Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Tavaszi szünet)

  • 1997. május 22.

Egotrip

Nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább - még itt az álom, úgy találom, fárasztó egy reggel, nem kelek fel. Az első rettentő reggelen rám törtek az ideális munkafeltételek, ezt nektek monográfia, vagy mi a búbánat, ezt nektek tudomány meg határidő, nem fog bejönni a számításotok. Forrt volna az ősember torkára az első munkadal; üljön itt másfél évet az, aki a költészetet kitalálta, szándékosan. Az volt a terv, hogy átalszom nekik bosszúból a hetet, ha képesek voltak rá, hogy itt hagyjanak. Ráfázik mind, ki az érdekemben szívtelen. Átalszom a tavaszi szünetet, mint Cs. a tíz hónap után kikönyörgött hétvégi eltávozást - ne tudjon jót tenni vele a hadsereg. Ilyen elalvós részeg ő, abból is a szélsőséges fajta, mér´, szokta mondani a nejének, inkább üsselek? Bement az első útba eső helyre, megivott zsinórban nyolc felest, rákönyökölt a pultra, és úgy maradt. Zárásra tudtak egy ingyen sörrel életet verni belé, kitalált valahogy a fehérvári állomásra, még a pesti átszállás is megvolt bravúros módon, de onnantól a büfékocsi az eltávozásnak végképp betett.

Nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább - még itt az álom, úgy találom, fárasztó egy reggel, nem kelek fel. Az első rettentő reggelen rám törtek az ideális munkafeltételek, ezt nektek monográfia, vagy mi a búbánat, ezt nektek tudomány meg határidő, nem fog bejönni a számításotok. Forrt volna az ősember torkára az első munkadal; üljön itt másfél évet az, aki a költészetet kitalálta, szándékosan. Az volt a terv, hogy átalszom nekik bosszúból a hetet, ha képesek voltak rá, hogy itt hagyjanak. Ráfázik mind, ki az érdekemben szívtelen. Átalszom a tavaszi szünetet, mint Cs. a tíz hónap után kikönyörgött hétvégi eltávozást - ne tudjon jót tenni vele a hadsereg. Ilyen elalvós részeg ő, abból is a szélsőséges fajta, mér´, szokta mondani a nejének, inkább üsselek? Bement az első útba eső helyre, megivott zsinórban nyolc felest, rákönyökölt a pultra, és úgy maradt. Zárásra tudtak egy ingyen sörrel életet verni belé, kitalált valahogy a fehérvári állomásra, még a pesti átszállás is megvolt bravúros módon, de onnantól a büfékocsi az eltávozásnak végképp betett.

Kétszer ébredt Nyíregyházán azon az éjjelen, visszafelé első ízben Szolnokig, másodszorra Püspökladányig jutott, ott merített erőt abból szombat délután, hogy a dolog, akárhogy is nézi, nem reménytelen: Debrecen körül egyre szűkül a kör. Meglesz, akárhogy megcsinálom, megmutatom ezeknek, ki vagyok. Aznap este, mivelhogy rátöltött, mégiscsak Szoboszlón ébredt, tanúk előtt esküdött meg az életére a restiben, hogy ez az utolsó Unicum, amit a kisasszony benne eltűnni lát. Ilyen közel nem volt még a célhoz, de biztos, ami biztos, taxival támadott - bemondta a címet, és elaludt. Erős jellem amúgy, de attól, hogy a sofőr a ház előtt rázza, ő úgy megnyugodott, hogy azt gondolta, a törzshelyére az izgalmak végén csak beköszön, hazaérkezése egy laza fröccsöt föltétlen megér. A hepiend így sajnálatos módon mégis elmaradt - kába volt még, amikor vasárnap délben felköltötték, elnézte az emeletet. Szorult a zár, de egy nyomással azért bejutott, már megint átrendezte a nő a szobát, ezt még konstatálta, s elnyelte az ágy az erősen hiányos egyenruhát. Haladéktalanul indulni kell vissza - az ébredéskor ezt előbb felfogta, mint hogy ki ez a két ordító idegen a saját ágya előtt. Lekéste a csatlakozást, őszintén beszélve arra hivatkozott, amikor egynapos késéssel, Siófok érintésével, a laktanyába szerencsésen visszaért, de nem győzött meg senkit, mert a hazajutással egy bő fél éven át megint nem próbálkozhatott.

Csak fölkeltem végül erős akarattal - gyengébb képességű vagyok alvásilag -, ez volt azon a napon az utolsó pozitív tett. Áthaladtam többször, mint Cs. Debrecenen, a dolgozószobán, keringtem, miként égitest, az asztalom körül, rajta az én hívogató ágyam, a kinyitott Prozac-füzet, de nekem sem sikerült a megérkezés. Nagyot szól ott a csönd, ahol hétvégenként hatvan körmöt vág a nő. Fel se hívnak, persze, nehogy zavarjanak. Nehogy kizökkentsenek. Leültem az ablak elé várni a tavaszt, nehezen telt a nap. Gondoltam, átmegyek újságért a szemközti boltba, abból nagyobb baj nem lehet. Egy Népszabadságot, mondom, jobb híján, légy szíves, föl se néz, azt mondja, Blikk. Jó lesz Hírlap is, azt mondja, Blikk. Mi az úristen van ezzel, megbuggyant teljesen? Népsportot esetleg, vagy Hajdú-Bihari Napló legalább, forszírozom tovább, de ekkor már dől-borul ülve, úgy kacag, hogy ennyire értetlen vagyok. Azon röhög, hogy nincsen neki abból, amit kérek, semmi sem, de úgy, hogy zeng az üzlet, a könnye is kijön, boldog tőle rendesen. Más sincs egyébként, ebben a hely verhetetlen - bár a felirat ajándékot, dohányt meg újságot ígér, a Póló sör, a Symphonia, a budipapír, a körtepálinka, a cigirágó és a fütyülős nyalóka az, ami állandóan kapható; minden egyéb, beleértve a nyitva tartást is, teljesen esetleges. Egyszer például - azért próbálkoztam újra - volt a Gauloises-tól a legjobb szivarokig, ÉS-től a HVG-ig az égvilágon minden, de akkor nem lehetett kibírni a manust, agresszív volt, goromba, sértődött, elviselhetetlen. Dúlt-fúlt, hogy a nyakán marad a cucc, itt rohad rám, ismételgette, mint most azt, hogy Blikk, megvetéssel lökdöste a dolgokat a polcokon.

Megvolt a séta is, most akkor mi legyen. Nézzük csak meg, hány óra van, így ni, most már ez is tudható. Az első nap délelőttje van, változatlanul. Ez most a tavaszi szünet. Mint apám az utolsó évében, hallgattam óránként a híreket. Néztem a fát az ablak előtt, zöldül-e már, de csak egy rühes galamb tollászkodott rajta.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.