Bűntény a Dénes utcában
A Dénes utca tökéletes helyszín egy előre kitervelt bűntényre, különösen június 16-a hajnalán. Mindössze egy darab (sűrű sövénnyel övezett) lakóház és egy darab (nyári szünetben ritkán látogatott) kicsiny iskola található benne. Nevét csak a 22-es busz utasai ismerik ("a Dénes utcai megálló következik" - mondták régebben a buszvezetők, de manapság már erről is leszoktak), járókelők, autósok többnyire akkor tartózkodnak benne, amikor nyitva van az innen már csak kétpercnyi autózásra (tízpercnyi sétára) lévő Külker Sportpark uszodája, vagyis 6.00 és 19.00 között. Ha tehát valaki, mint például a PSZÁF elnöke, reggel 5 óra 15 perckor hajt be az utcácskába, amint az a környéken lakók postaládájába bedobott rendőrségi felhívásból kiderül, akkor számolhat azzal, hogy egy árva becsületes lelket sem talál ott.
Hogy miért megy valaki a nyitás előtt jó fél órával uszodába, az persze rejtély, de kinek mi köze hozzá. Lehet, hogy úszás előtt még futkározni akart egy kicsit a Hárshegyi út árnyas fái alatt; talán már tudott arról, amiről e sorok írója csak három napra rá értesült a Narancsból: az úszás a térd megkottyanását okozza, a test fizikai karbantartására a futás a legalkalmasabb mozgásforma (Varga János: Egészségtan). Lehet, hogy csupán a madárcsicsergés övezte csendben kívánta végiggondolni a nap teendőit, például hogy melyik pénzügyi szervezetet és mennyivel bírságoljon meg. De az is lehet, hogy a kora reggeli ihlettől várta a választ arra: ki és miért akarja őt eltávolítania felelősségteljes posztjáról.
Az elmúlt hetekben valóban szó esett egy bizonyos Kehi-jelentésről, amely a PSZÁF-elnök szerint csupa megalapozatlan rágalmat tartalmaz az általa irányított szervezetről, bár az iromány titkos volta miatt egyiket sem cáfolhatta meg a nyilvánosság előtt. Hasonló a helyzet azzal a húszoldalas jelentéssel, amelynek létéről már a bűntényt követően, a frissen megműtött elnök rögtönzött sajtótájékoztatójából értesülhettünk, de amelynek mibenlétét úgyszintén mély titok övezi.
A titkos, és így megismerhetetlen, jelentések sorából viszont kilóg az a felügyeleti határozat, amelyet a bűntény másnapján hozott nyilvánosságra honlapján a PSZÁF, s amelyet a brutálisan megvert elnök (rögtönzött) sajtótájékoztatóján a támadás lehetséges okaként jelölt meg. Ez a határozat a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályainak megsértése miatt (írd és mondd!) 6, illetve 5,5 millió forintos bírságot szab ki a Pannonplast Rt.-ben együttesen több mint egymilliárd forintnyi részesedést szerző két kft.-re, és arra kötelezi őket, hogy jelentsék be befolyásuk mértékét.
A felügyeleti határozat indoklásából ugyan nem derül ki feketén-fehéren, hogy valóban összefonódó cégek tulajdonszerzéséről volt-e szó (minthogy a Britton és a Pevdi kft.-ket összekötő BR Office Rent Kft. a határozat indoklása szerint már 2002 februárjában kiesett a képből), de tegyük fel, hogy valóban fennáll az összefonódás. Akkor is merész fantázia kell annak a feltételezéséhez, hogy a milliárdos üzletre kiszabott milliós bírságok miatt egy (kettő vagy három) pénzügyi befektető verőlegényeket fogad fel.
A PSZÁF elnökének (és a Fidesz egyes képviselőinek) azt a sugalmazását sem könnyű komolyan venni, hogy egy kormány úgy próbálna megszabadulni az elődjétől megörökölt, számára nem igazán kedves tisztviselőjétől, hogy kicsit megvereti. (Nem nagyon, mert akkor nem tudna pár órával az esemény után rögtönzött sajtótájékoztatót tartani.) Különösen akkor nem tesz ilyet épeszű kormány, amikor éppen különféle vélt és valós jogtiprások miatt állítja nemzetközi pellengérre a PSZÁF elnökének barátja, a volt kormányfő. Épeszű kormány ilyen helyzetben, ha fogcsikorgatva is, de keblére öleli az őt bemószeroló exminiszterelnök összes barátját és üzletfelét, még akkor is, ha egyébként szívesebben látná saját barátait és üzletfeleit tekintélyes posztjaikon.
Nem árt emlékezni arra, hogy dr. Szász Károly úr (ezt a formulát a már hivatkozott rendőrségi felhívásból vettem át, és csak azért nem minősítem, mert tájékozatlan vagyok abban, hogy az "úr" titulus mindenkinek kijár-e, akinek ügyében a rendőrség felhívást tesz közzé) azt követően került elnöki posztjára, hogy elődje lemondott azért, mert a módosított törvény sem biztosított volna kellő függetlenséget a pénzügyi felügyeletnek a kormánytól. Szász úr azóta többször is hangoztatta baráti kötelékét az akkori kormányfővel. Ebben persze nincs semmi kifogásolnivaló, pláne, hogy - mint a rögtönzött sajtótájékoztató óta magától az érintettől tudjuk - tökéletesen látja el munkáját.
Ha már a rendőrségi felhívás szövegezése szóba került, hadd osszam meg újonnan szerzett tudásomat a lap olvasóival - és különösképpen Nádasdy Ádámmal. A felhívás szerint a bántalmazó személy "kimondottan erős, kisportolt testalkatú, zöld színű, testhez simuló ún. izompólót viselő" férfi volt. Izomagyról már hallottam, most az izompólóval is gazdagodott szókincsem. Ennél fontosabb azonban, hogy ez a kisportolt testalkatú férfi a PSZÁF-elnök beszámolója szerint a bokorból ugrott elő váratlanul, amikor ő már megállt segítséget nyújtani az elesést színlelő kerékpárosnak. Évek óta járok abba az uszodába, amelyben, mint most megtudtam, Szász úr is rekreálódik. Amióta értesültem erről a csúnya ügyről, a Dénes utcába érve azt lesem, el tud-e bárki is rejtőzni az ott lévő sövényben. Lehet, hogy rossz a szemem (tényleg rossz), de én úgy láttam: még egy gyerek se tudna észrevétlenül elbújni, nemhogy egy izompacsirta. Meglehet persze, hogy a rejtély kulcsa maga a zöld izompóló.
