Horvátul jól tudó ismerősömet kérdezték horvát lányok a tengerparton, hogy mit jelent magyarul a kurva szó, annyit hallják az ott nyaraló magyar fiúktól. Mondta, ugyanazt, mint horvátul. A lányok megkérdezték, a magyar fiúk mindig csak a kurvákról beszélnek? Mi az például, hogy "kurva jó"? Erre elmagyarázta nekik, hogy ez csak annyi, hogy nagyon jó. De akkor mégsem ugyanazt jelenti - mondták a horvát lányok.
Ebből még nem vonnék le semmilyen meszszemenő következtetést. Én is hasonlóan jártam a spanyolokkal, amikor a puta madre gyakori előfordulását firtattam. 'k így mondják, ha nagyon jól érzik magukat. Ebben nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak.
Vannak azonban árulkodóbb példák is. A protekció szó magyarul egyértelműen negatív szó, azt értjük rajta, hogy egy szívességbankból szeretnék kivenni valamit, és bele van értve, hogy majd máskor én rakok bele. Például szeretném valahová elsütni a félhülye unokaöcsémet vagy a megunt szeretőmet. Önmagában ebben semmi szégyenletes nincs, ilyesmi a világ minden táján előfordul. Csak máshol ilyenkor kifejezetten szívességet kérnek, nem keverik össze azzal, amikor valaki tényleg arra érdemes embert ajánl.
A protekció angolul kifejezetten pozitív fogalom. Azt jelenti, hogy megettem ezzel az emberrel egy csipet sót, és felelősséget vállalok érte, hogy olyan, amilyennek leírom. Protekciókérésem címzettje jobban jár, ha az én véleményem és nem egy önéletrajz meg egy motivációs levél alapján dönt. Angolul a protekció nem szívességkérés, hanem szívességtevés annak a számára, akinek döntenie kell.
Magyarul ez eszünkbe sem jut. Sokszor még az is sértődéshez vezet, ha egy egyetemi ajánlólevélbe az ajánló nem csupa "felső 2 százalék"-ot ír. Azután akit felvesznek, az úgy érzi, az ajánlás ellenére vették fel, akit meg nem, az úgy érzi, ezért nem. Pedig csakis a saját érdemei, erényei miatt vesznek fel valakit, az ajánlás legfeljebb csak megkönnyíti a döntést. Ha az ajánlás feltűnően ellentétben van az összképpel, akkor figyelmen kívül hagyják, és az ajánló ezzel csak lejáratja magát, mert később azokat az ajánlásait sem veszik figyelembe, amikor tényleg igazán jókat ajánl.
Az opportunizmus szó is egyértelműen negatív jelentésű minálunk, színtisztán megalkuvást jelent, ami valóban csúnya dolog. Angolul ez a szó is egészen más: ott egyértelműen pozitív fogalom. Azt jelenti, hogy valaki képes meglátni a lehetőséget, alkalmat (opportunity), és tud vele élni. A megalkuváshoz ennek semmi köze.
Hogy ne csak olyan példákat említsek, amelyek magyarul negatívak és angolul pozitívak, vegyük azt a szót, hogy eredeti. Magyarul ez, ha egy emberre mondjuk, kifejezetten pozitív jelző, jó ötleteket, váratlan, szellemes megoldásokat sejtet. Angolul ha valakire ezt mondják, az nem ezt jelenti, hanem azt, hogy az illető egy csodabogár. Kiszámíthatatlan és nehéz vele együttműködni; mást csinál, mint ami tőle elvárható.
Egy ideje gyűjtöm az ilyesfajta szavakat, amelyek más nyelveken nemcsak egyszerűen mást jelentenek, hanem nagyon is jellemző ránk az, ahogyan mi értjük. Gyűjteményem legszebb darabjairól (felelősség, kompromisszum, fair play stb.) külön Tánctanárokat is írtam, de csak akkor gondolkodtam el rajta, mi lehet a közös vonás abban, ahogyan mi mindezeket másképp értjük, amikor rájöttem, hogy angolul nincs külön szó a puskázásra. Cheating, azaz csalás, és kész. Elítélendő, súlyos disznóság, nem diákcsíny, nem bocsánatos bűn, mint magyarul. Itt nem a szó jelent mást magyarul, hanem a cselekedet, olyannyira, hogy angolul nincs is rá külön szó (és sok más nyelven sem). Olyan országokban sem, ahol amúgy a korrupció szintje a nemzetközi felmérések szerint még a mienkénél is sokkal rosszabb - görög hallgatóimat például sohasem láttam puskázni, pedig akkor is észreveszem, ha nem szólok miatta.
Egyszer a Cambridge-i Egyetemen egy hallgató a vizsga előtti nap megbetegedett. Engedélyeztek neki egy külön vizsgaidőpontot, de azzal a feltétellel, hogy addig már nem tanulhat, mivel az nem volna korrekt, ha ő többet tanulhatna a vizsgára, mint más. Ez ellen tiltakozott, mivel egy olyan vizsgáról volt szó, amire minden normális diák az utolsó éjjel tömi bele az agyába a hatalmas megjegyzendő tényanyagot, és csak egy napig emlékszik rá pontosan, de tiltakozását elutasították. A vizsga előtti estét még a kórházban töltötte, és egy magyar doktoranduszt jelöltek ki mellé, hogy felügyelje, tényleg nem tanul-e a vizsgára. A magyar hallgató mélyen átérezte az igazságtalanságot, és "véletlenül" ottfelejtette a laptopját, hogy a beteg átnézhesse még egyszer az anyagot. De az ki sem nyitotta a gépet, amiből pedig feltűnően kilógott a mobilinternet-hozzáférés. A vizsga után kérdezte a magyar srác, hogy nem vette észre a laptopot. De igen, mondta az angol hallgató, de az csalás lett volna. Szerencsére így is sikerült a vizsgája, amin a harvardi felvétele múlott.
Mindezek a szavak talán azért jelentenek ennyire mást magyarul, mint angolul (vagy más, szerencsésebb népek nyelvein), mert mi minden versenyen úgy érezzük, hogy a vesztesnek végleg befellegzett. Nálunk a vereség szó katasztrófát jelent, Mohácsot, Don-kanyart. Itt tényleg vae victis, jaj a legyőzöttnek, és ezért semmilyen eszközt, amivel a vereséget el lehet kerülni, nem tudunk igazán mélyen, szívből elítélni. Akkor sem, ha nem ilyen történelmi sorsfordulókról van szó, hanem csak egy négyévenként ismétlődő választásról, amelyben az ország kisebbik része (de akkor is majdnem minden második ember) a vesztesre szavaz, és másnaptól megy tovább az élet, nagyjából ugyanúgy, mint korábban.
Az amerikai elnökválasztás éjszakáján a vesztes elnökjelölt, McCain ezt mondta elkeseredett szavazóinak Obamáról: "Tegnapig az ellenfelem volt, holnaptól az elnököm." Hangja tisztán és őszintén csengett, engem pedig kirázott a hideg a meghatottságtól és az irigységtől. Nagyon szeretnék egyszer egy magyar választás vesztesétől ilyet hallani, kurvára örülnék neki. Esküszöm, négy évvel később rá szavaznék akkor is, ha a politikai elveivel távolról sem értek egyet. Többet tenne az országért ezzel, mint amennyit bármilyen félresikerült politikával ronthat.
