Magyar nő holttestére bukkantak New Yorkban

  • narancs.hu
  • 2022. április 17.

Bűn

Véres sporttáskát talált az utcán egy kutyasétáltató, nem nézett bele, hívta a rendőrséget. 

 

Egy 51 éves kétgyermekes családanya, a magyar Orsolya Gaal holttestét találta meg szombaton reggel egy kutyáit sétáltató ember New York legnagyobb negyedében, Queensben – írja a HVG a The Sun cikkére hivatkozva, amely fotókat közöl a meggyilkolt asszonyról és férjéről is.

A két kutyáját sétáltató szemtanú a Freedom Park mellett, egy utcában gyalogolt, amikor egy véres sporttáskára lett figyelmes. Hívta a 911-et. A holttest a táskában volt. A rendőrök keresőkutyát használva, a nyomok alapján eljutottak a Juno Streeten lévő családi házig, ahol a házaspár 13 éves fia egyedül volt otthon. 

A fiú a rendőrök kérdésére nem tudta megmondani, hol az anyja – őrizetbe vették, kihallgatták, aztán szabadon engedték. Az asszony férje és idősebbik, 17 éves fia nem volt New Yorkban. A rendőrség közleménye „az ügy szempontjából érdeklődésre számot tartó” személyeknek nevezi őket.

A férjet Howard Kleinnek hívják, lítiumkereskedő, és egy RK Equity nevű pénzügyi tanácsadó cég alapítója. Állítólag a nagyobbik fiával együtt a chicagói egyetemen tartózkodott az asszony halála idején.

Az elhunyt 27 éve él New Yorkban, de tartotta a kapcsolatot itthoni ismerőseivel. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.