MaNcs, X. évf. 24. szám, (1998.06.11.) (1998-06-11)
Rossz hír a magyar liberalizmusnak az SZDSZ zuhanása. Szörnyű lenne, ha egy igazi szabadelvű párt nem tudna tartósan megmaradni a magyar politikai palettán. És sajnos ez a lehetőség ma fennáll.
A Horn Gyulától megkönnyített MSZP akár szalonképessé is válhatna a kisgazdákkal való koalíciós tárgyalásokba lapzártánkkor éppen belekezdő Fidesz számára. De erről ebben a pillanatban szó sincs. Épp ellenkezőleg: a Fidesz hét végi kongresszusán felszólaló Tölgyessy Péter még az új választások kiírását is kedvezőbbnek ítélte az MSZP hatalomban tartásánál. Így a nagykoalícióra egyelőre csak a fantáziájukat szabadon engedő szocialisták gondolnak, más nem nagyon.
Elhitték, hogy ők attól lesznek polgárok, hogy a Fidesz-Mapopo kinevezi őket annak. És ikszeltek.
A Fidesz múlt szombati kongresszusán a párt küldöttei csaknem egyhangúlag felhatalmazták vezetőiket: kezdjenek tárgyalásokat az FKgP-vel. Ám Orbán továbbra is ügyel arra, hogy véletlenül se tegyen gesztusokat Torgyánnak. A május 10-i első forduló óta világos: a kisgazdák nélkül stabil kormányt alakítani a Fidesz nem tud; mégis, a győztes párt vezérkara, csak miután megszerezte a kongresszus támogatását, kezdett hivatalosan is megbeszéléseket az FKgP-vel. Pontosabban: a két fél delegációi tárgyalnak a koalíció feltételeiről, az elnökök csak később kapcsolódnak be a folyamatba, hiába kardoskodott Torgyán, hogy a kezdetektől pártelnöki szinten kell egyeztetni. Orbán ad a látszatra: azt sugallja, hogy az FKgP a Fidesz számára a szükséges rossz; hogy szemét mindvégig Torgyánon tartja, hogy nincs az a kormányzás, amiért elképzeléseit egy határon túl feladná.
Lapzártánkkor úgy tudni, az USA és az Egyesült Királyság olyan dokumentum elfogadásáért kezd lobbizni az ENSZ BT-ben, amely jóváhagyná "minden szükséges eszköz" alkalmazását Belgrád ellen a kosovói válság megoldása érdekében - evvel szentesítenék az esetleges NATO-akciót.
Olyan izgalmasan azért nem alakult mindig, mint ahogy azt a múlt alkalommal megénekeltem volt. Ha Csengős néni infernális, leginkább egy rozsdásodó gőzeke beüzemeléséhez fogható indulását a szürke hétköznapok töksötét hajnalán valaki véletlenül álomban túlélte, már csak abban bizakodhatott: Skriba Barnáné Motoros Mária talán délutános. Mert ha nem, amit fél négykor megnyert a vámon, fél ötkor a réven elveszett, amikor erre volt kénytelen ébredni az összes, jobb sorsra érdemes lakó: kelj fel, paraszt, indíts borért, lejárt a dögölés! Szolgálat van, húzzam farokra, aki a vonatot kitalálta! Kettőkor megjövök, négy liter itt legyen! Tóth bácsit megkínálod, más tróger nem iszik, magad súrolsz-pucolsz, rendet rakol, ha rájársz, meglakolsz, töködet leveszem! Ha nem mozdult az első szóra, ráöntött egy lavór vizet, amiben a mérhetetlen testét ezt megelőzően lecsutakolta.
Mi tartja meg őket? Nem is csak hogy ennyi csábítás között - de ennyi kötelező csábítás között, ennyi identitásformáló, versenyképesség-mérő, kívánatosságfokozó csábítás között. A szemüket a könyvre szegezik - nem tudom elolvasni, pedig szeretnék belelesni -, és némán mondják a szöveget. A könyv mindig kicsi, többnyire kemény fedeles. Az ajkuk pedig jár, nem úgy, mint a többi, metrón olvasó utasé. A számtalan sok olvasóé, akiknek a választásait szintén szeretném megérteni (vajon miért olvassa ez a sokfülbevalós, hip-hop nadrágos latino gyerek Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című kisregényét?), mindazonáltal ez utóbbi választások a pluralitás és a vele járó sokistenhit New York-i világában a priori és minden szociális és kulturális rejtély ellenére is érthetőbbnek tűnnek, mint az előbbi, az efféle pluralitás csábításait konok mormolással kivédő monoteizmusé.
