A Skriba család konfliktusainak természete ´79 táján, Tóth néni halálával némiképp megváltozott. A negyven éve itt lakók is elképedve látták, hogy a világ legszolidabb suszterét az eszeveszett fájdalomnak álcázott felhőtlen öröm hetvennégy évesen szoktatja rá. Azt pedig még kevésbé sejthették - lett légyen bármily zsarnok is az elhunyt -, hogy a legkisebb előzmény nélkül fogyasztani kezdett irtózatos bormennyiség a nemi vágy kései hajnalát is meghozza. A napi műsor innentől pergőbb lett, elevenebb. Egyrészt evvel a nem várt fordulattal az udvari tíz-egynéhány szükséglakás nemivóinak tábora 1 főre zsugorodott. Másrészt pedig a bor körüli vitáknak határozott szexuális töltete lett.
Tóth bácsi fellobbanó szerelmének tárgya persze eladdig is becsempészte a közösségbe a nemi vonatkozást. Ennek azonban jórészt verbális jelei voltak csak, lévén hogy orrtól állig rúzsos szájának szókincse mintegy kilencven-kilencvenöt százalékban az intimszférából merítkezett. Látható egy-egy kolléga volt csupán, amint magára kapva a vasutas egyenruhát, a hátsó kapu felé futott meg, amikor a borral Barna a vártnál korábban hazaért. Ott a manus, kiabált ilyenkor az ablakokból a szociális érzékenység okán a gyengébbhez húzó lelkes közönség, ott kotor. Nem lenne rossz a lábam, megfognám biztosan, intett föl köszönettel Barna, mint aki az ügy fölött napirendre tér, de odabent, pechjére, csak szóvá tette. Négy pofon s egy fél liter után volt aztán sunnyogás az ablakokban, amikor Motoros kiordított: melyik látott itt manust, borért volt a szerencsétlen, félrehall. Ez a típusú érvelés azonban az új kapcsolat esetében immár nem volt fenntartható, mert az ajtó előtt ólálkodó Tóthot a vak is láthatta, állandó, vágyakozó jelenléte nem volt letagadható.
Szagot jellemző módon utolsónak Skriba Barna fogott. Feltűnt neki, persze, bár nem volt túl eszes, hogy az öreg az italra rákapott: abból jött rá, hogy együtt ittak, míg Marika szolgálatban volt. S látta azt is, hogy addig ácsorog, s néz befelé a közös budiról jövet, míg be nem hívja Marika. A tényállást mégis a lovagnak magának kellett egy nem könnyű hajnalon felfednie, amikor a házigazda az elébe tett bor mértéktelen fogyasztásával vádolta meg. Amúgy is válsághelyzet volt tehát, mivel a bor elfogyott, amit a megkritizált vendég hálátlan módon ekképp mélyített tovább: több jogom van nekem itt a borhoz, macskajancsi, mint teneked. Nekem Marika éjfélkor is megfőzi a túrós sztrapacskát, amikor meg elájulsz, oszt döglesz, meg is húzgálja, paraszt. Ennek az őszinte vallomásnak volt realitása, s az lett a következménye, hogy a kőkemény ´80-as telet Skriba Barna az avasi vízháznál, a szabad ég alatt húzta ki, borát pedig a pincék takarításával kereste meg. Haza csak ritkán, egy-egy dulakodásra merészkedett. Szőrös volt és büdös; amikor Marika ilyenkor kidobta, hajdani barátja az elbitorolt hokedliről gúnyos megvetéssel nézett le rá.
Skribánétól balra Babu Béla lakott (pályaív: megyei futballista-dobos-sírásó-semmi) és özvegy Babu Béláné, nagyon ivott. Béla egyszer nőt hozott a házhoz, de nem válhatott be, mert a második este átkergette késsel a városon. Ki akartam fárasztani, mesélte a publikumnak másnap, hogy elvágjam a nyakát, de a Vasgyárnál meglépett, nem bírtam tovább, a cigaretta, ugye. A holmiját, a ruháját azért az Avason gyorsan eladta borért, bár nem volt valószínű, hogy visszajön. Jobbra a kakukktojás viselte hősiesen a szenvedést a Szentasszony személyében. Õ a bornál csak a trágár beszédet utálta jobban, de imádkozással töltött, némán tűrt sorsa arra kárhoztatta, hogy röpke három évtizedig Európa legmocskosabb száját, Skriba Barnáné Motoros Máriát hallgassa a vékony, közvetlen falon át. Ebből fakadhatott, hogy közösségi lénynek nemigen volt mondható: a napra legfeljebb is csak a budiig merészkedett, de megbánta azt is minden alkalommal, hisz a nevezett hely permanens ütközetek színhelye volt, mivel az egyik kulcsa még hatvannégyben elveszett, a másikra meg voltak vagy húszan. A Szentasszonytól balra Tóth bácsi, mellette Hosszúmargit lakott, s a testvére, Jóska. A hölgy nemcsak rendkívüli méretével tűnt ki a vidám társaságból, de avval is, hogy rövides volt, nem boros: abból viszont belefért vagy másfél liter. Délben már dőlt-borult; ha elesett, az egész lakáson végigért. Jóska délelőtt a ház előtt egy sámlin a Déli Hírlapot várta, közben bort ivott. Délután elolvasta, és közben újra csak bort ivott. Enni úgy húsz éven át nemigen látta senki, legalábbis nincs tanú. Szép haláluk volt: Jóska az újsággal lefordult a sámliról egy délután. Hosszúmargit pedig egy székkel felbukott, amikor ittasan egy villanykörte becsavarásával kísérletezett. A szomszédság sóhajtozott hosszan, irigyelte őket nagyon. Közös volt mindben a vágy: hirtelen s részegen halni meg, ha itt a perc.
