Nem tudunk mit kezdeni ezzel az emberrel, mi, médiamunkások. Se a lenyelés, se a kiköpés nem játszik, az újságját nemigen olvassuk, a híveivel szóba nem állunk, a törvényhozásba kerülés okait értelmesen kielemezni nem tudjuk. Marad az interjú mint műfaj, a kérdezés mint pótcselekvés, a szembesítés a kinyilatkozások és a tudati mélyrétegek rögvalóságával, a stúdióbeli izzasztás, a kőkemény rákérdezés az antiszemita mivoltra. Pedig a homokórás kampányműsorokba hívás kényszere megszűnt, a MIÉP elmondta, amit tud gazdaságról, társadalomról, NATO-ról, Síp utcáról, az élet lényeges kérdéseiről tehát. Nincs az a szalon, ahol ő ne lenne képes. Nem tudom, mit akarunk még megtudni a párt elnökétől.
Csurka István szerint Magyarországon a zsidók jobban járnak, mint a nem zsidók. Nem tudom, hol itt a probléma.
A média megkérdezte tőle, ő elmondta, ennyi. Ezt tudta hozzátenni az országban zajló folyamatok értelmezéséhez, márpedig Raszputyinnak természetesen joga van ehhez a meggyőződéséhez. Köszönjük szépen - kellett volna május 24-e után mondani, hogy négy évig kitartson, de nem, kezdődik Csurka felfújása, tényezővé avatása. Médiamunkások üvöltöznek vele kora hajnalban live, ő meg visszaüvöltöz, mundért véd, és ne legyen illúziónk, az összevont gyes + gyed kiosztásánál, az egészségügy tényfeltárásánál mindig hálásabb feladat lesz behívni a stúdióba a Csurka István nevű kulturális tévedést egy újabb dózis üvöltözésre, vagy ami még rosszabb, a "most majd jól szembesítjük őt önmagával" című tipikus médiafélreértésre.
Nem karantén felállítására buzdítanám a médiamunkások becsületes és a nyílt színi rasszizmus miatt joggal kiakadt gárdáját (a MIÉP-pel való együtt nem működés karanténját a parlamenti pártoknak kellene napi szinten betartaniuk), hanem arra, hogy a sajtó lásson neki Csurka István csúszóleértékelésének. A legegyszerűbb, minden újságírói tankönyvben fellelhető közhelyre: kezeljük az eseményeket hírértékükön, fontosságukat mérlegelve. A Magyar Hazugság és Halál Pártja, akár frakciót alakíthat, akár nem, leginkább nyilatkozgatni fog, mégpedig valószínűsíthetően nem sok hírértékűt, inkább olyat, ami túl van a tűréshatáron. Muszáj neki.
A MIÉP ugyanis csak általunk, médiamunkások által létezik, arra van utalva, amire jól felfigyelünk és felháborodottan világgá harsogunk. A MIÉP mi vagyunk.
A médiatörvény által előírt pártatlanság, kiegyensúlyozottság stb. semmilyen szinten nem csorbul, ha álneutrális/álnaiv közszolgálati hangon nem kérdezzük meg naponta a MIÉP elnökét vagy református püspökét a tőzsde, az alapszerződések, a magyar családok helyzetéről. A szólás- és sajtószabadság pláne nem csorbul, hiszen van saját lapja, a Heti Paranoia - viszont olyan nincs, hogy alanyi jog napi tévészereplésre. A médiatörvény által előírt pártatlanságra, kiegyensúlyozottságra stb. ott van a Fidesz - MPP, az MSZP, az MDF, az SZDSZ és a kisgazdapárt, esküszöm, hogy öten legalább nyolcféle álláspontot fognak képviselni pro és kontra. Ha viszont Csurkát nyomatjuk, nemcsak hogy egyenrangú partneri státust adunk szalonképtelen önképzőkörének, de kimerítjük a médiatörvény "tudatosan nem észlelhető reklám" kategóriáját is: "Olyan reklám, melynek közzétételekor - az időtartam rövidsége vagy más ok következtében - a műsorszám nézőjére, hallgatójára a lélektani értelemben tudatos észleléshez szükséges ingerküszöbnél kisebb erősségű hanghatás, fényhatás keltette inger hat."
Ettől eltekintve persze meg kellene nézni, milyen hang- és fényingerek hatására jött elő a diplomás, budai úri középosztályból az a csöndes, passzív-agresszív protestáló lendület, ami a MIÉP-et a Kossuth térre katapultálta; hogy miért és mi ellen lázonganak a konformista közalkalmazottak, orvosok, BKV-ellenőrök; hogy miért menekülnek a szabadság elől a rendszerváltás nyertesei, mi lehet az a kérdés, amire antikapitalista/antiszemita hevület a válasz. Ez már komoly újságírói munka lenne. Csurkát a stúdióba hívni nem az.
Hogy személyes példával is elöl járjak, és talán a MIÉP is fellélegezzen: úttörőcsapatom zászlaja előtt fogadom, hogy ha az orvos másképp nem rendeli, a MIÉP nevét többet le nem írom, elnökének nevét számra nem veszem. Csurka Istvánt a saját élőmnek tekintem.
