Mérő László: Maga itt a tánctanár?

Csak az ökör...

  • Mérő László
  • 2004. május 6.

Egotrip

A kísérleti pszichológia egyik fontos megállapítása, kicsit vulgárisan fogalmazva, hogy az ember hülye helyzetekben hülyén viselkedik. Például az elõzõ rendszerben a rendõrök gyakran kerültek hülye helyzetekbe. Ha a rendõr nem a rendet, hanem a rendszert védi, nem tehet mást, mint hogy hülyén viselkedik. Kínjában olyanokat kérdez, mint "na, hová lesz a menés?" Meg is kapja a választ: elterjednek a rendõrviccek. Ezek mára szerencsére lényegében kihaltak. Ma, ha egy rendõr netán hülye, akkor nem azért hülye, mert rendõr, hanem azért, mert saját eszûleg az.

 

A pszichológia intézményekrõl nem beszél, de úgy tûnik, azokra is érvényes, hogy hülye helyzetekben hülyén viselkednek. Egy látványos példa a sok közül: tipikusan hülye helyzetben vannak a parkolási társaságok. Nem világos, hogy ezek voltaképpen gazdálkodószervezetek, amelyek egy fontos közjószágot kezelnek (a parkolóhelyeket), vagy hatóságok, amelyek a parkolás rendjét biztosítják, netán bizonyos várospolitikai szempontok érvényesítõi.

Ennek megfelelõen a parkolási társaságok viselkedése nagyjából olyan, mint az elõzõ rendszerben a rendõröké volt. Arrogánsak, fenyegetõzõek, minimális megértést sem tanúsítanak az ügyfeleikkel szemben. Pár perc késésért büntetnek, miközben kártyával eleve csak negyedórás egységekben lehet tõlük parkolási idõt vásárolni. Néhány száz forintos tartozásért zár alá vesznek milliós értéket, és egyben az illetõ mozgási szabadságát is súlyosan korlátozzák - ez utóbbit még a rendõrség is csak nagyon indokolt esetben teheti meg.

Már látom, amint a parkolási társaságok illetékesei nekem esnek, és hozzák fel a példákat, hogy mindez a mûvelt Nyugaton is megtörténik. Persze, mindenre van példa. De engem már ért olyan meglepetés, hogy valahol megbüntettek, miközben a parkolóórát kerestem, és a parkolási társaság irodájában két perc alatt elintéztem az ügyet, sõt, horribile dictu: bocsánatot kértek. Olyat is hallottam, hogy valakinek kártérítést fizettek az õ hibájukból elpazarolt idejéért. Nos, majd ha ilyesmik elõfordulhatnak nálunk is, akkor talán elfogadhatónak fogom tartani a máshonnan felhozott példákat. Addig azonban az ilyen érvelés csak annyira hat meg, mint amikor azt kell elfogadnom, hogy a svéd adórendszert és az albán bérrendszert alkalmazzuk egyidejûleg.

De valójában nem errõl akarok beszélni. Hanem arról, hogy nemcsak az egyes emberre, hanem az intézményekre is érvényes, hogy csak az ökör következetes, és ezt éppen a parkolási társaságok példája kiválóan mutatja. Ők sem következetesek az arroganciában és a túlkapásokban. Náluk született meg egy világszínvonalú rendszer, amelyben a parkolási díj kifizetése mobiltelefonon elintézhetõ.

A rendszert nem gyõzöm eleget dicsérni: kulturált, szellemes, egyszerû használni, valóságos informatikai bravúrdarab. Az ismertetõk érthetõ emberi nyelven íródtak, nem a szokásos hivatali bikkfanyelven. A teljes rendszer tisztán a funkcionalitást szolgálja, a parkolási társaságok általános viselkedésének élesen ellentmondó módon. Pontosan annyit fizetek, amennyit parkolok - nem kell elõre tudnom, mennyit fogok parkolni. Csak közbevetem: egyszer még az is megtörtént, hogy a parkolási társaság irodája elõtt büntettek meg, miközben éppen befizettem az elõzõ büntetést. Azt gondoltam, fél óra alatt biztos végzek, és ennyire váltottam jegyet. De harmincöt percig tartott az ügylet. Amikor visszamentem, hogy ezt talán nem méltányos kifizetnem, panaszomat nem fogadták el, mivel kétségtelenül túlléptem a kifizetett parkolási idõt. Kíváncsian várom, mikor perelnek be, mert ezt a büntetést azóta sem voltam hajlandó befizetni, a pert kilátásba helyezõ kedves hangvételû megkeresésük ellenére sem.

De most a mobiltelefonos rendszert jöttem dicsérni, nem dohogni. Ez a rendszer például ellentmond a parkolási társaságok gazdasági érdekeinek is, mivel amúgy az ember többnyire több idõt fizet ki, mint amennyit ténylegesen parkol. Elõfordulhatott volna, hogy öt perc alatt sikerül befizetnem a büntetést, és akkor huszonöt perc árát nyerte volna meg a társaság, ellenszolgáltatás nélkül. Ehhez képest büntetett meg öt perc késésért - és ezt küszöböli ki teljesen a mobilos rendszer. Úgy látszik, a parkolási társaságok sem következetesen és gyárilag aljasak. Néha még náluk is érvényesülhet az emberi értelem és kreativitás, létrejöhet egy fair megoldás.

Nem Magyarországon élnénk, ha a sztorit ezen a ponton befejezhetném. A mobiltelefonos parkolási rendszernek van egy másik olyan oldala is. A rendszer kihasználja a mobilos szolgáltatásnak azt a tulajdonságát, hogy a hívó száma már tudható, mielõtt felvennénk a telefont. Így sem nekem, sem a társaságnak nem kell fizetni azért, ha hívásommal megkezdem vagy befejezem a parkolást: egyszerûen elutasítják a hívást, és ezzel a parkolást megkezdtem, illetve befejeztem. Ez persze nem méltányos a mobiltársaságokkal szemben, amelyek infrastruktúráját ily módon ingyen használjuk.

A mobiltársaságokat sem kell félteni, õk is sokszor arrogánsak, és õk is sokszor viselkednek úgy, mint ha hatóság lennének. De rájuk is vonatkozik, hogy csak az ökör következetes - a mobilos parkolás esetében például meglepõen toleránsan járnak el. Megvan a mûszaki lehetõségük arra, hogy egyszerûen lekapcsolják a telefonszám kijelzését a parkolótársaságok felé menõ hívások esetében. Ezzel eleve lehetetlenné tennék, hogy ingyen használjuk az infrastruktúrájukat.

Egyrészt megnyugtató, hogy ezt nem tették meg a mobilszolgáltatók. Másrészt viszont nem megnyugtató, hogy nem sikerült megegyezniük a parkolási társaságokkal. Kétségtelenül mûködõképes a jelenlegi állapot, csak nem stabil, bármelyik pillanatban felborulhat, mert nem tisztességes a mobilszolgáltatókkal szemben. Ezt annak ellenére mondom, hogy amúgy egy pillanatra sem féltem õket az éhenhalástól. Csak éppen valahol, egy fontos ügyben megint nem sikerült úgy megállapodni, hogy mindkét fél figyelembe veszi a másik szempontjait is, és kompromisszumra jut - ahogy azt új, tágabb hazánkban szokás.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.