Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. június 11.

Egotrip

Olyan kis, kedves feje van, lehet vagy nyolcéves, egyik kezével az orrában turkál, a másikkal a spárgát fogja, én meg állok előtte hülyén, de céltudatosan, el fogom tőle venni a kutyát, éppen rossz pillanatomat fogta ki, jövök lefelé a speedről, ilyenkor se istent, se embert, kopasz vagyok, és nagydarab, persze, beteg kislány, mindjár´ beleverem a fejét a rücskös betonba, szerencsére nem szólal meg, csak bőg, mintegy gombnyomásra, szerintem azonnal abbahagyja, ha eltűnök a sarkon, az anyja meg, mint egy rakás szerencsétlenség, de állj, mondjunk valamit az előzményekről.

Olyan kis, kedves feje van, lehet vagy nyolcéves, egyik kezével az orrában turkál, a másikkal a spárgát fogja, én meg állok előtte hülyén, de céltudatosan, el fogom tőle venni a kutyát, éppen rossz pillanatomat fogta ki, jövök lefelé a speedről, ilyenkor se istent, se embert, kopasz vagyok, és nagydarab, persze, beteg kislány, mindjár´ beleverem a fejét a rücskös betonba, szerencsére nem szólal meg, csak bőg, mintegy gombnyomásra, szerintem azonnal abbahagyja, ha eltűnök a sarkon, az anyja meg, mint egy rakás szerencsétlenség, de állj, mondjunk valamit az előzményekről.

A leendő anyósom születésnapján lopták el a kutyát a közért elől, a helyi rablók csak arra emlékeztek, hogy egy gyerek meg egy nő, de őt már látták többször, gondolom, telefonálni fog, a kutya nyakában ott a telefonszám, biztos felhív, miért ne hívna, és tényleg, nyolckor csörög a telefon, Iim felveszi, aztán ad engem, mondom: aha, ilyeneket szoktam mondani, ő meg mondja, hogy becsületes, meg megtaláló, de nem is ő, hanem egy bácsi, csak hát itt ez a beteg gyerek, aki nagyon megszerette, amatőr zsaroló, mondom, mindjárt ott vagyok, és ha ő nem, akkor buldózerrel, de azonnal, a kurva anyád, de ezt csak gondolom, aztán már én is kételkedve lemegyek az utcára, Iim jön velem, a nő meg ott van, hozza a gyereket, a gyerek meg egy spárgán a kutyát, a spárga másik vége a kezére tekerve, biztos, ami biztos, a falnak támaszkodik és bőgni kezd, amint megérkezem, mondom: ellopták, milyen áttételes hülyeség, látja, most a gyereknek is mekkora fájdalmat okoz, maga egyenzimes, ekefejű csőrös, meg Iimnek is belegázolt, de ez mit is érdekelné, bennem meg még az ellopott bicikli, a kurva anyád, de ezt csak gondolom, Iim leoldja a spárgát a nyakörvről, a gyerek meg üvölt, hogy Morzsi, pedig nem is, mert Majszi, én tudom, a mi kutyánk, majd hülye leszek bűntudatot érezni, mondom, ilyet ne nagyon csináljon még egyszer, mert akkor könyökkel torokra, bazdmeg, tényleg nem vagy normális?, megpróbálod eladni a közértben a kutyámat, leszarom, hogy vettél neki egy doboz kaját, bele fogom verni legközelebb a fejed a rücskös betonba, de ez még a bicikli miatt, aztán, ahogy megyünk, hallom, ahogy a kölyök zokog, nem mintha direkt, inkább tényleg, de ki nem szarja le.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.