Egotrip

A gondolkodás öröme

Listafrász

Szemhigiénia, ivari élet

A joghurt és a foghúzás

Száz az egyhez, ismételgette magában várakozás közben, száz az egyhez, hogy rég kilehelte a lelkét az öreg, meglehet évekkel ezelőtt, nem lennék meglepve, nem - s ebbéli meggyőződésében egyre jobban felhúzta magát a műhely bejárati ajtajával szemben, a gesztenyefa alatt idegileg.

Jól mondják azt a bölcsek, hogy az írás áll mindennek az elején, belőle fakad minden, és rá lehet mindent visszavezetni; az írás birodalmakat sújt a porba, és új birodalmak épülnek rajta, egyéni sorsokat és történelmi korszakokat határoz meg. Ha beszéd nélkül még csak ellennénk valahogy, írás nélkül biztosan nem: a szó elszáll, mulandó, ideiglenes és letagadható - az írás tanúságtétel, bizonyíték, bűnjel és szentség, kultúránk, jogrendszerünk, gazdaságunk alapja.

"Egészen durva csecsemők vannak" - mondta a barátom elérzékenyülve, ahogy körülnézett a pécsi sétatéren. Forró nyári délután volt, szokatlan mennyiségű apró gyerek volt látható. Sokan babakocsiban feküdtek vagy ültek, mások az apjuk vállára voltak szinte ráfolyva a nagy melegben, elpuhult végtagokkal, mint kis békák, álom és ébrenlét között. A szülők a hőség ellen mindenféle fejfedőt adtak a kicsikre, amolyan vászonkalapkákat, többnyire bevizezve, amitől a gyerekek vénasszonynak néztek ki, mint Viktória királynő a hálószobájában. Volt, akinek vizes zsebkendőt kötöttek a fejére, az meg olyan lett, mint a lelátón az öreg szurkolók. Egy háromévesforma gyerek beleesett a szökőkútba és sírva próbált mentegetőzni, de a családja csak nevetett irigykedve, gyorsan leszedték róla a ruháját, és egymás fejére facsarták belőle a vizet. A legfigyelemreméltóbb egy piros inges, kék nadrágos személy volt, épp hogy tudott járni, igen büszke volt kék cowboykalapjára, és miután néhány lépést tett, a nyüzsgő sétány kellős közepén hirtelen leült (vagy seggre esett, ezt nehéz még ilyen korban megállapítani), és a kezében tartott csőrös ivóedényből iszogatni kezdett. Megszomjazott. Az anyja ott termett mögötte, de nem rakta arrébb, hagyta ülni, hadd igyon, kell ilyenkor a folyadék, csak kicsit előrehajolt, és a két karját jelzésszerűen a fia fölé borította, mintegy harangot képezve föléje, hogy bele ne botoljanak a járókelők. Madonnai szépségű kép volt. Ekkor mondta a barátom elérzékenyülve: "Egészen durva csecsemők vannak."

A Dénes utca tökéletes helyszín egy előre kitervelt bűntényre, különösen június 16-a hajnalán. Mindössze egy darab (sűrű sövénnyel övezett) lakóház és egy darab (nyári szünetben ritkán látogatott) kicsiny iskola található benne. Nevét csak a 22-es busz utasai ismerik ("a Dénes utcai megálló következik" - mondták régebben a buszvezetők, de manapság már erről is leszoktak), járókelők, autósok többnyire akkor tartózkodnak benne, amikor nyitva van az innen már csak kétpercnyi autózásra (tízpercnyi sétára) lévő Külker Sportpark uszodája, vagyis 6.00 és 19.00 között. Ha tehát valaki, mint például a PSZÁF elnöke, reggel 5 óra 15 perckor hajt be az utcácskába, amint az a környéken lakók postaládájába bedobott rendőrségi felhívásból kiderül, akkor számolhat azzal, hogy egy árva becsületes lelket sem talál ott.

Minden versenyben vannak győztesek és vesztesek. Amióta versenytársadalomban élünk, ez az egyszerű tény sok ember számára vált nyomasztó élménnyé. Bármelyik nap egyszerre csak a vesztesek, a lecsúszottak között találhatjuk magunkat. Hajtani kell napról napra, erőnket megfeszítve, sőt túlfeszítve, nehogy a vesztesek közé kerüljünk. Közben észre sem vesszük, hogy nem marad időnk és erőnk élni.

Téli bőrgyengeség

Felhívott Fácán a Mystery Gangből, Budapestre érkezik a Comets.

Márton egy délután félálomban feküdt a díványon, és arról ábrándozott, milyen is volt valójában a gyerekkora, és hogy azóta mi minden megváltozott, benne is, körülötte is, és hogy valójában ő már nem lehet soha ugyanaz az ember, aki volt. Ebbe bele kell törődni, gondolta Márton, ám arra azért nagyon kíváncsi lennék, motyogta a díványon, ha megpróbálnék ugyanolyan lenni. Nagyon tetszett neki az ötlet, csak hát a kivitelezés komoly tervezést feltételezett. Először is, hogy tudna ő olyan lenni, mint régen. Tanakodott. És nem hiába. Valami olyasmit kéne csinálnom, mint régen, motyogta befelé a szájába. Például, például, és akkor elgondolkodott. Ez az, és fölpattant, valamit gyűjtenem kellene. De mit lehetne gyűjteni? Ez az, megvan, például különböző üvegeket. Márton úgy felvillanyozódott, hogy szikrákat hányt a szeme, és a vérnyomását se dicsérné halálra a kardiológus.

Az Antifasiszta Partizánszövetség elnöksége úgy döntött, hogy Tito marsall születésnapja, vagyis május 25-e alkalmából, meghitt családi ünnepség keretében megajándékozzák unokáikat, esetleg dédunokáikat Marx Károly Kommunista kiáltvány című könyvével. A háromtagú elnökség döntése jó visszhangra talált a tagság körében (még vagy húszan maradtak életben), pontosan 54 darab Kommunista kiáltványt igényeltek. Az egykori partizánok összejárták a könyvkereskedéseket, de az eladók csak a vállukat vonogatták. Kommunista kiáltvány nincs, és nem is tudjuk, mikor lesz, mondták.