Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. május 22.

Egotrip

Jó, a TV is jó, de az igazi, a valódi élet, amikor minden a bőrön csattan, és a hideg hideg, a többi meg csak látomás, de a képek nem a vászonról, hanem a retinán, akkor jó, igazán jó, ezért is nem járok moziba, inkább étterembe, ott van ám a ríllájf, rokendroll-súrlódás a valóság érdes felszínével, persze lehetőleg arccal, hogy fájjon, de hát jöjjön inkább a lényeg. Néha enni, enni néha jó, kell is, meg van plusz az élvezet, amikor az ízek harmóniája úgy masszírozza az ínyemet, akár egy büntethető korú indonéz lány egy beteg prosztatát, mikor a hús és a köret között feszülő, mártásból alkotott híd több mint tökéletes, mikor a hosszú megfontolás után otthagyott néhány szem zöldség sír a leszedőlány láttán, akkor igazán jó, majdhogynem verinájsz.

Jó, a TV is jó, de az igazi, a valódi élet, amikor minden a bőrön csattan, és a hideg hideg, a többi meg csak látomás, de a képek nem a vászonról, hanem a retinán, akkor jó, igazán jó, ezért is nem járok moziba, inkább étterembe, ott van ám a ríllájf, rokendroll-súrlódás a valóság érdes felszínével, persze lehetőleg arccal, hogy fájjon, de hát jöjjön inkább a lényeg. Néha enni, enni néha jó, kell is, meg van plusz az élvezet, amikor az ízek harmóniája úgy masszírozza az ínyemet, akár egy büntethető korú indonéz lány egy beteg prosztatát, mikor a hús és a köret között feszülő, mártásból alkotott híd több mint tökéletes, mikor a hosszú megfontolás után otthagyott néhány szem zöldség sír a leszedőlány láttán, akkor igazán jó, majdhogynem verinájsz.

Ezért is lep meg, amikor egy bejáratott helyen kihozzák a kérdezés nélkül közepesre sütött bélszínt, ami már magában is alaphiba, de a csekkolás után kiderül, hogy büdös is, nemcsak közepesen átsütött, olyan állaga és szaga van, mint egy rendőrmotor nyergének, romlott, már a múlt héten is romlott volt, kifordul a szájból, akár a konyhából Petrovics. Ilyenkor szó fennakad, Iim csak néz, mert persze ő harapott bele, aztán olyan arcot vág, hogy csak na, nem számított rá, enni szeretett volna valamit, de már késő, a pincérnő már távol, de hívjuk, mutatjuk a húst, mondjuk, hogy büdös, viszi, tudja, hogy büdös, kérdezi, kell-e helyette más, meg elnézést is rebeg, de kevés ez ilyenkor, ilyenkor feküdni kell, de sajna, érződik a megszokás, hogy van ilyen, istenem, hát büdös, büdös a hús, bocsesz, de előfordul az ilyen. Nem kell helyette semmi, várom az üzletvezetőt vagy a szakácsot, ahogy térdel az asztal előtt, tördeli a kezeit, és mondja, csak mondja, hogy mea culpa, hisz ők is tudják: egy normális országban ezért lebontják a helyet és a Horváth Rozi-féle fűszersóval vetik be a nyomát is, meg ilyenek, de ehelyett a számla jön, javára írhatóan a büdös bélszín nélkül, mikor is életemben először elmondom, hogy újságíró vagyok, és minden erőmmel azon leszek, hogy mihamarabb befalazzák a Borpatikát a Bertalan Lajos utcában, aztán kicsit szégyellem magam, de mindegy.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.