Egotrip
Seres László: Dekóder
Az első forduló sokkja óta a nemzeti helyzet fokozódik: előretörtek a BKV-ellenőrök és a politológusok.
MaNcs, X. évf. 21. szám, (1998.05.21.) (1998-05-21)
Az első forduló sokkja óta a nemzeti helyzet fokozódik: előretörtek a BKV-ellenőrök és a politológusok.
Számot szeretnék adni e hasábokon is a lírai én olthatatlan vágyáról, amelyet így szokott ő olykor kifejezni: "Úgy szeretnék valami normális helyen élni."
Jól van, színeket vallok. Kék, fehér. Aki még nem tudná. Nem születésemtől, pár évre rá, Sándor Csikar utolsó éveit játszta, én hatévesen Õ akartam lenni. Csak a hetes mez bűvölete maradt, álmomból. Meg a csapat, rám. Az enbékettes, a bajnok. A kupagyőztes, most.
Az MSZP megnyerte a választások első fordulóját, de a koalíció, a balközép vagy a baloldal elvesztették. A jobboldal ügyesen politizált a két forduló között: nem állapodott meg formálisan (ami árthatna a Fidesznek), de elintézte a szükséges visszalépéseket. A koalíció ügyetlenül politizált: formálisan megállapodott, de túl kevés visszalépésről, és olyan arányokban, ami nem mobilizálhatja az SZDSZ-es szavazókat (a jobboldaltól félő fideszes szavazókról nem is beszélve) az MSZP oldalán. Hiába vezet tehát az MSZP jelenleg 113 körzetben; a koncentrált jobboldali szavazatok miatt az a valószínű, hogy nem lesz meg az a körülbelül 112-113 egyéni mandátum, ami a mostani koalíció folytatásához kellene. Ebből következően, azt hiszem, el kell búcsúznunk az MSZP-SZDSZ- koalíciótól.
Lebegy tábornok a 90-es évek hőse, sőt már a nyolcvanasokéi is; sikerült győztesen hazajönnie a vesztes afganisztáni háborúból, aztán egy röpke történelmi pillanat erejéig eljátszania annak a bizonyos utolsó csepp vérnek a szerepét, ameddig a Szovjetunió kitart Moldávia mellett, aztán hosszú percekig is eltartó békét kötött Csecsenföldön, majd Jelcin felettes énjeként futott be üstökösszerűen fel-, majd leívelő pályát; és most megint itt van, igaz, egyelőre csak Krasznojarszkban, valahol Szibériában, de nem kell ahhoz túlzott fantázia, hogy belássuk: már majdnem a nyakunkon.
Hogy érdemes volt-e 1994-ben koalícióra lépni az MSZP-vel, e kérdés vélhetően eldöntetlen marad, amíg csak lesz SZDSZ a Mi Hazánkban (ámbár félmillió volt szadista szavazó május 10-én egyértelműen nemmel válaszolt erre). De nagy jövőt jósolunk a "vajon érdemes volt-e egyezkednünk 1998-ban az MSZP-vel a két forduló között, és ha igen, ilyen áron-e" problémahalmaz elemzésének is.
Amilyen játékos komolysággal ragaszkodik a családneve ipszilonja fölött ülő két arisztokratikus ponthoz (ennyi maradt dédnagyapja kétszeres nemesi előnevéből), olyan komoly játékosság hajtja plebejus szellemű alkotásait (olykor, mobilok lévén, a szó szoros értelmében): egy ezermester művész kapott most méltó teret a Műcsarnokban HarasztØ István személyében, akinek kispesti háza egyszerre kényelmes lakás (tervbe van véve egy lift is), pedáns rendben tartott műhely (ami alkatrész és - részben saját készítésű - szerszám itt nincs, az nem is nagyon létezik), apró kiállítótér (a házigazda és kedves kollégái számára), komplett kis trafik (minden helyiségben különböző márkájú cigaretták garmadája + öngyújtógyűjtemény) és egyúttal betörésbiztos erődítmény (egy macska sem hatolhat át a kerten anélkül, hogy különböző érzékelők ne jeleznék a mozgását).
Meghalt Frank Sinatra82 éves korában elhunyt az amerikai szórakoztatóipar egyik legnagyobb csillaga, Frank Sinatra, megszámlálhatatlan lemez előadója, egy Oscar- és kilenc Grammy-díj nyertese. Az olasz-amerikai családban 1915-ben született énekes - aki ifjú korában, apját követve, az ökölvívással is megpróbálkozott, tüdejét pedig víz alatti úszással erősítette - 1939-ben Harry Jones, 1940-ben Tommy Dorsey szvingzenekarához csatlakozva kezdett hódítani.
