Vilmányi Benett nem vette át a Junior Prima díját, mert politikamentes beszédre kérték

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 22.

Belpol

A színész szerint  nehezen lehet politikamentesen fogalmazni, bármilyen művészetről legyen is szó. 

Kedd este osztották ki a 30 év alattiaknak járó Junior Prima díjat színház-, film- és táncművészet kategóriában, az elismerést azonban az öt nyertes közül csak négy vette át. 

A jelenleg szabadúszó Vilmányi Benett „megköszönte az elismerést, de személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a díjat” - írja a Telex. A portálnak a színész azt nyilatkozta, eredetileg nem tervezte a díj visszautasítását, ám annyira feldühítette, hogy a szervezők az átadó előtt közvetlenül azt kérték tőle, hogy ne politizáljon a beszédében, hogy végül mégsem vette át a díjat.

Vilmányi a lapnak elmesélte, hogy az utolsó pillanatban érkezett a díjátadóra, és nagyon szíven ütötte, hogy egyből odamentek hozzá, és nyomatékosan megkérték, hogy ne politizáljon a beszédében. A tervei szerint mindössze két mondatot mondott volna, amely valóban nem lett volna mentes a politikától, a szíbész ugyanis hangsúlyozta, hogy szerinte nehezen lehet politikamentesen fogalmazni, bármilyen művészetről legyen is szó.

Mivel a kérés után alig tíz perccel szólították is, nem sok ideje volt megnyugodni, így egy elég dühös beszéd kíséretében utasította vissza a díjat - írja a lap. Ennek során elmondta, hogy  a politika és a kultúra összetartozik, és bejelentette, lemond a díjról, dacára annak, hogy egyébként nagyon kevés pénzért dolgozik.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.