Nádasdy Ádám: Modern Talking (Az örömtelen eretnekek)

  • 2001. február 15.

Egotrip

A tévében volt egy műsor arról, hogy helyes-e, ha iskolákban felvilágosítást tartanak a gyerekeknek a homoszexualitásról. A műsorban a felvilágosítás szervezői rendszeresen a "meleg" kifejezést használták, míg a kívülálló megszólalók "homoszexuálist" mondtak. Érthető a melegek idegenkedése ez utóbbi szótól, hiszen rideg és tudományos, mint a hímvessző vagy a paraj. A "meleg" semleges, bár kissé politikailag korrekt szagú, mint a "roma" meg a "siket". Volna ennek a dolognak rendes magyar neve: "buzi" - de hát az meg túl sértő ahhoz, hogy a tévében használni lehessen, azaz nyelvészeti értelemben tabu-szó.

Az örömtelen eretnekek

A tévében volt egy műsor arról, hogy helyes-e, ha iskolákban felvilágosítást tartanak a gyerekeknek a homoszexualitásról. A műsorban a felvilágosítás szervezői rendszeresen a "meleg" kifejezést használták, míg a kívülálló megszólalók "homoszexuálist" mondtak. Érthető a melegek idegenkedése ez utóbbi szótól, hiszen rideg és tudományos, mint a hímvessző vagy a paraj. A "meleg" semleges, bár kissé politikailag korrekt szagú, mint a "roma" meg a "siket". Volna ennek a dolognak rendes magyar neve: "buzi" - de hát az meg túl sértő ahhoz, hogy a tévében használni lehessen, azaz nyelvészeti értelemben tabu-szó.

A buzi szó a magyarban nem régen él, de egyébként ezeréves múltra tekint vissza, mint gyanús, titkos, bűnösnek tekintett embercsoportok címkéje. A magyar buzi a húszas években csípődött le a buzeráns alakból a pesti szlengben (vagy ahogy akkor mondták: argóban), ekkor lett a cigarettából cigi, a mozgóképszínházból mozi, a buzeránsból buzi. Az alapszó, a buzeráns a németből került ide a múlt század végén (magyar szövegben először 1896-ban írták le). A német alak Buserant, a magyarban a szóvégi -áns a latinoskodó hagyomány eredménye, mint pl. német elegant - magyar elegáns. A német szó a velencei olaszból származik, az ottani buzerar (ejtsd: budzerár) igéből, melynek jelentése "szodómiát űzni, azaz férfival análisan közösülni". Ennek alapja pedig a régi olasz bugero (ejtsd: budzsero), azaz "szodomita". Furcsállhatnánk, hogy erre az olaszok külön szót tartottak fenn, ám tudjuk, hogy a szó korábbi jelentése "eretnek" volt, még korábbi jelentése pedig - tessék megkapaszkodni - "bolgár".

Talán a bolgárok között több lett volna a meleg, mint másutt? Nem erről van szó. Európán a X. században eretnekségi hullám söpört végig, melynek kiindulópontja a Balkán volt. A mozgalmat a "katarok" (tiszták) összefoglaló néven szokás emlegetni, de országonként saját nevük is volt: Bulgáriában a bogumilok, Olaszországban a patarénusok, Franciaországban az albigensek. Minthogy a mozgalom Bulgáriából terjedt nyugat felé, a külvilág egyszerűen "bolgároknak" nevezte őket. Így jutott el az eretnekséggel együtt maga a bulgarus szó is az ófrancia nyelvbe, ahol boulgre, majd bougre (ejtsd: "búgrö") lett belőle. Elfelejtődött, hogy e szó eredetileg egy kelet-európai országra utalt, s már "eretnek, hitszegő" értelemben élt. Ekkor a németbe is bekerült (Buger), már szelídebb jelentésben: "paraszt, bunkó, tökfilkó". Végül ez a német Buger a magyarba is átjött, még a szüleim is használták: "Ki ez a buger?", azaz tökfilkó. Ebből származik a magyar bugris is.