Olyan kis, kedves feje van, lehet vagy nyolcéves, egyik kezével az orrában turkál, a másikkal a spárgát fogja, én meg állok előtte hülyén, de céltudatosan, el fogom tőle venni a kutyát, éppen rossz pillanatomat fogta ki, jövök lefelé a speedről, ilyenkor se istent, se embert, kopasz vagyok, és nagydarab, persze, beteg kislány, mindjár´ beleverem a fejét a rücskös betonba, szerencsére nem szólal meg, csak bőg, mintegy gombnyomásra, szerintem azonnal abbahagyja, ha eltűnök a sarkon, az anyja meg, mint egy rakás szerencsétlenség, de állj, mondjunk valamit az előzményekről.
A drámai választási kudarc nyomán a szabad demokratáknál kitört a partizánszindróma: alig akad ember, aki híve lett volna a koalíciónak. A bukás okait nyilván sokáig elemzik még a Mérleg utcában, akárcsak azt, hogy mindebből mi következik, Kuncze Gábor és a teljes ügyvivői testület lemondása azonban kényszerhelyzetet teremtett: 20-án új elnököt kell választania az SZDSZ-nek. A liberálisok céltévesztéséről, neurózisairól, a lehetséges kitörési pontokról a párt korábbi elnökével beszéltünk, aki most úgy döntött: nem jelölteti magát újra a posztért.
CsókolomHosszabb szünet után koncertet adott a Csókolom együttes, s bár új lemezről egyelőre nem tudunk, a régiek mellett új számokat is bemutattak a Józsefvárosi Klubban az Emke Klub, az Ablakzsiráf és a Műszaki Hiba részvételével meghirdetett minifesztiválon.Berlini holocaust-emlékmű: visszalépés Az amerikai Richard Serra és német társa, Peter Eisenman hivatalosan visszavonta tervét az Európa meggyilkolt zsidóinak emlékére emelendő berlini holocaust-emlékmű pályázatáról, jóllehet a legesélyesebbek között emlegették őket, főleg, mióta Helmut Kohl kancellár is nyilvánosságra hozta, az általuk elképzelt "sírkert" a kedvenc terve - csak éppen kisebb méretben szeretné látni, mint azt a művészek kigondolták. Feltételezések szerint a visszalépés mögött Kohl változtatási szándéka húzódik meg.
Utoljára a tavalyi év végén, a Klaus-kormány bukása alkalmából foglalkoztunk behatóbban a csehországi politikai élet sörmeccsnek aligha minősíthető küzdelmeivel. Akkor ideiglenes kormány alakult, és hamarosan az előrehozott választások időpontja (június 19.) is ismertté vált. Így bízvást állíthatjuk, európai útitársaink folyamatos kampányolással töltötték az azóta eltelt időt. A nagy nap immár karnyújtásnyi távolságba került, az eddig sem magyari mintát követő korteshadjárat a célegyenesbe fordult, ideje hát nekünk is visszatérnünk, hogyan is áll a helyzet Bohémiában.
Végül is nem lett elnöke a Magyar Televíziónak, olyannyira, hogy kuratóriumi elnöksége is hirtelen megszűnt lenni: lemondott szegény, önkezével teljesítvén be korai végzetét.
Kuss. Ekképpen lehet összegezni a Ferihegy 2. repülőtéri terminálbővítésről folytatott kormányzati ellenőrzés mondandóját. A gyorsvizsgálatét, ami azt célozta meg kideríteni, vajon miért van ádáz konfliktus ama két cég - a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) és a Malév Rt. - között, amelyek történetesen egy iparágban, a magyar repülésben tevékenykednek, idejük nagyobbik részében egymás ellen. A Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) a vizsgálat eredményéről jelentést tett a kormánynak, amiből egy úgynevezett "háromezres", azaz titkosított kormányhatározat született. Nyilván azért, hogy az érintetteken és a MaNcs olvasóin kívül senki se tudjon meg a dologról semmit.
