175 gyereket molesztáltak a Krisztus Légiója tagjai

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. december 22.

Bűn

A rend alapítója egymaga 60 gyereket rontott meg.

Nyolc évtized leforgása alatt 175 kiskorút molesztált szexuálisan a Krisztus Légiója Kongregáció, latin nevén Legio Christi római katolikus szervezet 33 tagja - tudatta az 1941-ben alapított szervezet egy belső vizsgálat lefolytatása után.

A mexikói alapítású rend helyi idő szerint szombat este közzétett közleményében arról számol be, hogy legalább 60 gyereket maga a rend alapítója, a 2008-ban elhunyt Marcial Maciel Degollado rontott meg.

A többi 32 pedofil pap közül öt másik sincs már életben, nyolcan szögre akasztották a reverendát, egy elhagyta a rendet, míg 18-an jelenleg is tagok. Közülük négyen csak korlátozásokkal misézhetnek, és semmilyen kapcsolatba nem kerülhetnek kiskorúakkal, 14-en pedig semmilyen lelki pásztori tevékenységet nem végeznek.

"A gyülekezet azért teszi közzé a vizsgálat eredményét, hogy minden tagunk és segítőnk közösen léphessen fel, hogy felszámoljuk a gyerekekkel szembeni szexuális visszaéléseket, és biztosítsuk, hogy hogy a gyerekek biztonságban lehessenek" - húzta alá közleményében a Legio Christi.

A mexikói Marcial Maciel Degollado 87 éves korában halt meg az Egyesült Államokban. Egyházi pályafutása jelentős részét köztisztelettől övezve töltötte, és a katolikus egyház egyik legsikeresebb adománygyűjtőjeként tartották számon, aki híveket is szép számban toborzott, és számos fiatalt is megnyert az egyháznak.

Tíz évvel a halála előtt derült fény arra, hogy kábítószeres problémái voltak, és fiúkat és fiatal férfiakat zaklatott az 1940-es és 1950-es évektől kezdve. A halála után derült ki, hogy két nővel is szexuális kapcsolata volt, egyikük közülük is kiskorú volt. Degolladónak legalább hat gyermeke született, és a vádak szerint közülük is többet szexuálisan zaklatott.

Joseph Ratzinger bíboros, a Vatikán hittani kongregációjának vezetőjeként vizsgálatot rendelt el az ügyben, majd pápává választását követően, 2006-ban leváltotta Degolladót, és elrendelte, hogy életet hátralévő részét elvonultan, imádkozással és vezekléssel töltse, és semmilyen nyilvános feladatot ne vállaljon.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.