No jó, de mi köze mindennek a homoszexualitáshoz? Hogy tesz szert egy "eretnek" jelentésű szó (mert ekkorra a bolgárok rég kikoptak a képből) a "szodomita" jelentésre? Nos, két úton is. Az egyik a "dobjunk rá egy lapáttal" attitűd: aki eretnek, az nyilván mindent megenged magának, sőt: bizonyára perverz örömét leli abban, hogy mindent fordítva csináljon. Az eretnekeket azzal is vádolták, hogy fordítva mondják a szentmise szövegét, pedig ilyen vicceket sosem csináltak, ők puritán, humortalan emberek voltak. No de a kortársak átláttak a szitán: aki a miseszöveget visszafelé mondja, az a farkát is nyilván máshová dugja, mint a rendes emberek. Az eretnekmozgalmakat a 13. század végén leverték, feledésbe merült az "eretnek" jelentés, de maradt a "gazember" meg a "szodomita". Így került át az angolba, bugger formában, bár már nemigen használják szexuális értelemben, inkább ilyen kifejezésekben él: the little bugger, "a kis szarházi, a nyavalyás".

A történészek azonban nem zárják ki, hogy az eretnekek egyes csoportjai - mint például a bulgáriai bogumilok - valóban űzték a szodómiát. Hogyhogy? Hát nem tisztaságot hirdettek? Nem örömtelen puritánok voltak? Egy pillanat: ne essünk abba a hibába, hogy a szodómiát a gondtalan élvhajhászattal azonosítsuk. A tudósok feltételezik, hogy a bogumilok rituálisan (kvázi kötelességszerűen) gyakorolták a szodómiát, abból a célból, hogy megcsúfolják a sátánt. ´k ugyanis a gyereknemzést a sátán művének tartották, mellyel a Gonosz fenntartja uralmát az emberiség fölött. Ha nem születne több gyermek, megszűnne a sátán vadászterülete, nem lenne többé bűn, s a világ ismét Isten egyeduralma alatt állna. A férfi-nő közösülés (és annak élvezetessé tétele) a sátán ravasz ötlete, mellyel újabb és újabb emberi nemzedékek születését, s így a bűn fennmaradását biztosítja. Nemi vágyunkat tehát vezessük le bármely olyan módon, melyből nem születhet gyerek, s akkor a Gonosznak a képébe röhöghetünk. Ezt a gondolatmenetet az eretnekek a manicheizmus nevű ókori vallásból merítették, melynek alaptanítása az volt, hogy a világ a Jó és a Gonosz harcára épül, hogy a földi világot a Gonosz teremtette, tehát nekünk az emberi élet felszámolásán kell munkálkodnunk, hogy a Jó ismét egyeduralkodó legyen. A bulgar-bougre-bugger névvel illetett eretnekek között tehát voltak olyan csoportok, melyek asszonyhoz nem nyúltak, hanem a magvukat meddő talajba, azaz férfiba hullatták. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt élvezetből tették, de hát első a hit.

A francia szó - fordított földrajzi utat bejárva, és most már csakis "szodomita, buzi" értelemmel - az olaszba, onnan a németbe s onnan a magyarba került. Sokan úgy hiszik, hogy a buzi a német Busenfreund "kebelbarát" szóból származik, mások a buzgó, buzog szavakhoz kapcsolnák, megint mások Oscar Wilde kedvesének, Lord Alfred Douglasnek a becenevéből, a Bosie-ból vezetnék le. A nyelvészet a fenti leszármazást tartja hitelesnek.

Vegyük észre, hogy a kérdéses eretnekek technikailag ugyan "buzeránsok" voltak (azaz fenékbedugósak), de az nem biztos, hogy érzelmileg is homoszexuálisok voltak a szó mai értelmében. Ez a megkülönböztetés a középkort még nem érdekelte: ők - hogy úgy mondjam - behavioristák voltak, ítéleteikben csak azt nézték, ki mit hova dug, nem azt, hogy mit érez vagy mire vágyik holdas éjjeleken. A "homoszexuális" szó viszont a 19. század végi pszichológia műszava, és egy ösztönéleti beállítódást jelent, már függetlenül attól, hogy az illető ezt a gyakorlatba is átviszi-e, s hogy milyen anatómiai megoldásokkal él. A buzi szó a mai használatban ugyanezt jelenti, tehát nem a szodómia gyakorlására, hanem az azonos neműek iránti lelki hajlamra utal - azaz átvette a "homoszexuális" szó jelentését, s egyszerűen annak trágár, tabuval terhelt stiláris megfelelőjévé vált.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."