Egycsillagos távolnok

  • Tandori Dezsõ
  • 2006. június 15.

Egotrip

Szentex bevonulása

Humusz bármikorra

Négycsillagos. Sivatagi. Annyi lenne a Szentex, a Saint-Exupéry repülő csudaember (akinek a lelkizését meg az érzelgősségét, azt nem szeretem), akit annyi minden szaváért, dolgáért úgy tisztelek, nélkülözhetetlen, s ha van, mondjuk 3768 nélkülözhetetlen em-ber az életünkben, az egyszerre mind úgyse juthat az eszünkbe, nem tízmillió az, nem tizenötmillió, nem Tajvan, nem a Balkán felosztása különféle korokban, Lengyelországé, az ember nyersen fogalmaz. A Szentex nekem bejött.

Teljesen mindegy, ez nem aktualitáscikk. Könyvreklámot (kivéve ma élő ehtli szépirodalom, ilyennek a megítlegelésére, így mondom, nem lehetek hivatott, a levágandó pontszám vagyok eleve, korrekt), azt sem írok, hanem valami kavarást csinálok, ahogy kisinasa vagyok a kedvenc dzsessz-ritmusszekcióimnak, nem akarok felvágni, de Totyi halála óta újra kezdem tudni ezeket.

De a sivatag, ahol a Szentex repült, nem a Totyi halála miatt jutott eszembe. Hanem, ami eszekbe (k-val) jutogatott bőven (bocs. a szem. kult.-ért, Szőnyei nagymester, itt), azt hittem, nem vagyok észnél. Hogy én ezt egy tökéletes abszurdumnak tartom, bent, a város közepén... a nagymester megírta. Csak az ember középhatalmian egyedül marad, s az észtekre, lettekre, szlovénekre, szlovákokra gondol, nem beszélek az olyan szuperhatalmakról, mint Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, avagy kívülebb Svájc, Monaco, Norvégia, és az ember mindenfélét nem ért.

Jó, én közismerten haszonra fordítok mindent, de különbékét nem kötök. Meghalt a Totyi, kicsivel többet sírtam, mint Alíz halálakor, de ahogy akkor nem ittam, most elkezdtem, a nemivást, és ez tartani fog. Tehát semmi romantika nincs bennem, bár kaktuszokat (sivatag) nevelek, arra a négy csillagra gondolok, melyet repülősdiben a Szentex megkapott volna, ha elder-felhár közepette nem fúl alkalmasint, gépével együtt, Szicília körül (fene tudja, hol) a vízbe.

Itt senki sem szentült meg, hálégnek, csak a tűzijátékkor álltam magam égnek, a mindennél magasabb első dörrenésre a plafonig repültem, de mivel egyedül voltam itthon épp, hát szabadon dönthettem. Szegény Totyikám kutya jól bírta mindig a tüziket (nem, nem, madárjól! a kutyák aztán nem bírják!), ez volt az első, hogy nem az ő szobája (két szobánk van) ajtajában ültem, ő le se szart, féltsem csak őt, kuporgott bátran. Kimentem hát a konyhába, és szentex reája, inni akartam volna. De négy üveg bontatlan állt, s ezek már azok, amelyeket nem fogok meginni. Hát vizet ittam, a fürdőszobába mentem, az alaposan zárt, betonfalú, ablaktalan, megeresztettem a forrót, s magam rakétáztam egy jót. Mit tehettem volna mást? Megmondaná valaki?

Az, hogy a Totyi meghalt, nem az hozta a távolnokságot, hanem ez a fotó. Mint egy II. világháborús sivatagozásba kopaszodott angol, nem Montgomery, de Platógomery, ez legyen fotóm, így is vagyok (1997-es a kép, Herzka produkció, pénzt a fiú nem kér, rajta az nem segítene; ahogy rajtam nem segíthettek volna legzseniálisabb angliai lótippjeim, még ha közben nem veszítek, akkor se). A Szentex mondott olyanokat, mint hogy Riviére (vagy ki, közmondásosan bajban vagyok az idegen nevekkel), a reptér parancsnoka sosem volt nyugodt. Mindig volt fenn embere az égben. Szerencsére a 20-dika Bika nem örökké van. Egycsillagos távolnok én nem pontosság és szerénység okán vagyok, hanem mert ez van. Van egy csillag, azt nézem, az idén, jellemző, háromszor láttam csak, Totyi halála óta egyszer. Abban vannak mind a halottaim, abban van vagy lesz mind a 3768 nekem fontos ember és madár és kutya és ló és stb.

A "távol" szó szerencsésen ott volt, olvasom, egyik kísérletemben itt (hogy elmondjam, amit annyian unnak, tízszer ír meg mindent, hallom; még egészen közelről is, hogy egyszerre rázúdítod az egész életed valakire, ne csodáld hát, hogy...), van tehát kapocs. A Totyi lélegzetelállítóan érdekes témája nem miattam az, nem is "egy veréb" miatt, holott (7-edszer írom meg) Hamletnél van ez (a Gondviselés-akarat és a lehulló verébfi), nem, hanem mert egy embernek (történetesen, bocsánat, nekem), valami, ami volt - az életemben - huszonhét és 2/3 év után nincs. És egyelőre (talán soha) nem is lesz. Nem hűségből. Hű akkor inkább a Sánta Hercegnőhöz volnék, Alízhoz, aki 12 és 1/4 évet élt kalitkában, és én voltam a mindene, aztán még a Szuszi kutyánk is, nézték egymást. Sajnos, az Alíz mellől sokat elkóboroltam. Ez az én monó alkatom, ezek az én hűségeim. De így nem is lehetek a Totyi emlékéhez hű, ő már, fájó, csak lecsengés vala. 47-szer mentettem meg a kis szamár életét, olyan öntörvényű és korláttalan volt, és egész nap szabad. Hálégnek nem én öltem meg. Nekem ennyi is elég. Az már csaknem egy csillag, ha nem ölünk meg senkit manapság, testileg v. lelkileg, nem?

(Folyt. köv.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.