Budapesti tanulmányúton bemutatott neonáci-gyanús kézmozdulatok miatt vizsgálnak szászországi rendőrhallgatókat

  • narancs.hu
  • 2024. november 9.

Bűn

White power a Néprajzi Múzeum tetején?

Rosszul sült el az októberi budapesti tanulmányút 18 szászországi rendőrtiszti főiskolai hallgatónak. A rendőrtisztnek készülő diákok ugyanis olyan közös fotót posztoltak, amin többségük egy neonáci körökben is elterjedt, a fehér felsőbbrendűséget – white power – jelképező kézmozdulatot tesz: kinyújták középső, gyűrűs és kisujjukat, ami egy w betűt (white), és összeérintik mutató- és hüvelykujjukat, ami egy p betűt (power) szimbolizál – írja a hvg.hu.

Az esetről először a német Bild számolt be szerdán, amit az Mfor.hu is szemlézett szombaton.

Az érintett szászországi rendőrtiszti főiskola, a Hochschule der Sächsischen Polizei szóvivője a német Spiegelnek megerősítette, hogy belső vizsgálat folyik az ügyben: a kérdéses fotó alapján "súlyos vádak" merülhetnek fel, és nagyon komolyan veszik az ügyet.

Az incidens nyomán akár büntetőeljárás is indulhat, de ennek megalapozottságát minden érintett esetében külön-külön megvizsgálják. 

Az ügynek – és a mozdulatnak – ugyanakkor több olvasata is lehet. Nem kizárt például, hogy a gesztus a főiskolai rendőrképzés 30.évfordulójának szól, amit idén ünnepelnek. Az persze már kevésbé valószínű, hogy a késő őszi napsütésben a budapesti Néprajzi Múzeum tetején pózoló fiatalok a búvárok körében merülés közben vagy a szabadtüdős búvárokáln a vízfelszínre érkezés után használatos, általános rendben létüket jelző OK-jelzést mutatták be.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.