Mérő László: Maga itt a tánctanár?

Csak az ökör...

  • Mérő László
  • 2004. május 6.

Egotrip

A kísérleti pszichológia egyik fontos megállapítása, kicsit vulgárisan fogalmazva, hogy az ember hülye helyzetekben hülyén viselkedik. Például az elõzõ rendszerben a rendõrök gyakran kerültek hülye helyzetekbe. Ha a rendõr nem a rendet, hanem a rendszert védi, nem tehet mást, mint hogy hülyén viselkedik. Kínjában olyanokat kérdez, mint "na, hová lesz a menés?" Meg is kapja a választ: elterjednek a rendõrviccek. Ezek mára szerencsére lényegében kihaltak. Ma, ha egy rendõr netán hülye, akkor nem azért hülye, mert rendõr, hanem azért, mert saját eszûleg az.

 

A pszichológia intézményekrõl nem beszél, de úgy tûnik, azokra is érvényes, hogy hülye helyzetekben hülyén viselkednek. Egy látványos példa a sok közül: tipikusan hülye helyzetben vannak a parkolási társaságok. Nem világos, hogy ezek voltaképpen gazdálkodószervezetek, amelyek egy fontos közjószágot kezelnek (a parkolóhelyeket), vagy hatóságok, amelyek a parkolás rendjét biztosítják, netán bizonyos várospolitikai szempontok érvényesítõi.

Ennek megfelelõen a parkolási társaságok viselkedése nagyjából olyan, mint az elõzõ rendszerben a rendõröké volt. Arrogánsak, fenyegetõzõek, minimális megértést sem tanúsítanak az ügyfeleikkel szemben. Pár perc késésért büntetnek, miközben kártyával eleve csak negyedórás egységekben lehet tõlük parkolási idõt vásárolni. Néhány száz forintos tartozásért zár alá vesznek milliós értéket, és egyben az illetõ mozgási szabadságát is súlyosan korlátozzák - ez utóbbit még a rendõrség is csak nagyon indokolt esetben teheti meg.

Már látom, amint a parkolási társaságok illetékesei nekem esnek, és hozzák fel a példákat, hogy mindez a mûvelt Nyugaton is megtörténik. Persze, mindenre van példa. De engem már ért olyan meglepetés, hogy valahol megbüntettek, miközben a parkolóórát kerestem, és a parkolási társaság irodájában két perc alatt elintéztem az ügyet, sõt, horribile dictu: bocsánatot kértek. Olyat is hallottam, hogy valakinek kártérítést fizettek az õ hibájukból elpazarolt idejéért. Nos, majd ha ilyesmik elõfordulhatnak nálunk is, akkor talán elfogadhatónak fogom tartani a máshonnan felhozott példákat. Addig azonban az ilyen érvelés csak annyira hat meg, mint amikor azt kell elfogadnom, hogy a svéd adórendszert és az albán bérrendszert alkalmazzuk egyidejûleg.

De valójában nem errõl akarok beszélni. Hanem arról, hogy nemcsak az egyes emberre, hanem az intézményekre is érvényes, hogy csak az ökör következetes, és ezt éppen a parkolási társaságok példája kiválóan mutatja. Ők sem következetesek az arroganciában és a túlkapásokban. Náluk született meg egy világszínvonalú rendszer, amelyben a parkolási díj kifizetése mobiltelefonon elintézhetõ.

A rendszert nem gyõzöm eleget dicsérni: kulturált, szellemes, egyszerû használni, valóságos informatikai bravúrdarab. Az ismertetõk érthetõ emberi nyelven íródtak, nem a szokásos hivatali bikkfanyelven. A teljes rendszer tisztán a funkcionalitást szolgálja, a parkolási társaságok általános viselkedésének élesen ellentmondó módon. Pontosan annyit fizetek, amennyit parkolok - nem kell elõre tudnom, mennyit fogok parkolni. Csak közbevetem: egyszer még az is megtörtént, hogy a parkolási társaság irodája elõtt büntettek meg, miközben éppen befizettem az elõzõ büntetést. Azt gondoltam, fél óra alatt biztos végzek, és ennyire váltottam jegyet. De harmincöt percig tartott az ügylet. Amikor visszamentem, hogy ezt talán nem méltányos kifizetnem, panaszomat nem fogadták el, mivel kétségtelenül túlléptem a kifizetett parkolási idõt. Kíváncsian várom, mikor perelnek be, mert ezt a büntetést azóta sem voltam hajlandó befizetni, a pert kilátásba helyezõ kedves hangvételû megkeresésük ellenére sem.

De most a mobiltelefonos rendszert jöttem dicsérni, nem dohogni. Ez a rendszer például ellentmond a parkolási társaságok gazdasági érdekeinek is, mivel amúgy az ember többnyire több idõt fizet ki, mint amennyit ténylegesen parkol. Elõfordulhatott volna, hogy öt perc alatt sikerül befizetnem a büntetést, és akkor huszonöt perc árát nyerte volna meg a társaság, ellenszolgáltatás nélkül. Ehhez képest büntetett meg öt perc késésért - és ezt küszöböli ki teljesen a mobilos rendszer. Úgy látszik, a parkolási társaságok sem következetesen és gyárilag aljasak. Néha még náluk is érvényesülhet az emberi értelem és kreativitás, létrejöhet egy fair megoldás.

Nem Magyarországon élnénk, ha a sztorit ezen a ponton befejezhetném. A mobiltelefonos parkolási rendszernek van egy másik olyan oldala is. A rendszer kihasználja a mobilos szolgáltatásnak azt a tulajdonságát, hogy a hívó száma már tudható, mielõtt felvennénk a telefont. Így sem nekem, sem a társaságnak nem kell fizetni azért, ha hívásommal megkezdem vagy befejezem a parkolást: egyszerûen elutasítják a hívást, és ezzel a parkolást megkezdtem, illetve befejeztem. Ez persze nem méltányos a mobiltársaságokkal szemben, amelyek infrastruktúráját ily módon ingyen használjuk.

A mobiltársaságokat sem kell félteni, õk is sokszor arrogánsak, és õk is sokszor viselkednek úgy, mint ha hatóság lennének. De rájuk is vonatkozik, hogy csak az ökör következetes - a mobilos parkolás esetében például meglepõen toleránsan járnak el. Megvan a mûszaki lehetõségük arra, hogy egyszerûen lekapcsolják a telefonszám kijelzését a parkolótársaságok felé menõ hívások esetében. Ezzel eleve lehetetlenné tennék, hogy ingyen használjuk az infrastruktúrájukat.

Egyrészt megnyugtató, hogy ezt nem tették meg a mobilszolgáltatók. Másrészt viszont nem megnyugtató, hogy nem sikerült megegyezniük a parkolási társaságokkal. Kétségtelenül mûködõképes a jelenlegi állapot, csak nem stabil, bármelyik pillanatban felborulhat, mert nem tisztességes a mobilszolgáltatókkal szemben. Ezt annak ellenére mondom, hogy amúgy egy pillanatra sem féltem õket az éhenhalástól. Csak éppen valahol, egy fontos ügyben megint nem sikerült úgy megállapodni, hogy mindkét fél figyelembe veszi a másik szempontjait is, és kompromisszumra jut - ahogy azt új, tágabb hazánkban szokás.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.