Most egy pillanatra állítsuk meg a filmet. A képen Bélát látjuk a vaginálisan szűk előszobában, amint éppen barkácsol, előtte-rajta virágmintás flanelkötény, arcán hulló forgácsok ellen is hatékony AIDS-szemüveg, kezében Turul márkájú dekopírfűrész, szemében az országalapítók odaszánása, erős béke és végtelen eltökéltség. Most indulhat a film tovább. A dekopírfűrész belemar az erősen vécédeszkára emlékeztető alkalmatosságba, ami még csak formálódik, de elkészülvén is erősen vécédeszkára fog emlékeztetni, bár nem az. A dekopírfűrész hangja betölti a társasházat, olyan, mintha egy alumíniumkonténerbe összezártuk volna Hodosán Rózát Bayer Zsolttal, csillapíthatatlan, egyre erősödő visítás, hallani, ahogy - elnyomva a kegyetlen hangot - sorra záródnak be a lichthof szellőztetés céljából nyitva hagyott ablakai.
Béla ívet vág, bal kezén kidagadnak a zsírpárnák, homlokán megjelenik az első verejtékcsepp, aztán gyors egymásutánban a második, harmadik, majd a többi, míg Szürcsölj és Disztrolj feliratú pólóját teljesen elborítja a fizikai munka megérdemelt zsírja. Leesik az első darab, a fűrész átszaladt a másfél colos rétegelt lemezen, jöhet a következő, az anyag két székre állítva várja, hogy az alkotó belélehelje a végső formát, vagy ahogy az újpalotai asztalos találóan fogalmazta meg: lefaragja róla a felesleget.
Béla néha felkarja alá dugja a homlokát, hogy enyhüljön kicsinyt, majd Benton doktorhoz fohászkodik, de nem adja fel, a célszerszámmal újabb grafitnyomra vált, és nyomja, amennyire tőle telik, míg végre véglegessé és már alig átcsiszolhatóvá válik a dolog, ami majd az egyébként elrohadt mosogató tetejét helyettesíti a kellő befúrások és csavarozások után.
- Ma gyalog mentem le a hetedikről - mondja Béla Erzsinek, miután izzadtan és alig lélegezve bepunnyadt a frissen mosott ágyneműbe. - Gyalog, hogy fejlődjön a vádlim - teszi még hozzá, majd üvegből Drehert iszik. - A kompromisszumok nélküli rakendroll-életforma alapja, hogy mindig legyen a székletben egy kis friss vér - fejezi be a gondolatmenetet, de ezt már csak úgy félálomban, ahogy az ilyen kimerítő munkák után lenni szokott.
Két csipa őrzi az álmát.
