Miközben ki tudja, mik tornyosulnak hazánk gazdasága felett, a legnagyobb Aranytojást Tojó Tyúk, a Szerencsejáték Rt. is veszélybe került: állítólag az SZDSZ a társaság kisebbik szeletét el kívánja adni a tőzsdén. Még csak ez kellett! Pedig az Aranytojást Tojó Tyúk életét már így is számos tragikus esemény nehezítette.
Itt vannak például azok a honfitársaink, akik az internetes fogadóirodák bűvöletébe estek, és azok honlapjain folytatnak szerencsejátékot (elsősorban pókereznek és sportfogadásokat kötnek). Az ő védelmükben gyorsan meg kell említenünk, hogy nem hagyták el a nemzeti vállalatot, csak éppen a Szerencsejáték Rt. nem nyújt ilyen szolgáltatást. Az olvasó talán azt gondolja, hogy az Aranytojást Tojó Tyúk erre úgy reagált, hogy maga is beindította e szolgáltatásokat, hogy ezen a növekvő piacon tovább gyarapíthassa bevételeit. Pedig dehogy! Ennél sokkal furmányosabb módszereket vetett be: meggyőzte kormányunkat, hogy módosítsa a szerencsejátékról szóló törvényt, és zavarja el ezeket a galád betolakodókat a baromfiudvarról. Ám miután viszonylag nehéz megtiltani, hogy az emberek az interneten játsszanak, két nem szokványos, de a társadalom számára rendkívül hasznos intézkedést sikerült kodifikálni. Egyrészt a külföldi fogadóirodák nem használhatnak .hu végű honlapokat. A kedves olvasó most képzelje magát annak a szervnek a helyébe, amelyik ezt megpróbálja betartatni. Ha ez megvan, akkor pedig egy szerencsejátékos helyébe (egy új magyar nyelvű honlap: www.hu.sportingbet.com). De mindez semmi a másik, valódi igazgyöngyhöz képest, mely szerint a magyar bankok nem utalhatnak át pénzt a fogadóirodák bankszámláira! Na, képzeljék el, hogy ez mennyire eredményes volt! Annyira, hogy márciusban már meg is indult az uniós vizsgálat, mert mindez ellentétes az EU szabályaival. A tét pedig nem kicsi: a foci-vb a becslések szerint több mint 3 milliárdos bevételt hoz, viszont ennek nagy része a gyakorlatilag illegálisan működő külföldi irodákhoz kerülhet.
Mi hát a teendő? Folytassuk tovább a bozótharcot az unió és a külföldi fogadóirodák ellen? Ez sikerrel ugyan nem kecsegtet, viszont különösebb politikai erőfeszítést sem igényel. A parlament elfogad néhány hasonló törvényt, az EU visszadobja őket, aztán újabb kibúvókat keresünk. Az állami tulajdonú Szerencsejáték Rt. persze továbbra is kiszolgálja a 30 éve lottózó nyugdíjasokat, és a demográfia kegyetlen törvényeinek következtében kissé lefogy, de legalább szárnyas marad. A leggyorsabban fejlődő piacról persze teljesen kiszorul, amelyen a korszerű szolgáltatásokat nyújtó külföldi vállalatok kaszálnak, amiből nyilván nem fizetnek semennyi adót a magyar államnak.
Az is elképzelhető azonban, hogy nem várjuk remegve és kiszolgáltatva, mikor csapnak le ránk a globalizáció gonosz erői. A kormány nem olyan szabályozást fogadtat el, amely megtiltja, hogy magyar vállalatok online szerencsejátékot szervezzenek, miközben semmit nem tud tenni a külföldiek ellen. Inkább engedélyezi, hogy aki a feltételeknek eleget tesz, az olyan szerencsejátékot szervezzen, amilyet akar - legalábbis az interneten. Ennek következtében esetleg létrejön néhány olyan magyar fogadóiroda, amelyik a fogadók várakozásainak megfelelő árú és minőségű szolgáltatást képes nyújtani. Ezek akár más országokban is versenyképesek lehetnének, és olyan vállalatok ellenében szerezhetnének piaci részesedést, mint amilyen most a Szerencsejáték Rt. (Érdemes megjegyezni, hogy a magyar piacra belépett fogadóirodák britek vagy máltaiak: talán nem véletlen, hogy ebben a két országban liberalizálták leginkább az internetes szerencsejátékot.) Az sem lenne így kizárt, hogy a magyar állam be tudna szedni valamennyi adót az internetes fogadóirodáktól, hiszen azoknak székhelyük vagy fiókjuk lenne hazánkban. A Szerencsejáték Rt. bevételei valószínűleg alacsonyabbak lennének, mint verseny nélkül; de a hagyományos szerencsejátékok piacán ezután is meghatározó szereplő maradna. A többi fogadóirodától származó bevételek, valamint az, hogy a fogyasztók nagyobb választékkal és alacsonyabb árakkal szembesülnének a verseny hatására, összességében valószínűleg kárpótolna a kiesett adóbevételekért.
De mi a helyzet a privatizációval? Tényleg bűn volna, ahogy a Fidesz állítja? E kérdés elemzése sajnos meghaladja jelen dolgozat kereteit, ezért a vizsgálatot arra az egyszerűbb kérdésre korlátozom, hogy hiba lenne-e.
A privatizáció kérdését akkor van értelme felvetni, ha tudjuk, hogy a kormány milyen taktikát választ. A halogató taktika mellett fel sem merülhet az, hogy a vállalat nagyobbik részét magántulajdonba adják, mert egy ekkora monopóliumnál ez veszélyes. A kisebbségi tulajdon privatizációja pedig nem tenné hatékonyabbá a vállalatot, csupán arra lenne hatással, hogy az állam mikor jut hozzá az emberek szenvedélyének gyümölcseihez. Persze ez nem elhanyagolható kérdés: a Tyúk évi több mint 50 milliárdnyit tojik.
A liberalizációs taktika mellett viszont - és amennyiben megfelelő szabályokat sikerül kialakítani - hosszabb távon felmerülhet a vállalat többségi tulajdonának eladása is, mondjuk egy szakmai befektetőnek, amelyik képes azt a piacot is megcélozni, amelyik tényleg gyorsan növekszik. Erre az állami tulajdon ólmelegéből nem sok esélye van Tyúkunknak. Pedig hoszszabb távon kívánatos volna, ha lennének olyan magyar szolgáltatók, amelyek európai szinten is versenyképesek. A későbbi privati-záció fényében persze nem világos, milyen előnye van a kisebbségi tulajdonrész sürgős eladásának. A mostani kisbefektetőknek tett ígéretek később korlátoznák a kormány mozgásterét, és alighanem csökkentenék azt az összeget, amit egy későbbi nagybefektető hajlandó lenne fizetni a többségi tulajdonrészért.