Nyolc éve például Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, és Németh Miklós miniszterelnök. Négy éve Keleti György, a Honvédelmi Minisztérium volt szóvivője, Für Lajos ellenlábasa, későbbi utódja. És alig két hete, május 10-én Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester és képviselő. Az első fordulós befutókról van szó: a legutóbbi folyó ügyeinek utánanéztünk. Volt a helyi kampányban minden, mint a búcsúban: robbantás, korrupciós ügyek, még EBESZ-megfigyelőket is kért a politikai erők egy része.
A szocialista vegyipar egyik legjelentősebb környezetszennyezése, a tizenhatezer tonnányi garéi dzsuva, ha nem is végleges, de biztonságos helyre kerül: a lyukas hordókból hatalmas betontározókba csomagolják át, megszüntetve ezzel a környéket részben már el is szennyezett szivárgást. A dolog érdekessége, hogy nemcsak a mocskot köszönhetjük a szocializmusnak, az eltakarítást is részben szocialista érdekeltségű cégek nyerték el. Nem kis pénzért, 2,7 milliárd forintért.
Ha a Fidesz vasárnap megnyeri a választásokat - amire komoly esélye van-, de nem képes egyedül (plusz MDF) kormányt alakítani - amire szintén komoly esélye van -, akkor az ellenzék jelenlegi vezető ereje nehéz döntés elé néz. Ebben az esetben annyira fog hiányozni Orbán Viktornak a kormányalakítási megbízás, mint árpának a jégeső.
"Az pedig, hogy a kisgazdákkal egy koalícióban legyünk, a legrosszabb álmainkban se kerüljön elő", nyilatkozta Orbán Viktor a Magyar Hírlapnak, igaz, nem most, hanem 1991-ben. A Fidesz azonban most sem repes az örömtől, hogy netán az FKgP-vel köthet kényszerkoalíciót (lásd az előző oldalt), és a kisgazdák is fogcsikorgatva készülnek a kormányzásra. A Fidesz javára történő visszaléptetés természetesen egyáltalán nem automatikus folyamat, sőt megannyi időzített bombát rejt.
Bár az MSZP és az SZDSZ az elmúlt héten együttműködési megállapodást kötött a választások második fordulójára, korántsem egyértelmű, hogy a szocialisták esetleges győzelme után a szabad demokraták másodszor is "belépnek ugyanabba a folyóba", hogy a választási kampányban elharapódzott képes beszédnél maradjunk. Az MSZP-s politikusoknak ugyanakkor azt tanácsolták szakértőik, szót se ejtsenek a Fidesszel kötendő esetleges nagykoalícióról.
Nem voltak jók az előjelek: az egyik helyi utazási iroda bevásárlóutakat hirdetett Nyíregyházára, ami azért csak látszólag olyan, mintha a kazincbarcikai baseballcsapat Ózdra járna edzőtáborozni, ráadásul még Horn Gyula is ellátogatott a Mihály-napi vásárra ezen a hét végén. A debreceni polgárok változást akarnak, úgyhogy építenek egy hegyet.
Mindenki tartott tőle, hogy előbb-utóbb baj lesz ezekkel a hindu nacionalistákkal, ha megszerzik a hatalmat. Volt, aki eszeveszett multiüldözést jósolt - nem ez lett volna az első eset, mások mecsetrombolási és ezzel párhuzamos szentélyépítési őrületben gondolkoztak. A világ többé-kevésbé egyetértett: Vadzspáji miniszterelnök mérsékelt álorcája mögül hamar elővigyorog majd a néppárti szélsőségesek vérfagyasztó szörnyábrázata. És most, hogy India végrehajtott öt kísérleti atomrobbantást, első ránézésre úgy tűnhet, jogos volt a félelem.
