Az idő ezen a reggelen is vastagon fogott, és ökörnyállal öblögetett az erdő mindenfelé, úgyhogy a vízóra-leolvasó teljesen elázott, mire felért az északi oldalról, zakóján csomókban állt a tárgyiasult október, mintha egy sportcsarnoknyi meztelen csigában hempergőzött volna, pedig dehogy.
Amióta híre ment, hogy álmában egyszer ő volt a Rettenetes Répa, valamint saját gyóntatója is, az emberek kerülték, pedig azóta egyáltalán nem álmodott, bár kétségtelenül felvett furcsa szokásokat, például fürdött és fodrászhoz járt, de efféle bogara szinte mindenkinek volt a telepen.
Sanyi segédmunkás felé fordulva folytatta az előadást, melynek elejét Hurka nevű kutyája hallotta csak, és éppen felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a legújabb értelmezések szerint isten tevékenysége teljes mértékben alkotmányellenes, mivel mindent lát és mindenről tud, azaz nem biztosítja a magánélethez való jogunkat, még a Szent Istenfogóban sem lehetünk egyedül. Ha ez igaz, akkor ő (mármint Sanyi) visszatér a magyarok ősi hitéhez, a samanizmushoz.
A vízóra-leolvasó vallási kérdésekben elég járatosnak hitte magát, viszont rosszindulatú volt és felületes, ezért arról tájékoztatta Sanyit, hogy a sámán szó a sameszből ered, és ebből kifolyólag nem tudja ajánlani az áttérést, inkább kezdjen próbapert, hátha kap egy istenmentes órát naponta, vagy legalább valami nem vagyoni kártérítést, ha sikerül bizonyítani, hogy az állandó megfigyelés miatt érzett szorongás miatt fogyaszt naponta hét deciliter ipari vodkát, nagymértékben rontva ezzel az életben maradás esélyeit.
Hurka ekkorra elunta az egészet, és birkózni kezdett egy halott sünnel boldogan, az ősz pedig nesztelenül tovább építette ideiglenes hídfőállását a csillebérci erdő kvázi érintetlen vadonjának stratégiai pontjain.
