Mélyi József: Pálya a magasban

Ballagó idő

Egotrip

Minden ugyanolyan, mint régen volt. Mondjuk, ez nem igaz, mert a pingpong világa változik.

Ma már nincsenek például kedélyes és végtelen labdamenetek, más a szerva, mert a hüvelykujjra nem szabad gumidarabkát ragasztani, egyáltalán mást jelent a világ, mint nyolcvan évvel ezelőtt. 1936 egyébként is vízválasztó. A húszas évektől kezdve, a modern ütőborítások megjelenésével párhuzamosan az asztalitenisz valódi sportággá vált, egyeduralkodói pedig a magyarok lettek; az első, klasszikus generáció már ki is öregedett a harmincas évek közepére – Glancz Sándor ekkor már csak amerikai bemutatókat vállal. Ha az 1936-os Európára tekintünk, azért még úgy tűnik, minden ugyanolyan, mint volt. Igaz, néhány játékos ekkorra elhagyni kényszerül hazáját; az egyik első közülük, 1933-ban egy német asztaliteniszező-nő, bizonyos Lilli Peisner, aki az 1930-as világbajnokság nyolcaddöntőjében a későbbi győztestől, Mednyánszky Máriától szenvedett vereséget. (Később Lilli Palmer néven lesz az egyik legragyogóbb filmcsillag.) A magyar válogatott pedig, amely szinte csupa világbajnokból áll, 1935-ben kerülő úton utazik a londoni vb-re, mert a játékosok többsége zsidó származású – mindenki tart a németországi antiszemita közhangulattól. Minden idők egyik legjobbja, Barna Viktor a világbajnokság megnyerése után Párizsba is költözik, ott éri súlyos autóbaleset, eltöri a jobb karját, sohasem lesz már a régi.

1936-ban Prágában rendezik a vb-t, és itt is minden más, mint akár egy éve volt: megszűnik a magyar hegemónia, és ezzel szoros összefüggésben megnyúlik az idő. A francia Michel Haguenauer és román ellenfele az ötödik játszmában több mint hét óra játék után 5:3-ra állnak. Senki nem bírja már tovább, a játékvezető megszakítja a meccset, pénzfeldobással döntenek a győztesről. De ez még semmi! Azt, hogy milyen végtelenül unalmasan telhet a pingpongidő, igazából a lengyel Alojzy Ehrlich és a román színekben versenyző Paneth Farkas mutatja meg: meccsükön az első labdamenet 2 óra 12 percig tart. Minden idők leghosszabb ütésváltásához számos hihető és kevésbé hihető történet tapad: hogy másfél óra után cserélni kellett a játékvezetőt, mert a nyaka nem bírta az ide-oda forgást. Hogy a játékosok egyik kezükből néha a másikba tették át az ütőt. Hogy meccs közben a lengyelek az asztal mellé hozattak egy sakktáblát, és Ehrlich mindig kiszólva közölte a lépéseit. Hogy a nézők egytől egyig elhagyták a csarnokot. Hogy végül aztán egy hálóról lecsorgó labda döntött. A második pontért már húsz perce zajlott a küzdelem, amikor a lengyel csapat egy tagja kést, kenyeret és egy rúd kolbászt vett elő a táskájából. Paneth Farkas, mikor meglátta, hogy ellenfele tényleg állóháborúra rendezkedik be, támadni kezdett, majd két ütés után a labdát Ehrlich feje fölé csapta; repült vele együtt az ütője is, ő maga pedig kiabálva szaladt ki a csarnokból. A nők versenyében az amerikai Ruth Aarons győzött, aki az eredményhirdetésnél megtagadta a kézfogást német ellenfelével. „Zsidó vagyok” – mondta.

