Legát Tibor: Pop

  • 2003. június 19.

Egotrip

Felhívott Fácán a Mystery Gangből, Budapestre érkezik a Comets.
Felhívott Fácán a Mystery Gangből, Budapestre érkezik a Comets.

- Tudod, Bill Haley kísérőzenekara. A teremtők. A Rock Around The Clock a kezdet és a vég, de pont neked magyarázom?

- Isteni! De azért jöhettek volna hamarabb is.

Bill, a lángosképű NB II-es countryénekes 1981-ben halt meg. Nem mondanám, hogy sikerei csúcsán, sőt ha akarom, nagy vesztesként. A Rock Around The Clockot (talán a Shake Rattle And Rollt és a See You Later Alligatort) mindenki ismeri, de őt aligha. Mondogatják, Elvis taszította le a trónról. Nem. ´ sohasem ült a trónon, egyszerűen csak félre kellett tolni. Mint egy régi, súlyos szekrényt. Most lenne hetvennyolc éves. És a többiek? A Comets, akinek nevük sincs, nem is volt soha, vajon mennyi idősek? Tényleg ennyire könnyen eljátszadozható az örökkévalóság?

Help the aged, one time they were just like you: drinking, smoking cigs & sniffing glue. Éppen a Pulp dala vinnyogott a diszkmenben (Help The Aged, This is Hardcore, 1998), amikor megláttam a vénembert. Felmatricázott járókeretbe kapaszkodva vonszolta magát a vacak sörbár felé, csak a jobb lába élt, a másikat, a koszos plüsskígyót kötelességből húzta a földön. Megpróbált fiatalosnak látszani, ez maga volt a bánat. Feslett hawaii inget, szűk, világosbarna nadrágot viselt, vékony, szeplős karjáról csüngött a bőr, mint egy félig megtöltött fáradt koton; a meztelen Lollobrigidát ábrázoló kifakult tetoválás föl-le járt. Futtatott aranyláncán három medál fityegett: kereszt, dobókocka és futball-labda, nem biztos, hogy ebben sorrendben. Feje búbján a rongyos csomagot hiába próbálta hollókékre festeni a fodrász.

Volt vele egy kutya is, három lábon ugrált, szőre alig, szürke bőrét sárga hólyagok, lila pörsenések lepték - farka, az elhasznált csillagszóró mélyen behúzva. Valaha pudli lehetett, mókás, kunsztokra képes, mint a gazdája. Amikor rám vicsorgott, fogak helyett csak néhány fekete tüskét láttam a pofájában.

Cseppet sem voltak szánalmasak. A kutya megpróbált mindent letámadni, ami az útjába került, parkolóórát, szemetest, házmestert, döglött galambot - a mutatványhoz borzalmas, sípoló hangot adott. Az öreget leginkább az tette ellenszenvessé, ahogy megbámulta a szembejövő nőket, és eljátszotta, tele van önbizalommal, roppant elégedett a külsejével. Ráadásul folyamatosan morgott szemceruzával rajzolt bajusza alatt, de csak annyit értettem belőle: kurva, baszom, fasz. Elképzeltem, mennyi időbe telik, amíg visszatesz egy Gene Pitney-kislemezt a borítójába, ha már egy élet kevés volt.

Mégis megsajnáltam. Megpróbált belerúgni a kutyába, de kicsúszott a kezéből a járóka fogantyúja és eldőlt. Éppen a buszmegálló tövébe, a csikkek közé. És a kutya nem tágított mellőle, nyalogatta az arcát, szeretgette, mintha csak azt mondta volna, jöjjön már valaki. Arra gondoltam, felsegítem, de inkább elindultam az ellenkező irányba. Buta szöveg zakatolt a fejemben: a hosszú élet titka a rövid élet.

Állítólag Frenreisz Károly tíz évvel ezelőtt azt mondta a gőzben:

- Régebben a jó csajok, most az urológusok telefonszámát cserélgetjük.

***-ba szerelmes kellett lennem, különben nem viseltem volna el, hogy Joan Baez sőt Horgas Eszter (!!!) a kedvence. Hogy az Amorf Ördögökre azt mondja, "kurva jók", Ian Hunterra, "ez úgy néz ki, mint Zámbó Jimmy", Koncz Zsuzsát csak Zsuzsának nevezi. Hogy csárdáskirálynő a pesti közhelyeken. Azt hiszem, mindent elviseltem, csak a legfontosabbat nem. Rangon aluli lett volna magamhoz öregíteni, cselédet faragni belőle, anyát, hábét. Inkább belehaltam, mert a koromnál fogva próbált kirángatni a szokásaimból, azt akarta, legyek hippiführer - az övéi között.

Amikor elhagyott, feltámadtam. Öt perc múlva vissza akart jönni, nem hagytam. Azt mondta, beleőrül. Hazudott persze, negyedórán belül talált másikat, egy korabelit, "akinek cége van", és aki - miután híremet vette - jelenetet rendezett. Felugrott az asztal tetejére, megtépte ingét - Ez egy hetveneurós ing! -, végül rámutatott a vállán az apró feliratra, és hangot adott neki. Azt hitte, valami filmben van, megfeszült a heréje, a hideg futkosott a hátán, elmondhatatlanul élvezte, hogy az égre kiálthatja: "Search and destroy!" Talán a vihar, az igazi, az hiányzott, Henryből viszont szokás szerint csak a fekvőtámasz maradt.

Belőlem pedig a felülés. Ahogy elmegy egy autó a ház előtt, fénygombóc szalad a falra. Teljesen kiszámíthatatlan, lenyűgöző rendszertelenség. Valaki a rádióban a fényemberről beszél meg a klinikai halottakról, akik képtelenek elmagyarázni, valóban látták-e a teremtményt, vagy csak "tudják". Egy teherautó fékez, nagyobbacska tünemény ragad a plafonra. Mintha korona lenne rajta, vállán palást, kezében pajzs. Vezetni kezd, de nem mozdul. Az előbb még végtelenül bölcsnek éreztem magam, de ahogy körbejárom a szobát, elbizonytalanodom. Minden a helyén, a rádió, a könyvek, a hamutál, de úgy tűnik, akaratom ellenére. Várom a csattanót.

Amikor előveszem a szekrényből *** Extazy (sic!) márkájú farmernadrágját, az egyetlen emléket, összeszorul a szívem. Tudom, azt gondoljátok, egy farmer, egy blue jeans csak dögös lehet, pompás állat, ami a seggről szól: egy denimnek feneket kell keríteni. Most nem. Ahogy széthajtogatom, látszik, milyen fáradt, roggyant darab. Térdhajlatában csíkok, szára piszkos, elkeserítő használtruha-szaga van, mégis meghatódom. Mert olyan elesett, szeretnivaló. Könnyes lesz a szemem. És azt hiszem, mindent odaadnék, ha most Mefisztó bekopogna.

A szomszéd áll az ajtóban. Kezében egy szatyor üveg, szakállán sörhab, mellette sárga szemű, fekete kutya. - Itt találtam a kukák között, nem ismer valakit, aki befogadná?

A kutya persze néz. Néz, mert az ilyen semmi másra nem képes.

- Nem - mondom határozottan, és eszembe jut, hogy hamarosan Budapestre jön a Comets. Soha ne tudjam meg, mi jár a fejükben, amikor rákezdik: "1-2-3 o´clock, 4 o´clock rock..."

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.