Mélyi József: Pálya a magasban

Ballagó idő

Egotrip

Minden ugyanolyan, mint régen volt. Mondjuk, ez nem igaz, mert a pingpong világa változik.

Ma már nincsenek például kedélyes és végtelen labdamenetek, más a szerva, mert a hüvelykujjra nem szabad gumidarabkát ragasztani, egyáltalán mást jelent a világ, mint nyolcvan évvel ezelőtt. 1936 egyébként is vízválasztó. A húszas évektől kezdve, a modern ütőborítások megjelenésével párhuzamosan az asztalitenisz valódi sportággá vált, egyeduralkodói pedig a magyarok lettek; az első, klasszikus generáció már ki is öregedett a harmincas évek közepére – Glancz Sándor ekkor már csak amerikai bemutatókat vállal. Ha az 1936-os Európára tekintünk, azért még úgy tűnik, minden ugyanolyan, mint volt. Igaz, néhány játékos ekkorra elhagyni kényszerül hazáját; az egyik első közülük, 1933-ban egy német asztaliteniszező-nő, bizonyos Lilli Peisner, aki az 1930-as világbajnokság nyolcaddöntőjében a későbbi győztestől, Mednyánszky Máriától szenvedett vereséget. (Később Lilli Palmer néven lesz az egyik legragyogóbb filmcsillag.) A magyar válogatott pedig, amely szinte csupa világbajnokból áll, 1935-ben kerülő úton utazik a londoni vb-re, mert a játékosok többsége zsidó származású – mindenki tart a németországi antiszemita közhangulattól. Minden idők egyik legjobbja, Barna Viktor a világbajnokság megnyerése után Párizsba is költözik, ott éri súlyos autóbaleset, eltöri a jobb karját, sohasem lesz már a régi.

1936-ban Prágában rendezik a vb-t, és itt is minden más, mint akár egy éve volt: megszűnik a magyar hegemónia, és ezzel szoros összefüggésben megnyúlik az idő. A francia Michel Haguenauer és román ellenfele az ötödik játszmában több mint hét óra játék után 5:3-ra állnak. Senki nem bírja már tovább, a játékvezető megszakítja a meccset, pénzfeldobással döntenek a győztesről. De ez még semmi! Azt, hogy milyen végtelenül unalmasan telhet a pingpongidő, igazából a lengyel Alojzy Ehrlich és a román színekben versenyző Paneth Farkas mutatja meg: meccsükön az első labdamenet 2 óra 12 percig tart. Minden idők leghosszabb ütésváltásához számos hihető és kevésbé hihető történet tapad: hogy másfél óra után cserélni kellett a játékvezetőt, mert a nyaka nem bírta az ide-oda forgást. Hogy a játékosok egyik kezükből néha a másikba tették át az ütőt. Hogy meccs közben a lengyelek az asztal mellé hozattak egy sakktáblát, és Ehrlich mindig kiszólva közölte a lépéseit. Hogy a nézők egytől egyig elhagyták a csarnokot. Hogy végül aztán egy hálóról lecsorgó labda döntött. A második pontért már húsz perce zajlott a küzdelem, amikor a lengyel csapat egy tagja kést, kenyeret és egy rúd kolbászt vett elő a táskájából. Paneth Farkas, mikor meglátta, hogy ellenfele tényleg állóháborúra rendezkedik be, támadni kezdett, majd két ütés után a labdát Ehrlich feje fölé csapta; repült vele együtt az ütője is, ő maga pedig kiabálva szaladt ki a csarnokból. A nők versenyében az amerikai Ruth Aarons győzött, aki az eredményhirdetésnél megtagadta a kézfogást német ellenfelével. „Zsidó vagyok” – mondta.