1937-ben a badeni világbajnokságon már új időszabályt vezetnek be, egy játszma legfeljebb fél óráig tarthat, a meccs pedig összességében nem lépheti túl a 105 perces limitet. Ellenkező esetben a mérkőzést döntetlenként értékelik. Vagy mindkét versenyzőt kizárják. Vagy, ha éppen senki más nem vár az asztalra – egyszerűen tovább játszanak. Az időlimit két legkomolyabb áldozata a női döntőt vívó osztrák Trude Pritzi és Aarons, mindkettőjüket diszkvalifikálják – megosztott világbajnoki címüket 2001-ben kapják vissza. 1937-ben a pingpong királya már egy osztrák fiatalember, a 18 éves Richard Bergmann; a döntőben a védekezés nagymesterét, Alojzy Ehrlichet győzi le. Bergmann ekkoriban a meccsekre három felhúzott ébresztőórát tesz az asztal alá, hogy különböző időpontokban jelezzék számára, ha közeledne az időhatár. Amikor megkérdezték tőle, miért nem elegendő egy karóra, azt válaszolta, hogy megzavarná az egyensúlyát.

1938-ban, amikor a világbajnokságot a londoni Wembley sportcsarnokában rendezik, megint szigorítanak az időszabályokon: egy játszma legfeljebb 20 percig tarthat, ha ezt elérik, az a győztes, aki éppen vezet. Ha egyenlő az állás, az nyer, aki a következő pontot üti. Ha 5 percen belül nem szerzi meg senki a győztes pontot, akkor döntetlen. A magyar férficsapat – a régi nagyok közül Barnával és Bellák Lászlóval – ebben a szabályrendszerben megint győzni tud. Döntő meccsük nem kerül képernyőre, viszont a világon először a tévé közvetítést ad a férfi­ egyes fináléjáról, ahol Bergmann vereséget szenved csehszlovák ellenfelétől.

1939-ben Kairóban már érezhetően minden más. Az Anschluss elől menekülő Bergmann, illetve Barna Viktor immár Nagy-Britannia színeiben szerepelnek, együtt nyerik meg a párost – az emigránsok ugyanis egy új szabály szerint csapatban nem indulhatnak. Bergmann az egyéni döntőt Ehrlich ellen vívja, és megint nyer. Pritzi immár a német csapattal lesz aranyérmes. Sokan a korábbi nagyok közül azonban már nem állnak asztalhoz. Aarons visszavonul, néha bemutatókon szerepel, egy fennmaradt felvételen Glancz Sándorral ketten(!) forgóznak. Bellák László szintén az Egyesült Államokba emigrál, a második világháborúban Glanczhoz hasonlóan az ázsiai hadszíntéren harcol.

Barna Viktor a vb után Amerikába megy bemutatókra, a háború hírére onnan tér vissza Európába, a brit hadsereg ejtőernyőseként Jugoszláviában vetik be. Haguenauert a második világháború idején letartóztatja a Gestapo, a hírhedt lyoni Fort Montlucben tartják fogva. Ehrlichet 1943-ban viszik Ausch­witzba, majd Dachauba, életben maradását a pingpongnak köszönheti: az őrök felismerik a világbajnokot. Paneth Farkast 1939-ben zsidó származása miatt kizárják a román válogatottból, 1942 őszén már egy munkaszázadban útépítésen dolgozik, majd Ukrajnába kerül. A koncentrációs táborba tartó vonatról megszökik, elfogják, Auschwitzba viszik, ahol egy SS-tiszt szolgálatára osztják be. Asztaliteniszezői múltjának is köszönhetően megmenekül, visszakerül Budapestre. Elfogják, megszökik, Wallenberg papírjaival bujkál.

A háború után pedig valamennyien újra ott állnak az asztalnál; ott játszik Bergmann és Barna, Ehrlich és Haguenauer, Paneth és Pritzi. Ahogy a régi időkben. Azonkívül, hogy néhányan más mezt viselnek, jól megfigyelhető, hogy a játék gyorsabb lett, mint korábban volt.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.