Az idei választások marketingszempontból is sok meglepetéssel és tanulsággal szolgáltak. Elsősorban azzal, hogy annak a pártnak - jelen esetben a Fidesznek - volt csak igazán sikeres a kampánya, amelyik kreatívan használta a különböző meggyőzési technikákat; a csendes és unalmas kampányfogásokat alkalmazó pártok - különösen az MSZP - ellenben gyengébben szerepeltek a választásokon, mint a kampányidőszak előtti közvélemény-kutatásokban.
Polarizálta kritikusait Hazai Attila regénye, a Budapesti skizo (Balassi), de hogy az elfogadás/elutasítás természetes dimenziójánál valószínűleg többről van szó, azt a Magyar Irodalom Háza Kortárs Irodalmi Központjában Angyalosi Gergely, Farkas Zsolt, Margócsy István, Németh Gábor és Szilasi László részvételével rendezett, Kálmán C. György által moderált kerekasztal-beszélgetés is mutatja - ez itt a hőgutával dacoló, szombati vita szerkesztett változata.
"Mindannyian meg fogunk halni - csupán idő kérdése, hogy mikor" - erre a megállapításra jutott Judy Tatelbaum pszichiáter, terapeuta 14 évvel bátyja halála után. Testvére elvesztését sehogy sem tudta feldolgozni, fájdalmát hasztalan próbálta leküzdeni, folyamatos depresszióban élt. Még a három évig tartó terápia sem segített rajta, kiderült ugyanis, hogy maga a pszichiáter sem tud a halállal és a gyásszal szembenézni, és ő is segítségre szorul. Végül az úgynevezett Gestalt-terápia hozta el számára a rég áhított gyógyulást, s rájött, hogy tudata legmélyén haragszik a bátyjára, amiért az meghalt, és ezt a haragot nem képes elfogadni. Ez a felismerés megtette jótékony hatását, végre befejezhette a gyászolást, majd tollat ragadott, hogy tapasztalatait és tanácsait könyv formájában közreadja.
Alapvetően egy élhetetlen kretén vagyok: szexuális életem rendezetlen, ...társadalomban elfoglalt helyem bizonytalan, barátaim hozzám hasonlóan kretének, lelkileg pedig zombi vagyok... - szól a könyv alapvetése. Az író keserű, kamaszkori ars poeticája, amely húgának szájából hangzik el. Borinak pedig éles látása van, ahogy ismerem. Majdnem minden, félig már férfi kamaszkreatúra valahogy így nézhetett ki a Móricz Zsigmond körtér környékén akkoriban is, amikor ők "fiatalok" voltak, kivéve a japánkakas-szerű érett pasasokat, akik már akkor is jól tudták, mihez kell kezdeniük a fütyijükkel, és az önjelölt félisteneket, akiknek az egyéniségkeresés eksztázisa a mákteától Hamvas Béláig vagy bejött, vagy nem, de már akkor a Lipstic Trace-szel és két nővel a hónuk alatt járkáltak.
A kiindulópont mindenképpen tanulságos; sőt kis jó szándékkal elgondolkodtatónak is nevezhető. Egy rendező, aki eddig jobboldali juntákról, közöttünk bujkáló neo- és nem neo nácikról készített filmeket, akinek örök témája az erővel való visszaélés lehetősége, a hatalom, a rejtőzködő vagy büszkén vállalt erőszak, most a tévéről, a televíziós híradóról készített filmet. A pesszimistáknak erről talán az jut eszükbe, hogy a tegnap dél-amerikai juntái helyett ma egyetlen igazi ellensége van az erkölcsnek és a jognak, és ez a tévé. Az optimisták viszont elégedetten figyelhetik világunk jobbulását. Hiszen úgy látszik, Hollywood kezd kifogyni a rossz emberekből: az elvakult posztszovjet terroristák, a magányos őrültek és a fékezhetetlen járványok mellett a forgatókönyv-felelősök már nem találnak több negatív szereplőt. Marad a televíziós újságíró.
