Babarczy Eszter: Sétáló filozófia (Nevét a szádra)

  • 1998. június 11.

Egotrip

Mi tartja meg őket? Nem is csak hogy ennyi csábítás között - de ennyi kötelező csábítás között, ennyi identitásformáló, versenyképesség-mérő, kívánatosságfokozó csábítás között. A szemüket a könyvre szegezik - nem tudom elolvasni, pedig szeretnék belelesni -, és némán mondják a szöveget. A könyv mindig kicsi, többnyire kemény fedeles. Az ajkuk pedig jár, nem úgy, mint a többi, metrón olvasó utasé. A számtalan sok olvasóé, akiknek a választásait szintén szeretném megérteni (vajon miért olvassa ez a sokfülbevalós, hip-hop nadrágos latino gyerek Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című kisregényét?), mindazonáltal ez utóbbi választások a pluralitás és a vele járó sokistenhit New York-i világában a priori és minden szociális és kulturális rejtély ellenére is érthetőbbnek tűnnek, mint az előbbi, az efféle pluralitás csábításait konok mormolással kivédő monoteizmusé.

Mi tartja meg őket? Nem is csak hogy ennyi csábítás között - de ennyi kötelező csábítás között, ennyi identitásformáló, versenyképesség-mérő, kívánatosságfokozó csábítás között. A szemüket a könyvre szegezik - nem tudom elolvasni, pedig szeretnék belelesni -, és némán mondják a szöveget. A könyv mindig kicsi, többnyire kemény fedeles. Az ajkuk pedig jár, nem úgy, mint a többi, metrón olvasó utasé. A számtalan sok olvasóé, akiknek a választásait szintén szeretném megérteni (vajon miért olvassa ez a sokfülbevalós, hip-hop nadrágos latino gyerek Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című kisregényét?), mindazonáltal ez utóbbi választások a pluralitás és a vele járó sokistenhit New York-i világában a priori és minden szociális és kulturális rejtély ellenére is érthetőbbnek tűnnek, mint az előbbi, az efféle pluralitás csábításait konok mormolással kivédő monoteizmusé.

Tinédzserkorú felnőttek: rosszul szabott, fekete öltönyben és kalapban a fiúk, zárt kiskabátban, lábszárközépig érő, divatmentes szoknyában, középkorúhölgy-kalapban a lányok. Formátlan, decens spiritualitás, amely elfedi a testet, és lehántja az erotikus burkot a fiatalságról. Leülnek a diadalmasan sugárzó latino és fekete lányok közé, felnéznek, ha a machismo túláradása már elviselhetetlenül hangos, aggodalmasan kissé, annak tudatában, hogy a másik oldalon található a testi fölény, de tökéletes szellemi immunitással. Így a legkönnyebb elképzelni a haszid fiatalokat: spirituális maradványként, a kihívó erotika és az identitásképző fogyasztás formálta saját világ, a youth culture hiányaként. Mi tartja távol őket ettől a világtól - vagy másképpen, mi tartja meg őket a Yiddishkeitben?

A Beis Moshiach Magazine Online legutóbbi száma főként micvákkal foglalkozik. Micvákkal elsősorban annak tartozunk, akinek nevét még az előzékeny angol nyelvű kiadásban is csak G-d jelöli, másodsorban azonban, és épp ilyen jelentőségteljesen, embertársainknak. Illetőleg hát a többi haszidimnak, testvéri szeretettel. És ez nehéz. Miért nehéz?

A lubavitchi rebbe szerint amikor az ellenfelek végső gyilkos ölelésben összefonódnak, s az egyik már-már felülkerekedik, a másik is hirtelen erőre kap. S hasonlóképpen, éppen abban a pillanatban, amikor a zsidó megpróbál helyesen davenálni, nefes habehamisza mindenféle idegen gondolatokat ébreszt benne, hogy akadályozza a kavanáját. Ezt nem értem, de sejteni vélem, mire gondol a rebbe.

