MaNcs, XVII. évf. 12. szám (2005-03-24)
Tény, hogy most van a Bokros-csomag 10. évfordulója, de nem csak ez az oka annak, hogy a csapból is Bokros Lajos folyik. Öt éve is volt kereknek nevezhetõ évforduló, és a kutya se emlékezett meg róla. Na jó, én igen, de csak azért, mert a Hetek megkért rá. Pedig bizony isten, magamtól eszembe sem jutott volna, mint ahogy másoknak sem igen. Egész egyszerûen nem volt aktualitása a stabilizációs program felemlegetésének.
Tisztázzuk mindjárt az elején, pikáns ételt fõzni nem azt jelenti, hogy fõzés közben nem hordunk alsónadrágot, a nõk meg négykézláb közelítik meg a konyhát. Így Bajorországban fõznek éjfél után, impotenciát gyógyító, muskátli alapanyagú sört. De nem is az a pikáns, ami csípõs, mint a nyílt sebre locsolt almaecet, hanem az, amit annak nevezünk.
"Én vagyok a világ világossága" - mondta az emberré lett Isten. Más alkalmakkor pedig így beszélt: "Aki titeket hallgat, engem hallgat", s volt, amikor így fogalmazott: "Ti vagytok a világ világossága."
Emlékeznek arra, hogy 2000-ben a körmünket rágtuk tövig, míg ki nem derült, a köztársaság Göncz utáni elnökét Mádl Ferencnek fogják hívni? Bár a választás Kolumbusz tojása volt (a Fidesz õt jelölte 1996-ban is), sokáig senki nem lehetett biztos abban, hogy a koalíció szerszáma, a Orbán-Torgyán családi húslevespartik sava-borsa és merõkanala, a fehér zongora állócsillaga és a chilei cseresznye atyai pártfogója nem szerepel-e majd sikerrel az állásinterjún.
"Mert nincs olyan rejtett dolog, mely napfényre ne jõne, és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani, és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni." (Lukács, 12) Vajon miért minõsítik az egyházak támadásnak, ha a népek kíváncsiak, mi hangzott el azokban a rejtekházakban? Csak mert itt így szokás?
Egy jó hírû egyetemünk egyik karán ülésezett a döntéshozó testület: a kari tanács. Amikor a döntéshozatalra került a sor, a dékán nyílt szavazást rendelt el.
Az a bitang Moszad! De most rajtaveszik. Pedig mennyi időbe és fáradságba került a makulátlan Szita Károly befeketítése! Na és azok a jegyzőkönyvek! Azok különösen sikerült darabok lettek, be is kajálta az irodalmi hetilap, ahogyan kell. Erre most tessék, a tökéletes gépezetbe homokszem került, a hírbe hozottak az első bizonytalankodó nyilatkozatok után előálltak a farbával. Hamisítvány minden!
Egy jó hírû egyetemünk egyik karán ülésezett a döntéshozó testület: a kari tanács. Amikor a döntéshozatalra került a sor, a dékán nyílt szavazást rendelt el.
Emlékeznek arra, hogy 2000-ben a körmünket rágtuk tövig, míg ki nem derült, a köztársaság Göncz utáni elnökét Mádl Ferencnek fogják hívni? Bár a választás Kolumbusz tojása volt (a Fidesz õt jelölte 1996-ban is), sokáig senki nem lehetett biztos abban, hogy a koalíció szerszáma, a Orbán-Torgyán családi húslevespartik sava-borsa és merõkanala, a fehér zongora állócsillaga és a chilei cseresznye atyai pártfogója nem szerepel-e majd sikerrel az állásinterjún.
Számos ponton kritikus a pénzügyminiszter a magyar gazdaságpolitika - és azon belül saját tárcája - teljesítményével, összességében azonban úgy látja, hogy jó irányban haladunk. Akkor nyilatkozott így Draskovics Tibor, amikor õ már tudta - a sajtó és az elemzõk még nem - az államadósság és az államháztartási hiány Európai Unió által kimutatott értékeit. Szakmai berkekben jó ideje beszélik, hogy az Eurostat számai akár Draskovics bukását is hozhatják.