1937-ben a badeni világbajnokságon már új időszabályt vezetnek be, egy játszma legfeljebb fél óráig tarthat, a meccs pedig összességében nem lépheti túl a 105 perces limitet. Ellenkező esetben a mérkőzést döntetlenként értékelik. Vagy mindkét versenyzőt kizárják. Vagy, ha éppen senki más nem vár az asztalra – egyszerűen tovább játszanak. Az időlimit két legkomolyabb áldozata a női döntőt vívó osztrák Trude Pritzi és Aarons, mindkettőjüket diszkvalifikálják – megosztott világbajnoki címüket 2001-ben kapják vissza. 1937-ben a pingpong királya már egy osztrák fiatalember, a 18 éves Richard Bergmann; a döntőben a védekezés nagymesterét, Alojzy Ehrlichet győzi le. Bergmann ekkoriban a meccsekre három felhúzott ébresztőórát tesz az asztal alá, hogy különböző időpontokban jelezzék számára, ha közeledne az időhatár. Amikor megkérdezték tőle, miért nem elegendő egy karóra, azt válaszolta, hogy megzavarná az egyensúlyát.

1938-ban, amikor a világbajnokságot a londoni Wembley sportcsarnokában rendezik, megint szigorítanak az időszabályokon: egy játszma legfeljebb 20 percig tarthat, ha ezt elérik, az a győztes, aki éppen vezet. Ha egyenlő az állás, az nyer, aki a következő pontot üti. Ha 5 percen belül nem szerzi meg senki a győztes pontot, akkor döntetlen. A magyar férficsapat – a régi nagyok közül Barnával és Bellák Lászlóval – ebben a szabályrendszerben megint győzni tud. Döntő meccsük nem kerül képernyőre, viszont a világon először a tévé közvetítést ad a férfi­ egyes fináléjáról, ahol Bergmann vereséget szenved csehszlovák ellenfelétől.

1939-ben Kairóban már érezhetően minden más. Az Anschluss elől menekülő Bergmann, illetve Barna Viktor immár Nagy-Britannia színeiben szerepelnek, együtt nyerik meg a párost – az emigránsok ugyanis egy új szabály szerint csapatban nem indulhatnak. Bergmann az egyéni döntőt Ehrlich ellen vívja, és megint nyer. Pritzi immár a német csapattal lesz aranyérmes. Sokan a korábbi nagyok közül azonban már nem állnak asztalhoz. Aarons visszavonul, néha bemutatókon szerepel, egy fennmaradt felvételen Glancz Sándorral ketten(!) forgóznak. Bellák László szintén az Egyesült Államokba emigrál, a második világháborúban Glanczhoz hasonlóan az ázsiai hadszíntéren harcol.

Barna Viktor a vb után Amerikába megy bemutatókra, a háború hírére onnan tér vissza Európába, a brit hadsereg ejtőernyőseként Jugoszláviában vetik be. Haguenauert a második világháború idején letartóztatja a Gestapo, a hírhedt lyoni Fort Montlucben tartják fogva. Ehrlichet 1943-ban viszik Ausch­witzba, majd Dachauba, életben maradását a pingpongnak köszönheti: az őrök felismerik a világbajnokot. Paneth Farkast 1939-ben zsidó származása miatt kizárják a román válogatottból, 1942 őszén már egy munkaszázadban útépítésen dolgozik, majd Ukrajnába kerül. A koncentrációs táborba tartó vonatról megszökik, elfogják, Auschwitzba viszik, ahol egy SS-tiszt szolgálatára osztják be. Asztaliteniszezői múltjának is köszönhetően megmenekül, visszakerül Budapestre. Elfogják, megszökik, Wallenberg papírjaival bujkál.

A háború után pedig valamennyien újra ott állnak az asztalnál; ott játszik Bergmann és Barna, Ehrlich és Haguenauer, Paneth és Pritzi. Ahogy a régi időkben. Azonkívül, hogy néhányan más mezt viselnek, jól megfigyelhető, hogy a játék gyorsabb lett, mint korábban volt.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”