Õrület, már egész közel vagyok a Kisstadionhoz, parkolóhely is lenne, de ez valami hátsó utca, nincs átjárás, és már legalább fél perce hallani, hogy a Helloween galoppozik, márpedig ha a Helloweenről, ifjúságom e meghatározó élményéről lemaradnék, be kéne falcolnom.
Rachid Taha: Díwán. Rachid Taha, akárcsak Cheb Mami vagy Khaled, rai-poppal futott be Franciaországban, de hallhattunk róla korábban is, a radikális Carte De Séjour énekeseként. Korábbi lemezein túlzásba esett a programozás, a Díwán azonban alapjában egy igazi arab zenekar nyelvén szólal meg, lantosokkal, ütősökkel, fúvósokkal és vonósokkal, az ötvenes-hatvanas-hetvenes években alkotó szerzők darabjait tolmácsolva. Újra terítékre kerül a frusztráltság, az algériai függetlenségi háború, az emigráció, és ez Taha otthonos terepe, vesd össze a Carte De Séjour jelentésével: letelepedési engedély. Tánczenéről van szó, persze, továbbra is; ám Taha nagyot lépett előre, amint így hazatalált, s ha még változatosabbá tette volna e hetven percet, most ki nem látnék a csillagok mögül. (Barclay/PolyGram) * * * *
Képzeljük el, és mért pont ezt ne képzelhetnénk, hogy mégis lesz vébé: a lapzárta pillanatában ugyanis még bármi lehet; például az, hogy az Air France-pilóták cakompakk elsztrájkolják az egészet, a sebtiben felavatott gyepeket eurokompatíbilis lábasjószágok rendelkezésére bocsátják, a tévé meg az ukrán tekebajnokságot adja helyette, lassításban nézhetjük végig negyvenhétszer, amint Popovalenkov a Donbasszból elgördíti legendás kilencesét, hat bábu, két néző meg valami hivatalos személy.
Hajrá, brazilok, bődül el mellettem egy nagydarab ember a katafai pálya szélén, miközben a partjelző vigyázzba vágja magát, és -szakzsargonnal élve - lesen állítja meg a katafaiak előretörő csatárát. Jól van, Béla, te legalább józan vagy, magasztalja föl a zászlós embert Ruszki, az alsóberkiek egyik vezérszurkolója. Különösebb tétje már nincs a mérkőzésnek, Brazília, vagyis az Alsóberki FC már két héttel ezelőtt megnyerte a körzeti bajnokságot, miután a Rönök SE elleni derbit a 70. percben, 12-0-nál, komolytalan játék miatt lefújta az ügyeletes sípmester.
A nyolcadik kerületi kultúr- és sportügyi paradicsomban, az Orczy-kertben már megkezdődött a Józsefvárosi Napok elnevezésű rendezvénysorozat. Idén a helyi roma-rendőr barátság erősítésére focimeccset is szerveztek, és ezt évről évre meg szeretnék ismételni. A pályán igazoltatás nem volt, viszont a barátságos mérkőzésen 5-1-re verték a romákat a rendőrök.
A vízidisznócsaládért mindenképpen megéri kilátogatni: Jenő disznó, Jenőné meg a kis vízidisznógyerekek (vízimalacok?). A vízidisznó a maga megnyugtatóan gömbölyded rágcsálói mivoltában tökéletesen leplezi latinos temperamentumát. Korábban egy Urbán nevű hímet telepítettek a kifutóba, aki párzott is Jenőnével (akkor még Urbánné). Hamarosan azonban hatott Jenőre a viselkedésminta: megtanulta, hogy fest egy domináns hím. Addig gyúrt, míg ki nem fejlődött az orrán a nyomjelző mirigy, s egy ködös reggelen Urbán teste, harapásnyomokkal borítva, holtan lebegett a vízidisznó-úsztatóban. Jenő tagad, s ellene csak közvetett bizonyíték hozható: Urbán halála óta ő párzik.
Tudom, hogy üldözési mániában szenvedek, de tényleg üldöznek!
