Egotrip
Podmaniczky Szilárd: Déli verő
Márton egy délután félálomban feküdt a díványon, és arról ábrándozott, milyen is volt valójában a gyerekkora, és hogy azóta mi minden megváltozott, benne is, körülötte is, és hogy valójában ő már nem lehet soha ugyanaz az ember, aki volt. Ebbe bele kell törődni, gondolta Márton, ám arra azért nagyon kíváncsi lennék, motyogta a díványon, ha megpróbálnék ugyanolyan lenni. Nagyon tetszett neki az ötlet, csak hát a kivitelezés komoly tervezést feltételezett. Először is, hogy tudna ő olyan lenni, mint régen. Tanakodott. És nem hiába. Valami olyasmit kéne csinálnom, mint régen, motyogta befelé a szájába. Például, például, és akkor elgondolkodott. Ez az, és fölpattant, valamit gyűjtenem kellene. De mit lehetne gyűjteni? Ez az, megvan, például különböző üvegeket. Márton úgy felvillanyozódott, hogy szikrákat hányt a szeme, és a vérnyomását se dicsérné halálra a kardiológus.