A micva célja a teremtés tökéletesítése, közelebbről pedig az, hogy mindent megtegyünk haszid és egyéb zsidó testvéreinkért. 613 micva van, azért ilyen sok, hogy minden dolgot felölelhessen a világon, s megmondja, hogyan legyen és hogyan ne legyen, mondja Yosef Y. Paltiel rabbi. 613 - memorizálni elég sok, de hogy mindent lefedjen a világon, ahhoz ezt a világot elég kicsinek kell gondolnunk. Kicsinek kell megtartanunk. Ezt már én gondolom, Borough Park, az ortodox negyed szélén ücsörögtömben.

Tudom, hogy a haszidok harcolnak azért, hogy a világuk megmaradhasson kicsinek - külön iskolákat akarnak, s változó sikerrel küzdenek meg értük New York állam jogrendszerével, spirituálisan megfelelő (nem koedukált) kollégiumot akarnak, és sajtóvisszhangot keltő kivonulást rendeznek a Yale-en. Ebből a harcból én, aki Borough Park szélén élek, nem látok semmit. Csönd van, béke, nyugalom, a haszidok nem élnek az utcán. Ez a zártság kihívó. Nem ellenséges, de undok, és ezt könnyű félreérteni. Miért nem öltözködnek úgy, mint más rendes emberek? - kérdi tőlem egyszer a fiam. Megrémülök. Igaz, akkor is megrémültem, amikor kifogásolta, hogy a bácsiknak túl fekete az arcuk, és azon is túlestünk. Az indiai szárik nem tűnnek fel a drágámnak, de a fekete kalapokat az ellenséges elzárkózás jeleként érzékeli. Zsidók, kisfiam, a vallásuk így követeli. Mi az, hogy zsidó? Nem tudom, szívem, kinek mi. Például te is egynegyed részben zsidó vagy. Bizonyos szempontból. Más kérdés, hogy ezek a fekete kalapos bácsik mit gondolnának erről. A fekete kalapos bácsik szerint csak az a zsidó, aki tudja, mi a Yiddishkeit meg a micva és még egyéb dolgokat is, amiket mi nem tudunk. És nem veszi a szájára Isten nevét. És nem csábul el a világnak. Mert aki elcsábul a világnak, az meghal mint zsidó.

Mi tartja meg őket? Nem csak engem foglalkoztat a kérdés. A New York Times időről időre nekiugrik a témának, hogy aztán visszavonuljon. Mi itt mind zsidók vagyunk, többé-kevésbé. Viszont nem tudjuk, mitől. Izrael és a Holocaust ad némi segítséget a definícióhoz, de Izrael újabban elég idegesítő, hogy azt ne mondjam, nehezen vállalható politikát folytat. Másfelől pedig aki nem zsidó, az is elsajátítja az áldozatlét tanait. Úgy tűnik, Holocaust- és genocídiumáldozatnak lenni könnyű, de zsidónak lenni nehéz. A titkot pedig őrzi a Borough Park és Riverdale, megfejthetetlenül annak, aki New York politeista világában él és ír, a micvában csak az egzotikumot érzékeli, és minden skrupulus nélkül, bár talán némi meghatottsággal leírja a God szót.

István barátom tőlem indul neki New Yorknak. Reggelizgetünk, beszámol a romániai politikai helyzetről, Sepsiszentkirályról és az unitárius gyülekezetről, amelynek pásztora. István udvarias, sosem figyelmeztetne, különös tekintettel ismert szekuláris beállítottságomra, de én felfigyelek. Azon kapom magam, hogy Isten neve unos-untalan elhagyja a számat. Istentelenül unalmasnak találom a New York Times aznapi számát és ó, Istenem, nyugtatom meg, ez egy teljesen méreten aluli svábbogár. Aztán felütöm a Narancs május 21-i számát és felháborodottan konstatálom, hogy a korrektor átjavította kis i-re az Isteneimet. De mielőtt még Istvánnak is elpanaszolnám ezt a sérelmet, meggondolom magam. És próbálok vigyázni a számra.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.