A Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) utolsó két progresszívebb időszaka Balikó Tamás igazgatói korszakához kötődik, az egyik az igazgatóságának első éve volt (amikor Szikora Jánossal közösen irányították a színházat), a másik, jelentősebb időszak pedig Balikó vezetésének utolsó öt esztendejére esett, ekkor dolgozott itt többek közt Mohácsi János rendező is. A színház neve összefonódott a Pécsi Országos Színházi Találkozóval is, amelynek a végromlását szimbolikusan Vidnyánszky Attila sértődéséhez kötik: a Mesés férfiak szárnyakkal című rendezésének szakmai vitáján közhelyesnek nevezték az előadást, mire ő egy széket felrúgva, feldúltan távozott. Pécsett időnként fel-felbukkant olyan vélemény is, hogy Lipics Zsolt 2020-as kinevezése is Vidnyánszky legendás „Pécs-utálatához” kötődik – értsd: nehogy már egy komoly szakember vezesse a színházat. Bár Lipics Zsolt és művészeti vezetője, Vidákovics Szláven eredetileg nem tartoztak a Fidesz holdudvarába (azóta „ráégtek” a pártra), megválasztásuk mellett szakmai érveket meglehetősen nehéz lett volna felsorakoztatni olyan ellenfelekkel szemben, mint például Bodor Johanna és Udvaros Dorottya párosa. Már akkor kiderült, hogy a döntést politikusok hozzák meg, a meghallgatásokkal, bizottságokkal tarkított igazgatóválasztás csak a látszatdemokrácia kelléke. A 2019-ben módosított színházi törvény radikálisan átrendezte a viszonyokat: az önkormányzati színházak fölé a kormány gyakorlatilag politikai felügyeletet épített ki. A törvény kimondja, ha egy önkormányzati színház állami támogatást kap, az igazgató kinevezése csak a minisztérium jóváhagyásával történhet meg. A „közös fenntartás” elvben együttműködést jelentene, a gyakorlatban inkább kormányzati vétójogot.
A modell lényege: vagy elfogadja az önkormányzat a gyámságot, vagy lemond az anyagi támogatásról. A központi elvonások miatt (Pécset 6,5 milliárdos ilyen teher sújtotta 2025-ben) egy megyei jogú város önmagában nem képes fenntartani már a színházát, így a városok kénytelenek voltak belépni a közös fenntartói rendszerbe – elveszítve döntő szavukat a színházak vezetőinek kiválasztásában.
„Ez az ítélet!”
Sok szempontból tipikus a PNSZ esete.
A város – ellenzéki vezetésének próbálkozásai ellenére – kénytelen volt 2020-ban a minisztérium által támogatott Lipics Zsoltot elfogadni. Bár Lipics pécsi színész, a pályázatát több szakmai szervezet vitatta, mondván, nem rendelkezik megfelelő vezetői tapasztalattal. Pécs ekkori meghunyászkodásához az egri példa nagyban hozzájárult: ott komoly konfliktus bontakozott ki a Gárdonyi Géza Színház körül. Az önkormányzat – szintén ellenzéki vezetéssel – nem a minisztérium által preferált jelöltet támogatta. A kulturális tárca megvétózta a döntést, és saját jelöltjét ültette a színház élére.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
