén a folyamatok korrigálásával bizony sok a munka. Mindenesetre az MDF és az SZDSZ határozati javaslatát az MSZP sem támogatta. Ugyan az illetékes bizottságok elé bekerült a csomag, de forrásaink szerint ezt a szocialisták szakpolitikusai majd szétszálazzák, egyes elemeit támogatják, és inkább a kabinet rövidesen beterjesztendő javaslatait tolják előtérbe.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Reformszövetség vízválasztó lesz a magyar politikában. Pártsemlegességéhez nem fért kétség, miközben anyagaikba konzervatívnak tartott szakértők épp úgy beledolgoztak, mint liberálisnak mondottak. Miután kezdetben a Fidesz sem viszonyult a kezdeményezéshez eleve elutasítóan, a szocialisták akár avval is számolhattak, hogy az MSZP és a kisebbségi kormány az RSZ-javaslatokon alapuló politikai konszenzus segítségével kitörhet szorongatott helyzetéből. Ám ha voltak is ilyen számítások, azokat nemcsak a Fidesz végül is deklarált elutasítása húzta keresztül, hanem elsősorban a választói bázisának ellenállásától (és emiatt további erodálódásától) tartó MSZP tartózkodása. Ráadásul a két kis párt, amelynek támogatására a kormány esetenként számíthat a parlamentben, mindinkább magával (és egymással) van elfoglalva (lásd keretes írásunkat). "Erre a programra nem lehet középtávon politikát építeni, ehhez túl sok a kiszámíthatatlanul viselkedő szereplő" - elemezte a helyzetet egy befolyásos szocialista forrásunk, pontosan megfogalmazva egyúttal azt is, miért nem számíthatott a kapottnál nagyobb figyelemre a Reformszövetség javaslata.
Megbokrosodtak
"Ibolya tizenkilencre lapot húzott, amikor Bokrost felvette az európai listára, de amikor miniszterelnöknek is jelölte, már húszra kért újabb lapot, garantált a bukta" - mondta a Narancsnak a hétfői parlamenti akciót ellenző egyik fórumos politikus. Az MDF elnöke napirend előtti felszólalásában jelentette be, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében Bokros Lajost jelöli kormányfőnek. Az Országgyűlés folyosóin percek alatt legalább ötféle magyarázat és számos összeesküvés-elmélet keringett a döntés okairól. A lázadozó fórumosok szerint a volt pénzügyminiszter elszabadult hajóágyúként viselkedik, állítólag az MDF-vezetés előzetes engedélye nélkül jelentette be a HírTV-ben, hogy akár a miniszterelnökséget is vállalja, így Dávid, "ha már lúd, legyen kövér" alapon bedobta a nevét a parlamentben. A szocialisták epés megjegyzések keretében azt taglalták, hogy az elnök asszony kihasználta az utolsó lehetőséget, hogy frakcióvezető-helyettesként szólaljon meg. Ugyanis Bokros EP-listára való felkerülése miatt Csáky András bejelentette, jövő héten kilép a képviselőcsoportból (a jelölést Katona Kálmán, Boross Péter és Hock Zoltán is élesen bírálta), ezért a létszám tíz fő alá esik, ami magával vonja a frakció megszűnését. A fideszesek, de egyes szocialisták is biztosra veszik, hogy az MSZP-vezérkar keze van a dologban: így készítik elő az olaszországi Berlusconi-ellenes Olajfára hajazó hárompárti együttműködést. Ezt az elméletet nagyban gyengíti, hogy az SZDSZ vezetése nem támogatja a bizalmatlansági indítványt, igaz, vannak a liberálisok körében olyan vélekedések is, hogy ez lenne az utolsó lehetőség Gyurcsány "leszedésére", és a szakértői kabinet felállítására. (Az SZDSZ várhatóan a jövő hétfőn dönt az MDF ötletének támogatásáról.) A legelképesztőbb teória szerint a szocialista elnökség egyik prominense - akinek mindig is mániája volt az SZDSZ-t lecserélni az MDF-re - pártütésre készül, és így próbálja megteremteni az új kormány számára a parlamenti többséget.
Mindez természetesen merő spekuláció, már csak azért is, mert Dávid Ibolya ötletét még 78 képviselő sem támogatja (ennyi kellene a bizalmatlansági indítvány "hivatalossá" válásához), nemhogy 194 (amennyi az indítvány sikeréhez kellene). Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy a fölvetés elutasítását már jelző Fidesz-KDNP, vagy a Gyurcsányhoz lojális Lendvai Ildikó irányította MSZP-frakció kosarazza ki Dávid Ibolyát; hanem arról is, hogy az elnök asszony még a sajátjai közül sem tudhat mindenkit maga mögött: az MDF-frakcióból ugyanis legalább hárman nyíltan ellenzik a tervet.
Mindenesetre vannak arra utaló jelek, hogy Bokros Lajos behozatala tudatos döntés volt, és Dávid számolt az emiatti lázadozással. A Narancs értesülése szerint a múlt héten az ősszel kiléptetett Almássy Kornélt informálisan megkeresték az MDF-ből, hogy lenne-e kedve visszatérni a frakcióba. Almássy azonban nem megy vissza, és mivel Csáky András frakciótag tiltakozásul bejelentette kilépését, az MDF országgyűlési képviselőcsoportja a jövő héten tíz fő alá csökken, azaz a házszabály szerint megszűnik. De nemcsak Almássy, valamint - a pártban a Tisztelet Társaságához való tartozása miatt sokat kritizált - Vas János nem ül vissza, hanem a független Tóth András is leszögezte, hogy nem akar az MDF-hez tartozni. Fölmerült Gyenesei István önkormányzati miniszter esetleges átigazolása is, amit viszont maga az érintett nevezett képtelenségnek és teljességgel kizártnak. A Fidesz csoportjából tavaly ősszel kilépett Császár Antallal szintén nem lehet kalkulálni, ugyanis a házszabály szerint a függetlenedés után hat hónapig nem lehet átülni másik frakcióba - vagyis az MDF-frakció a jövő héten minden bizonnyal kiszenved.