Miközben az áramlopások száma lassan csökken, az elkövetõk egyre szofisztikáltabb módszerekkel dolgoznak. A szolgáltatók - szerintük - a bevételkiesést nem építhetik be a költségeikbe, a Magyar Energia Hivatal szerint viszont igen.
Sorozatunk utolsó részében sem változtattunk a közlés korábbi szempontjain, forrásközegünk is azonos. Az egyháztörténelem állambiztonsági forrásainak további fejezeteit, illetve az elemzés további eredményeit ezután a kutatási programot jegyzõ Wesley János Lelkészképzõ Fõiskola egyháztörténelmi tanszékének internetes fórumán publikáljuk.
Kínos jelenetekkel tarkított küldöttgyûlésen zárta le belsõ vitáit a Szabad Demokraták Szövetsége a múlt szombaton Szegeden. Kuncze Gábor meggyõzõ fölénnyel utasította maga mögé kihívóit, a két éve megszervezõdött belsõ ellenzék befolyása a lehetõ legkisebb az új ügyvivõi testületben.
Sokáig úgy tûnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyûlni kezdtek a viharfelhõk.
MEXIKÓI MODERNEK Harminc mexikói mûvész több mint hatvan alkotását mutatja be Mexikanische Moderne címmel június 12-ig a bécsi Sammlung Essl: a mexikóvárosi Museo de Arte Moderno mestermûveibõl válogatott tárlaton - Frida Kahlo itt látható 1939-es festménye, A két Frida mellett - természetesen ott vannak Diego Rivera, José Clemente Orozco, David Alfaro Siqueiros és Rufino Tamayo képei és persze számos, kevésbé ismert mûvész alkotásai az 1920-as évektõl a 80-as évekig terjedõ idõszakból. A két ország megállapodása értelmében ezzel egy idõben az Essl-gyûjtemény Mexikóvárosban, majd Montereyben és Guadalajarában ad ízelítõt a második világháború utáni osztrák képzõmûvészetbõl. SCALA KONTRA MUTI A milánói Scala 800 alkalmazottjából több mint 700 arra szavazott, hogy Ricardo Muti mondjon le zeneigazgatói posztjáról.
A BoingBoing az év blogja A BoingBoingot (boingboing.net) választották az év legjobb blogjának a múlt heti Bloggies díjátadón. Az olvasók maguk jelölték a blogokat harminc kategóriában, majd nyilvános szavazás döntött a legtöbb jelölést kapott webnaplók közül - írta az Index a BBC nyomán.
Az elmúlt két-három hónapban a magyar diplomácia határozott nyomulást folytatott Ukrajna és Horvátország európai integrációjáért. Az offenzívát a kormányfõ vezette.
Bõ egy hónappal Rafik al-Hariri volt kormányfõ meggyilkolása után, hatalmas tüntetéseket és ellentüntetéseket követõen a múlt hét végén ismét autóba rejtett bomba robbant Bejrútban. Ezúttal szerencsére nem voltak halálos áldozatok.
Hangköltészeti pályámon elõrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen mûsort.
Vajon (régi totómeccsek emlékén túl) mi jut a T. Olvasó eszébe, ha meghallja a következõ névsort: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros, Várpalota? Mert Germuska Pál fiatal történésznek nagyon is sok: leginkább a fenti halmazelemekkel definiált úgynevezett szocialista várostörténete - úgy is, mint ideológiai konstrukcióé, s úgy is, mint vérrel-verejtékkel összegányolt, gyakorta nehezen lakható emberi élettéré.
