Egotrip

Egy napon arra fogok ébredni, hogy új polgári kormányunk legpolgáribb pártjának egyik polgári vezetője bejelenti: ők, mármint a polgári kormány, arra kaptak a polgároktól felhatalmazást, hogy a mirelit zöldborsó árát másfél százalékkal csökkentsék, míg viszont e felhatalmazás értelmében a sárga bermudák ára a jövőben 6,78 százalékkal magasabb lesz.

Olyan izgalmasan azért nem alakult mindig, mint ahogy azt a múlt alkalommal megénekeltem volt. Ha Csengős néni infernális, leginkább egy rozsdásodó gőzeke beüzemeléséhez fogható indulását a szürke hétköznapok töksötét hajnalán valaki véletlenül álomban túlélte, már csak abban bizakodhatott: Skriba Barnáné Motoros Mária talán délutános. Mert ha nem, amit fél négykor megnyert a vámon, fél ötkor a réven elveszett, amikor erre volt kénytelen ébredni az összes, jobb sorsra érdemes lakó: kelj fel, paraszt, indíts borért, lejárt a dögölés! Szolgálat van, húzzam farokra, aki a vonatot kitalálta! Kettőkor megjövök, négy liter itt legyen! Tóth bácsit megkínálod, más tróger nem iszik, magad súrolsz-pucolsz, rendet rakol, ha rájársz, meglakolsz, töködet leveszem! Ha nem mozdult az első szóra, ráöntött egy lavór vizet, amiben a mérhetetlen testét ezt megelőzően lecsutakolta.

Mi tartja meg őket? Nem is csak hogy ennyi csábítás között - de ennyi kötelező csábítás között, ennyi identitásformáló, versenyképesség-mérő, kívánatosságfokozó csábítás között. A szemüket a könyvre szegezik - nem tudom elolvasni, pedig szeretnék belelesni -, és némán mondják a szöveget. A könyv mindig kicsi, többnyire kemény fedeles. Az ajkuk pedig jár, nem úgy, mint a többi, metrón olvasó utasé. A számtalan sok olvasóé, akiknek a választásait szintén szeretném megérteni (vajon miért olvassa ez a sokfülbevalós, hip-hop nadrágos latino gyerek Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című kisregényét?), mindazonáltal ez utóbbi választások a pluralitás és a vele járó sokistenhit New York-i világában a priori és minden szociális és kulturális rejtély ellenére is érthetőbbnek tűnnek, mint az előbbi, az efféle pluralitás csábításait konok mormolással kivédő monoteizmusé.

Olyan kis, kedves feje van, lehet vagy nyolcéves, egyik kezével az orrában turkál, a másikkal a spárgát fogja, én meg állok előtte hülyén, de céltudatosan, el fogom tőle venni a kutyát, éppen rossz pillanatomat fogta ki, jövök lefelé a speedről, ilyenkor se istent, se embert, kopasz vagyok, és nagydarab, persze, beteg kislány, mindjár´ beleverem a fejét a rücskös betonba, szerencsére nem szólal meg, csak bőg, mintegy gombnyomásra, szerintem azonnal abbahagyja, ha eltűnök a sarkon, az anyja meg, mint egy rakás szerencsétlenség, de állj, mondjunk valamit az előzményekről.

Nem tudunk mit kezdeni ezzel az emberrel, mi, médiamunkások. Se a lenyelés, se a kiköpés nem játszik, az újságját nemigen olvassuk, a híveivel szóba nem állunk, a törvényhozásba kerülés okait értelmesen kielemezni nem tudjuk. Marad az interjú mint műfaj, a kérdezés mint pótcselekvés, a szembesítés a kinyilatkozások és a tudati mélyrétegek rögvalóságával, a stúdióbeli izzasztás, a kőkemény rákérdezés az antiszemita mivoltra. Pedig a homokórás kampányműsorokba hívás kényszere megszűnt, a MIÉP elmondta, amit tud gazdaságról, társadalomról, NATO-ról, Síp utcáról, az élet lényeges kérdéseiről tehát. Nincs az a szalon, ahol ő ne lenne képes. Nem tudom, mit akarunk még megtudni a párt elnökétől.

A választás vasárnapjának nem az a szenzációja, Viktor győzött, hanem hogy a Gyöngyös. Az enbéháromban, tökutolsóként, százharminchárom kapott góllal, most megrúgták a tizenhatodikat és ezzel tönkreverték az Újszászt. 1-0, góllövő Nagy G. Ennek a győzelemnek maradéktalanul örültem.

Rajongóimmal és elemzőimmel ezúton közlöm, hogy sorozatomon belül kis-sorozat folyik költőkről. Petrovics után most egy másik múlt századi nagyságról (ahogyan a költő mondja): Sárlbodlerről lesz szó.

