Megvolt a második tárgyalási nap abban a perben, amit a Legfőbb Ügyészség jó hírneve megsértése miatt kezdeményezett Tóth Károly szocialista országgyűlési képviselő ellen. Az ügy egyre érdekesebb, és segítségével mind többet megérthetünk a Kulcsár Attila-féle brókerbotrány "kommunikációjából".
A Legfőbb Ügyészséget képviselő Varga Zs. András (a legfőbb ügyész helyettese) annak kimondását várja a bíróságtól, hogy Tóth Károly egy tavaly szeptemberi nyilatkozatában megsértette a vádhatóság jó hírnévhez való jogát. Az ügyészség szerint ebben az esetben szó sincs szabad véleménynyilvánításról, hanem valótlan tények ismertetéséről és valós tények hamis színben való feltüntetéséről. A kormánypárti politikus viszont azt szeretné megtudni, honnan kerültek és kerülnek ma is a K&H brókerbotránya miatt kihallgatott Kulcsár Attila vallomásai a Magyar Nemzethez. Tóth hangsúlyozza: csupán véleményét fogalmazta meg az őt faggató Magyar Távirati Irodának (MTI).
Az előzmények
A Gyulán most zajló pert Tóth Károly 2004. szeptember 17-i MTI-nyilatkozata robbantotta ki. (Lásd: Zörög-e a haraszt, Magyar Narancs, 2005. január 27.) A vádhatóság az alábbi négy Tóth-idézetet sérelmezte keresetében: "Nem járható út, ha a Legfőbb Ügyészség az ellenzéken keresztül üzengetve szivárogtat ki találgatásokra alapot adó részinformációkat a Kulcsár-üggyel kapcsolatban. (É) A Legfőbb Ügyészség és az Ügyészségi Nyomozóhivatal jó lenne, ha abbahagyná az üzengetéses játékot. Ha tényleges információi vannak, akkor nem az ellenzékkel összejátszva, részinformációkat kiszivárogtatva, ezzel találgatásokra alapot adva történnének az ügyek az állítólagos Kulcsár-vallomás ügyében. (É) Ha vannak információik, dokumentumaik, akkor azt hozzák nyilvánosságra. (É) Nagyon jó játszótársra talált a Legfőbb Ügyészség Demeter Ervin képviselő úrban."
Tóth egy 2004. szeptember 17-i Magyar Nemzet-címlapsztorira reagált (Kit korrumpált Kulcsár?), amely "ügyészségi forrásokra" hivatkozva arról számolt be, hogy egy kormánypárti politikust vesz-tegetett meg Kulcsár. Akinek a tízmillió forintos kenőpénzt, így a lapinformáció, a bróker a 2002-es választás után adta oda. A Magyar Nemzet megkereste ezt a politikust, aki cáfolta az ellene felhozottakat, majd sajtó- és személyiségjogi pereket helyezett kilátásba az ellenzéki lappal szemben, amely így nem közölte a nevét.
A Legfőbb Ügyészség jó hírneve védelmében indított polgári pere legalább annyira szól arról, hogy a szocialista politikus nyilatkozatában a hitelesség látszatát keltve az ügyészség rossz társadalmi megítélésének képzetét keltette-e (mint azt a vádhatóság véli), mint arról, hogy a Kulcsár-vallomás jegyzőkönyveit kik kapják meg, s hogyan juthat el a nyilvánosság fórumaihoz. Varga Zs. András többször nyomatékosította: az ügyészség nem szivárogtatott információt; ez nem is érdekük, hiszen ez veszélyeztetné a nyomozás eredményességét. Ellenben az ügyészség a jog keretein belül mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a jegyzőkönyveket a most folyó perben ne mutassa be. A vádhatóság szerint ez ugyanis nem vinne közelebb a megoldáshoz, így értelmetlen - pedig a jegyzőkönyv-bemutatás volna Tóth Károly és ügyvédje, Botos Mihály egyik bizonyítási indítványa.
"Ha összevetjük az ellenzéki lapban megjelenteket, valamint a brókerbizottság ülésén elhangzottakat a gyanúsítotti vallomásban szereplő közhiteles jegyzőkönyvben szereplő állításokkal, akkor tudunk érdemi választ adni a történtekre" - ismételte meg a Narancsnak adott korábbi nyilatkozatát a bíróság előtt Tóth. Úgy tartja, nagyon is behatárolható az a kör, amely megkapja a köziratokat, s így ismerheti az abban szereplő vallomást.
Kinél lehet jegyzőkönyv?
