Van egy ilyen arc, úgy hívják, mondjuk, hogy Szekeres, ezt én találtam ki, vagy mondjuk a Hazai Attilától loptam, mert olvasni is szokok, szóval a Szekeres így hazajön, feleség sehol, elmosogatva nincs, kaja nincs, ilyen rendetlenség meg minden, kurvára dühös lesz a Szekeres, dolgozik a pasi egész nap, mint állat, meg lehet érteni, tökre kiakad, ki szereti az ilyet?, leül a hokedlire, benyomja a tévét, várja a feleségét, az meg fél óra múlva így hazajön, érted, narancslikőrszaga van a szájának, ezt azonnal megérzi a Szekeres, hol a kurva istenbe voltál, kérdezi a Szekeres, és akkor mondjuk azt, hogy a Szekeres beszámoltatja a feleségét.
Most az akkor mindegy is, hogy mit mond a Szekeres felesége, hogy csak leugrott a presszóba a szomszéd Nusival, vagy hogy a Róza néninek volt születésnapja, és ott ünnepelt az egész lépcsőház, vagy hogy megsétáltatta a kutyát, vagy akármi, csak az van, hogy a Szekeres beszámoltatja a feleségét, meg is érdemli az asszony, nem lehet csak így, hogy semmi rend meg kaja, és különben is, hova eszi a fene.
Az nem úgy van, hogy majd megbeszéljük, drágám, meg hogy az én szabadidőm, a te szabadidőd, ilyen emanci dumák, meg egyenlőség, rossz, érzelgős szövegek, amerikai filmekben lát ilyet az ember az ertéelklubban. Hanem keményen, egyértelműen, akkor tisztázzuk csak, számolj be szépen, én nyugodtan végighallgatlak, aztán ha esetleg méltányolható, akkor nincs semmi baj, verés sem lesz, kis mosolyszünet, máskor elő ne forduljon, de azért jól megvagyunk mink a Krisztivel. A feleségnek tudnia kell, hogy mik a kötelességei, ha elfelejti, vagy valami probléma jelentkezik, akkor meg számoljon be, intézzük el civilizáltan az ilyen dolgokat, nem kell rögtön a nadrágszíjhoz nyúlni, akkor jön a látlelet, meg nyolc napon túli, csendháborítás, efféle. Számoljon be, aztán jól van.
Férfiember bánjon keményen feleséggel, gyerekkel, háziállattal.
Egyébként persze szeretjük a nőket, sok értékes tulajdonságuk van azért nekik is, például a békességet meg a megegyezést keresik mindig, nem szeretik az ilyen konfliktusokat. A politika, az olyan férfias dolog, de azért szabad a politikus férfinak is kicsit elérzékenyülni, ha a nőkre gondol tavasszal. Meleg szavakkal méltatja őket nemzeti ünnepen. Ott állnak a nők a viharban a férfiember mögött, őrzik a családi tűzhelyet, sebeket kötöznek, és jó ebédet főznek, olykor még egészen hősiesek is tudnak lenni, mint az a Teleki Blanka. Jó, azért ő is biztosan tudta, hol a helye, a Vasvári olykor beszámoltatta, de mégis. Talán a 12 pont elejét is ők fogalmazták, hogy nyugi legyen, meg értsünk egyet. Ezért a nőket tiszteljük, szeretjük meg is becsüljük. Rendesek. Férjüknek, családjuknak szilárd hátterei vagy alapzatai, merem állítani, hogy némelyikük felér megannyi férfival.
A politika gáláns is tud lenni, ha akar: a miniszterelnök utánozhatatlan gráciával hajol le a női nemhez, szavai szinte simogatnak, példás sorsokat emel ki, és általános jellemvonásokat magasztosít fel. Így egészül ki a szigorú, beszámoltató, uralkodásra termett férfiú kormányzati képe a nőket megbecsülő, értékelő, jóindulatú kormányzati magatartással. Nincsenek is meg egymás nélkül.
Kancsuka és velőscsont.