Az udvar másik felét Csengősék uralták. Csengős néni Miskolc első maszekja volt: egy vegyesboltot üzemeltetett a ház utcafrontján. Négykor kelt, irtózatos hangú, rozzant Skodáján a piacra ment, majd nyitott. Pár fillérrel vert át csak mindenkit, de azt semmi szín alatt el nem mulasztotta volna, ehhez, mondhatni, elvből ragaszkodott. Gyerektől viszont, beleértve engem, már kétforintos nagyságrendben lopott; ha visszaküldték, mocskosan káromkodott: jöjjön, mondta, ha nem tetszik a rendszer, a drágalátós mama maga, a nagy fejszámolóművész, az a híres matematikus, elmesélem neki az árakat. Öt sajátját becsülettel felnevelte; ahogy fogalmazott, mindnek szakmát adott. Ili és Piri üzletszerű kéjelgő, Sanyi betörő, Jani erőszakos közösülő, Tata garázda és tolvaj lett, híres volt az Avasalján mindahány. Volt olyan év, hogy mind az öten ültek; Csengős néni ilyenkor vasárnap is korán kelt, csirkét rántott még sötétben, s vitte beszélőre a combokat. A börtönt egyetemnek hívta, s rém büszke volt, hogy mindet taníttatta. Ha otthon voltak, záráskor kezdtek készülődni a gyerekek: a lányok szépítkeztek, Sanyi spajszert, Tata boxert pakolt, Jani Rigára ült, hogy elérje a Népkertben a MÉMTE leány-pingpongcsapatát - abból mindig akadt az edzés végén valaki. Mentek, csillagaim, mindig csak a munka, bocsátotta őket útjukra az apjuk nagy megértéssel. Maga dolgozni kevéssé szeretett: húsz éven át az udvaron ült hokedlin, borivással és cigarettázással foglalkozott. Megszokni vagy megszökni, mondogatta naphosszat maga elé, erősen töprengve valamin, hogy aztán, mint aki némi spéttel rájött, időről időre ordítson egy nagyot: Rókus kórház, dögtemető!

Nézem ezt az arcot, ezeket az őszinte kék szemeket, az arcizmok harmonikus játékát, a megindultság, a remény, a magabiztos és mégsem vak optimizmus, a felelősségteljes figyelem térképévé rendeződött arcot, a tiszta lelkiismeretet sugalló fehér hajat, amely nem az öregemberé, még csak nem is a tisztességben megőszült férfié, hanem kortalan jele a méltóságnak, amint intim és mégis emelkedett őszinteséggel gratulál Észak-Írország népének a döntésükhöz. Az újrakezdéshez a béke, az emberi szolidaritás, a demokrácia jegyében. Clinton üzenetét a népszavazás előtt egy nappal vették filmre, tűnődöm, létezett-e másik változat is, amely egy kevésbé szerencsés kimenetelnek szólt. Talán nem - talán a külpolitikai szakértők közvélemény-kutatókkal megerősített csapata elég biztos volt a sikerben. Indiát meg Indonéziát elszúrták, igaz, de egy néhány milliós európai csücsök hangulatát sokkal könnyebb nyomon követni. A világbirodalmi felelősség feltündökölhetett egy pillanatra, és ennek megfelelő ünnepi visszhangot vert a sajtóban, amely amúgy gyerekekkel van elfoglalva, akik osztálytársaikra lövöldöznek, illetve, legutóbb, golyó által kivégzik saját szüleiket.

lim egy körülbelül másfél méter hosszú és nem túl vastag, fekete, bársonyos tapintású dolgon dolgozik, ettől érthetően ingerültebb a szokásosnál. Ilyenkor minden átmenet nélkül robban, most például éjjel fél tizenegy van, és éppen költözködik. A takaró fedezékéből figyelem, hogy összepakolja a legszükségesebbeket: harisnya, póló, bugyi és természetesen a szőrnyúl, amivel alszik, amikor valamelyikünk elköltözik. A szőrnyúl sárga és rózsaszínű, állítólag a MATÁV gyártotta arra az esetre, ha valamelyik előfizető egyedül lenne, és csak szőrnyúllal tudna elaludni. A szőrnyulat Erzsinek hívják.

Az első forduló sokkja óta a nemzeti helyzet fokozódik: előretörtek a BKV-ellenőrök és a politológusok.

Számot szeretnék adni e hasábokon is a lírai én olthatatlan vágyáról, amelyet így szokott ő olykor kifejezni: "Úgy szeretnék valami normális helyen élni."

Jól van, színeket vallok. Kék, fehér. Aki még nem tudná. Nem születésemtől, pár évre rá, Sándor Csikar utolsó éveit játszta, én hatévesen Õ akartam lenni. Csak a hetes mez bűvölete maradt, álmomból. Meg a csapat, rám. Az enbékettes, a bajnok. A kupagyőztes, most.

A Skriba család konfliktusainak természete ´79 táján, Tóth néni halálával némiképp megváltozott. A negyven éve itt lakók is elképedve látták, hogy a világ legszolidabb suszterét az eszeveszett fájdalomnak álcázott felhőtlen öröm hetvennégy évesen szoktatja rá. Azt pedig még kevésbé sejthették - lett légyen bármily zsarnok is az elhunyt -, hogy a legkisebb előzmény nélkül fogyasztani kezdett irtózatos bormennyiség a nemi vágy kései hajnalát is meghozza. A napi műsor innentől pergőbb lett, elevenebb. Egyrészt evvel a nem várt fordulattal az udvari tíz-egynéhány szükséglakás nemivóinak tábora 1 főre zsugorodott. Másrészt pedig a bor körüli vitáknak határozott szexuális töltete lett.