"Az sem bizonyít semmit, ha a Magyar Nemzetnél lévő irat szó szerint megegyezik Kulcsár Attilának, a brókerügy első számú gyanúsítottjának ügyészség előtt tett vallomásával" - érvelt a Békés Megyei Bíróság előtt a legfőbb ügyész helyettese. Közben valóságos irodalma lett annak, hogy a gyanúsítotti vallomások jegyzőkönyveit s azok hiteles vagy kevésbé hiteles másolatait kik kaphatják meg. A Népszabadság például külön háttércikket szentelt e témának (2005. április 23.): e szerint a büntetéseljárási törvény értelmében a kihallgatási jegyzőkönyveket azonnal a gyanúsított és a védő rendelkezésére kell bocsátani, így nem a nyomozó hatóság rendelkezik a hiteles dokumentumok felett. Az iratok további sorsát azonban semmi sem szabályozza, ezért gyakori, hogy egyazon ügyben szereplő gyanúsítottak képviselői - javítva a védelem pozícióit és részben értelmetlenné téve az előzetes letartóztatás indokát, s hogy az összebeszélést elkerüljék - egymásnak adják át a vallomásokat. A hétvégi Népszava Ihász Sándor fővárosi főügyészre hivatkozva arról írt: elvileg akár ötven helyről is kikerülhettek Kulcsár kihallgatásának a jegyzőkönyvei.
A pert kirobbantó Tóth-nyilatkozat után egy héttel, 2004. szeptember 25-én a Magyar Nemzet válaszolt arra a felvetésre, miszerint elképzelhető-e, hogy az ügyészség, a napilap és Demeter Ervin valamiféleképpen összejátszanak. A napilap leszögezte: "A nyilvánosságra hozott vallomásrészletek kizárólag Kulcsár Attila köziratban foglalt vallomásából valók." Adódik a kérdés: mi a közokirat? Az idepasszoló válasz szerint egy jegyzőkönyvről készült fénymásolat nem vagy nem feltétlenül az.
Bíróság előtti meghallgatásán Tóth Károly idézte az 1998/11-es, az ügyvédi jogállásról szóló törvény titoktartási kötelezettségre vonatkozó passzusát. E szerint a büntetőeljárásban nincs, aki titoktartási kötelezettsége alól felmenthetné a védőt, még a terhelt sem. A törvényből és a törvénykövető magatartásból következik - érvelt a politikus -, hogy az ügyvédek nem juttathatták el lapoknak Kulcsár vallomását. Az akkor előzetes letartóztatásban, most házi őrizetben lévő exbróker esetében a büntetés-végrehajtási intézet megkeresésével ellenőrizni lehet, hogy Kulcsár küldött-e ilyen tartalmú levelet bárkinek, vagy fogadott-e ilyen értelemben releváns látogatót.
Új fejleménnyel szolgált a Magyar Nemzet 2005. április 22-i számában megjelent cikk, amely újfent Kulcsár Attila vallomásából idéz részleteket, most azonban nem a gyanúsítotti, hanem a tanúmeghallgatási jegyzőkönyvből. A tanúvallomás hiteles másolatát a tanú nem kapja meg, csak akkor, ha kéri a bíróságtól, és lerója az érte járó díj ellenértékét illetékbélyeg formájában. "Kérdés: Kulcsár vagy védője élt-e ezzel a lehetőséggel? Mi van, ha nem? Akkor csak az ügyészségtől kerülhetett ki?" - kérdezte Tóth Károly. Hozzátette: a közokiratokon található jelzetek, formai jegyek útbaigazításul szolgálhatnak arról, hogy a Kulcsár-ügy jegyzőkönyvei honnan kerülhetnek a lapokhoz. A parlamenti képviselő a sajtótörvény alapján nem a Magyar Nemzet újságíróit idézné a bíróság elé, hiszen azok informátoraikat nem kötelesek kiadni, ellenben a náluk lévő "köziratot" szeretné bekérni. "A sajtótörvény nem védi a közokiratot" - érvelt a politikus. Tóth megjegyezte, hogy szeptember 17-i nyilatkoza-tára hatnapos késéssel reagált az ügyészség. Végül úgy perelte be, hogy 2004. szeptember 17-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is hasonló tartalmú nyilatkozatot tett, amelyben "tudatos kiszivárogtatásról", valamint arról beszélt, hogy "Polt Péter legfőbb ügyész bizonyos ügyekben nem teljesen független". A kormányfő ellen azonban mégsem indított jó hírneve megsértése miatt pert a Legfőbb Ügyészség.
Az ügyészség csak perel
Varga Zs. András válaszában leszögezte: mindezek nem tárgyai a mostani pernek. Úgy véli, "a védőknek nem a nyilvánosság előtt kell védekezni, noha ez olykor megtörténik. De ez ellen sem a bíróság, sem az ügyészség nem tud mit tenni." Varga Zs. emellett az MTV Híradóját, az Este című műsort, valamint a HVG online-t említette, amelyek a Magyar Nemzeten kívül beszámoltak a Kulcsár-vallomásokról. Jelezte, nem vizsgálják, nem is vizsgálhatják, milyen forrásból jutottak információhoz.
A Békés Megyei Bíróság a következő fordulóra megidézte Demeter Ervin volt titokminisztert, akinek, Tóth Károly állítása szerint, a brókerbizottságban tett kijelentései "egészen véletlenül" egybevágtak a Kulcsár-vallomásokat közlő Magyar Nemzetével. A tárgyalás berekesztése után Varga Zs. András legfőbbügyész-helyettes, nem tudni, pontosan miért, szükségesnek érezte némi mosollyal átitatott komolysággal bejelenteni: "2005. május 9-én a Legfőbb Ügyészség perbe bocsátkozik a Magyar Nemzettel és annak főszerkesztőjével."