Ismerjük jól a sztárokat, a szép filmeket. Tudjuk, ki az a tökéletes testfelépítésű Jean-Claude Van Damme vagy Cindy Crawford. Láttuk a Titanicot meg A gömböt, a nagy reality show-t. Számunkra kevésbé jelentős Andris, Szilvi meg Mari, sőt Emmanuelle, Jean, Frédéric és Fernand színháza. Ha tudnánk, hogy középsúlyos értelmi fogyatékosok, akkor még kevésbé lenne az. Pedig aki látta Frédéricet a partvissal monologizálni, az meggyőződhetett róla, hogy többet dédelgetik őt a múzsák, mint Schwarzeneggert, ha nincs is olyan vitriolozott arcberendezése és napijegye a fitness-szalonba.
Ha a városban járás-kelés egyébiránt mindenképpen felesleges programjára szánjuk el magunkat, jók az esélyeink, hogy találkozzunk Zoltán Mária Flóra mostani kiállításának plakátjával, és máris frászt kapjunk, mert a plakátról egy viszonylag szelíd (könnyű neki: vélhetőleg halott) nő arca néz vissza ránk, hetyke kis gombostűkkel rögzítve helyére, a textilfaktúrájú anyaföldre, míg a gombostűket fémet sejtető drótok kötik össze, na, még csak ez hiányzott, mormoljuk ilyenkor magunkban, arról sem feledkezve meg azért, hogy az ötletet felírjuk oda, ahol titkos kínzókamra-receptjeinket tároljuk.
Mostanában már a belpolitikai helyzet is fokozódik. Árad a Duna, a világegyetem tágul: rossz napok járnak. Csupán egyvalami védhet meg ettől a mocskos jelentől: a nosztalgia. Vágy olyan korok és tájak után, melyekhez semmi közünk, melyek nagyon régen, nagyon távol léteztek csupán, sőt akkor is csak alig. Az angol arisztokrácia szép élete biztos kikötő mindazoknak, akiket hány és vet az élet. Agatha Christie végtelennek tűnő életműve is véget ér egyszer - ám azok, akiket már csak a pontban ötkor felszolgált tea és a naponta hengerelt gyep látványa nyugtat meg, mindig számíthatnak arra, hogy az angol filmipar rendszeres időközönként szállítja számukra vágyuk újabb tárgyát.
Hollywood igen régóta igen sokféleképpen pusztíccsa a világot. Küldött már óriásmajmokat a vászonra, óriáspókokat, tűzvészt, ufókat, sőt a Night of the Lepus című kora 70-es évekbeli B-movie-ban óriásira nőtt fehér nyuszik térnek át tömegesen a vegetarianizmusról a táplálkozás alsóbb szintjére, emberhús evésére. Most pedig itt a szökőár, tessenek félni. Hu.
Kedvelem Barbet Schroeder munkáit, amerikai filmjeinek, ezeket ismerem, némelyike igen élvezetes mozi. A Barfly például már-már kiváló, de a többi között is akad jó néhány becses darab. Mármint a maga nemében: mióta megnéztem A szerencse forgandó című opust, alig járok el hazulról, házi videótékám egyik gyöngyszeme, az Egyedülálló nő megosztaná óta pedig vendéget sem igen fogadok, s erősen foglalkoztat a cölibátus gondolata.
Rögtön a dohányzásról való leszokás és a sportos életmód után ébred fel az emberben az igény, hogy ideje lenne biotermékeket fogyasztani. Ilyenkor érdemes végiggondolni a következményeket, aztán megváltani a jegyet a legközelebbi biofarmra, hogy személyesen tapasztaljuk meg az önfenntartó ökológiai rendszerek előnyeit. Utána sokkal jobban esik az első slukk cigi és az élelmiszeripari adalékanyagokkal dúsított, halálfejes kadarka.
Miután a Windows 98 böngészőtlenítése ügyében múlt szombaton az utolsó tárgyalási kísérlet is kudarcba fulladt a Microsoft és az amerikai Igazságügyminisztérium között, az operációs rendszer piacra kerülésével párhuzamosan újabb perek indulnak a szoftveróriás ellen. Bár a procedúra vége akár a monopolhelyzetével visszaélő mammut feldarabolása is lehet, Bill Gates már egy, a személyi számítógépénél sokkal nagyobb piac meghódításán fáradozik: a televízióhoz köthető webböngésző dobozhoz készült szoftverét szeretné a kábeltévéiparra tukmálni. A konvergenciajelenség következtében a jövő évszázad elején a telefon- és a kábeltévé-társaságok késhegyre menő küzdelmet vívnak majd egymás piacaiért, nevető harmadiknak pedig a háborúhoz szükséges technológiákat fejlesztő és gyártó cégek ígérkeznek.