Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2003. január 30.

Egotrip

A magyar tudós jó tudós, híres, hagyományos iskolákban nevelkedett, nagy tudósoktól leste el a csínt és a bínt - Fasori Gimnázium, Tungsram, Fejér Lipót, Szentágothai -, bezzeg ha méltóbb körülmények lettek volna, vérzivataros évtizedek meg nem lettek volna... egy nagyhatalom, na. De a külföldre szakadt magyar tudós aztán mindennek a teteje, fokozhatatlan, dől a Nobel-díj meg a mindenféle elismerés. Hazavárjuk őket, méltó megbecsüléssel.

A külmagyar tudós

A magyar tudós jó tudós, híres, hagyományos iskolákban nevelkedett, nagy tudósoktól leste el a csínt és a bínt - Fasori Gimnázium, Tungsram, Fejér Lipót, Szentágothai -, bezzeg ha méltóbb körülmények lettek volna, vérzivataros évtizedek meg nem lettek volna... egy nagyhatalom, na. De a külföldre szakadt magyar tudós aztán mindennek a teteje, fokozhatatlan, dől a Nobel-díj meg a mindenféle elismerés. Hazavárjuk őket, méltó megbecsüléssel.

Ha például valaki, magyar ember, egy középnyugati kis egyetemen filozófiai bevezetést oktat első éveseknek, akkor az amerikai filozófia-professzor; a haza ölelő keblére siet, ha jól megfizetik. Pláne, ha egy német kisváros kórházában jelentős sikereket ér el az anyajegyek végleges és fájdalommentes eltávolításában - jöjjön, hazavárjuk, megkap annyit, mint a Franciaországba elszármazott villamosmérnök (egy vidéki műszaki főiskolán tanítja az elektromosság alapjait) vagy a Dániában élő nyelvész (magyart, oroszt és szlovákot oktat, társalgást és leíró nyelvtant). Szép gondolat ez, összehozza a magyar szellemi élet krémjét, az anyaországba koncentrálja, hacsak ideiglenesen is, a legkiválóbb tudományos elméket.

Nagyon rosszindulatú feltételezés az, hogy az előző kormány Oktatási Minisztériumában valakiknek (nyilván felső vezetőknek) volt néhány jó barátjuk, akik történetesen pályájukat külföldön befutó tudósok lettek volna; s hogy ezért hirdette volna meg a minisztérium a választás két fordulója között, az utolsó pillanatban a Szent-Györgyi Albert Ösztöndíjat. Az időzítés fatális véletlen, a pályázatot valamikor ki kellett írni, éppen így sikerült, na. Ami meg a tartalmat illeti: nem várhatjuk, hogy a honszeretet, a hazai tudomány jelentős fellendítésének vágya, a virágzó személyes kapcsolatok elegendőek legyenek ahhoz, hogy a nagyszerű, külföldön dolgozó magyar tudósok egy teljes évet eltöltsenek minálunk. Jól meg kell fizetni őket, még ha az a rongyos havi 1 milka csípi is a szemét itthon dolgozó kollégáiknak. (A meghívott tudóshoz a fogadó intézménynek kutatási támogatás is jár, a bölcsészeknél 1 millió, a többieknél 2 millió évente.) Sok pénz, nem vitás, de nekik nyilván sokkal többe kerül a koszt-kvártély, a közértben direkt rá szoktak kérdezni, hogy nem külföldön dolgozó magyar orvosprofesszor ön?

Azokkal a felületes, egyenesen bántó fanyalgásokkal sem érdemes foglalkozni, hogy a kóklerség, rangkórság, pénzéhség, futóbolondság nagyjából egyenletesen van eloszolva a világon, és hogy nagy valószínűséggel túlságosan is sok olyan külföldön élő magyar tudósember jelentkezik az ösztöndíjra, aki éppen e jelzőkkel írható le - nem, a magyar iskola, a magyar tudomány elmélyült, anyagi és előmeneteli megfontolásoktól távol álló embereket bocsátott szárnyra kis hazánkból. A magyar becsület és odaadás ugyancsak híres szerte a világon, egyszer erre is ki kellene írni ösztöndíjat. És egyébként is: mennyivel egyszerűbb potom pénzen idehívni jeles szakembereket, ahelyett, hogy hübelebalázs módjára mindenfele repkednének az itthon dolgozó tudósok - még a végén külföldön akarnának maradni.

Felhívom tehát a tudomány iránt hevesen érdeklődő honfitársaimat, hogy ha esetleg az Oktatási Minisztériumnak mégis eszébe jutna finoman hozzányúlni a pályázathoz, ne adj´ isten visszavonni, megszüntetni vagy felfüggeszteni azt, valami olyan mondvacsinált érvre hivatkozva, hogy túl sok pénz folyik el kétes célra, kétes személyeknek - akkor álljanak bátran a sarkukra, vonuljunk valamennyien a minisztérium elé, álljunk ki a magyar értékek következetes képviselete mellett.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.