Mérő László: Maga itt a tánctanár?

Csak az ökör...

  • Mérő László
  • 2004. május 6.

Egotrip

A kísérleti pszichológia egyik fontos megállapítása, kicsit vulgárisan fogalmazva, hogy az ember hülye helyzetekben hülyén viselkedik. Például az elõzõ rendszerben a rendõrök gyakran kerültek hülye helyzetekbe. Ha a rendõr nem a rendet, hanem a rendszert védi, nem tehet mást, mint hogy hülyén viselkedik. Kínjában olyanokat kérdez, mint "na, hová lesz a menés?" Meg is kapja a választ: elterjednek a rendõrviccek. Ezek mára szerencsére lényegében kihaltak. Ma, ha egy rendõr netán hülye, akkor nem azért hülye, mert rendõr, hanem azért, mert saját eszûleg az.

 

A pszichológia intézményekrõl nem beszél, de úgy tûnik, azokra is érvényes, hogy hülye helyzetekben hülyén viselkednek. Egy látványos példa a sok közül: tipikusan hülye helyzetben vannak a parkolási társaságok. Nem világos, hogy ezek voltaképpen gazdálkodószervezetek, amelyek egy fontos közjószágot kezelnek (a parkolóhelyeket), vagy hatóságok, amelyek a parkolás rendjét biztosítják, netán bizonyos várospolitikai szempontok érvényesítõi.

Ennek megfelelõen a parkolási társaságok viselkedése nagyjából olyan, mint az elõzõ rendszerben a rendõröké volt. Arrogánsak, fenyegetõzõek, minimális megértést sem tanúsítanak az ügyfeleikkel szemben. Pár perc késésért büntetnek, miközben kártyával eleve csak negyedórás egységekben lehet tõlük parkolási idõt vásárolni. Néhány száz forintos tartozásért zár alá vesznek milliós értéket, és egyben az illetõ mozgási szabadságát is súlyosan korlátozzák - ez utóbbit még a rendõrség is csak nagyon indokolt esetben teheti meg.

Már látom, amint a parkolási társaságok illetékesei nekem esnek, és hozzák fel a példákat, hogy mindez a mûvelt Nyugaton is megtörténik. Persze, mindenre van példa. De engem már ért olyan meglepetés, hogy valahol megbüntettek, miközben a parkolóórát kerestem, és a parkolási társaság irodájában két perc alatt elintéztem az ügyet, sõt, horribile dictu: bocsánatot kértek. Olyat is hallottam, hogy valakinek kártérítést fizettek az õ hibájukból elpazarolt idejéért. Nos, majd ha ilyesmik elõfordulhatnak nálunk is, akkor talán elfogadhatónak fogom tartani a máshonnan felhozott példákat. Addig azonban az ilyen érvelés csak annyira hat meg, mint amikor azt kell elfogadnom, hogy a svéd adórendszert és az albán bérrendszert alkalmazzuk egyidejûleg.

De valójában nem errõl akarok beszélni. Hanem arról, hogy nemcsak az egyes emberre, hanem az intézményekre is érvényes, hogy csak az ökör következetes, és ezt éppen a parkolási társaságok példája kiválóan mutatja. Ők sem következetesek az arroganciában és a túlkapásokban. Náluk született meg egy világszínvonalú rendszer, amelyben a parkolási díj kifizetése mobiltelefonon elintézhetõ.

A rendszert nem gyõzöm eleget dicsérni: kulturált, szellemes, egyszerû használni, valóságos informatikai bravúrdarab. Az ismertetõk érthetõ emberi nyelven íródtak, nem a szokásos hivatali bikkfanyelven. A teljes rendszer tisztán a funkcionalitást szolgálja, a parkolási társaságok általános viselkedésének élesen ellentmondó módon. Pontosan annyit fizetek, amennyit parkolok - nem kell elõre tudnom, mennyit fogok parkolni. Csak közbevetem: egyszer még az is megtörtént, hogy a parkolási társaság irodája elõtt büntettek meg, miközben éppen befizettem az elõzõ büntetést. Azt gondoltam, fél óra alatt biztos végzek, és ennyire váltottam jegyet. De harmincöt percig tartott az ügylet. Amikor visszamentem, hogy ezt talán nem méltányos kifizetnem, panaszomat nem fogadták el, mivel kétségtelenül túlléptem a kifizetett parkolási idõt. Kíváncsian várom, mikor perelnek be, mert ezt a büntetést azóta sem voltam hajlandó befizetni, a pert kilátásba helyezõ kedves hangvételû megkeresésük ellenére sem.

De most a mobiltelefonos rendszert jöttem dicsérni, nem dohogni. Ez a rendszer például ellentmond a parkolási társaságok gazdasági érdekeinek is, mivel amúgy az ember többnyire több idõt fizet ki, mint amennyit ténylegesen parkol. Elõfordulhatott volna, hogy öt perc alatt sikerül befizetnem a büntetést, és akkor huszonöt perc árát nyerte volna meg a társaság, ellenszolgáltatás nélkül. Ehhez képest büntetett meg öt perc késésért - és ezt küszöböli ki teljesen a mobilos rendszer. Úgy látszik, a parkolási társaságok sem következetesen és gyárilag aljasak. Néha még náluk is érvényesülhet az emberi értelem és kreativitás, létrejöhet egy fair megoldás.

Nem Magyarországon élnénk, ha a sztorit ezen a ponton befejezhetném. A mobiltelefonos parkolási rendszernek van egy másik olyan oldala is. A rendszer kihasználja a mobilos szolgáltatásnak azt a tulajdonságát, hogy a hívó száma már tudható, mielõtt felvennénk a telefont. Így sem nekem, sem a társaságnak nem kell fizetni azért, ha hívásommal megkezdem vagy befejezem a parkolást: egyszerûen elutasítják a hívást, és ezzel a parkolást megkezdtem, illetve befejeztem. Ez persze nem méltányos a mobiltársaságokkal szemben, amelyek infrastruktúráját ily módon ingyen használjuk.

A mobiltársaságokat sem kell félteni, õk is sokszor arrogánsak, és õk is sokszor viselkednek úgy, mint ha hatóság lennének. De rájuk is vonatkozik, hogy csak az ökör következetes - a mobilos parkolás esetében például meglepõen toleránsan járnak el. Megvan a mûszaki lehetõségük arra, hogy egyszerûen lekapcsolják a telefonszám kijelzését a parkolótársaságok felé menõ hívások esetében. Ezzel eleve lehetetlenné tennék, hogy ingyen használjuk az infrastruktúrájukat.

Egyrészt megnyugtató, hogy ezt nem tették meg a mobilszolgáltatók. Másrészt viszont nem megnyugtató, hogy nem sikerült megegyezniük a parkolási társaságokkal. Kétségtelenül mûködõképes a jelenlegi állapot, csak nem stabil, bármelyik pillanatban felborulhat, mert nem tisztességes a mobilszolgáltatókkal szemben. Ezt annak ellenére mondom, hogy amúgy egy pillanatra sem féltem õket az éhenhalástól. Csak éppen valahol, egy fontos ügyben megint nem sikerült úgy megállapodni, hogy mindkét fél figyelembe veszi a másik szempontjait is, és kompromisszumra jut - ahogy azt új, tágabb hazánkban szokás.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.