Erõs, atmoszférateremtõ effektekkel kezdõdik az elõadás: a zsúfolt, semmibe nyíló ajtókkal és egyéb kacatokkal teli színpad fölött a "Bank" felirat úszik-lebeg, mintegy bejelezve a legfõbb tárgyat, a pénzt, illetve annak hiányát. A képi rendetlenséget akusztikus foszlányhalmaz kíséri: Karády-dalok, a legendás magyar-angol focimeccs, még Kádár hangja is, ha jól hallottam; és talán ezen a ponton tûnt föl a piros nyakkendõs kis úttörõ a színen egy pillanatra... Szóval jó alaposan magyaráznom kellett máris a kiskorúnak, mi micsoda. Hogy mi miért, azt ekkor még nem tudtam.
Farkas István a huszadik századi magyar képzõmûvészet egyik legjelentõsebb, meghatározó érvényû életmûvét hagyta hátra, amikor 1944 júniusának végén, ötvenhét évesen - ahelyett, hogy a bujkálást választotta volna, amire lehetõsége volt - hagyta, hogy Auschwitzba deportálják. Sorsa, mint a nagyregények hõseié mindig is, egyszerre tipikus és egyedi, mûvei egyetemesek, munkáinak, életmûvének el- és befogadása viszont speciálisan közép-európai, vagyis - hagyjuk az eufemizmust - jellemzõen magyar.
John Travolta és Uma Thurman újra táncol! Vajon mi a fenének? Mert az olyan jól mutatott a Ponyvaregényben, kinek árt meg egy efféle visszakacsintás? Szerintem nekik, de a nézõ se ússza meg. Mert az a tánc már akkor is egy visszakacsintás volt, a vezérciki Szombat esti lázra meg a Pomádéra. Nagyon kevés vicce van ennek a bolygónak, amin a második elmondáskor is lehet nevetni... Volt az a villázós mozdulata a kiérdemesült rongylábhercegnek, amikor tenyerét kifelé fordítva, "v"-t formázó virsliujját elhúzta a szeme elõtt, évekig láttuk még utánjátszó bohócoktól... Most bajban lehetnek a bohócok: mit kellene majmolni e mai kûrbõl? Semmit.
Lenn járunk, ahol csak a filmek szoktak, ahol csak por van, csak szemét, a zsöllyébõl ember alattinak tûnik a lét, a nyomor fõterén. Cigányok közt megint, tetszik, nem tetszik, visszajáró vendégei õk a honi filmcsinálásnak. Az esetek perdöntõ hányadában úgy is viselkednek, mint a vendégek, suták és feszélyezettek, odafigyelnek minden mondatukra. Legtöbbször a fõváros nyolcadik kerületébõl érkeznek, ha nem egyenesen a Róna utcából (ott a filmgyár).
Hajós Andrásnak nem lehet egy szava sem. Új mûsorának elég szörnyû ugyan a visszhangja, de azért közben az Emil.Rulez! zenekarral szerzett érdemeit is megemlítik a kritikusai. Hovatovább a korábbi tévés produkcióival sem volt különösebb baj, én például a Viasat 3-on futó Késõ este Hajós Andrással címût simán bekajáltam. Egyszer csak felbukkant egy sármos pasas, finom öniróniával és kereskedelmi szinten szokatlan intelligenciával, akinek igen jól állt a "kinn is vagyok, benn is vagyok" szerepkör. Az pedig, hogy elmaradt az elvárt nézettségi szinttõl - s ilyeténképpen "megbukott" -, az jóval inkább a kereskedelmi médiumoktól leszedált közízlést minõsítette, mintsem õt.
Noha tavaly is tolongtak a régi hõsök a "visszatérés" feliratú ajtónál, a legemlékezetesebb come back Morrissey nevéhez fûzõdik. A The Smiths egykori énekese hét év szünet után jelentette meg új albumát, és ezzel valóságos õrület-be kergette Nagy-Britanniában a kedves hallgatókat.
Truffaz kinõtt a "fiatal reménység" kategóriából. Az 1960-ban született svájci trombitás túl van a hetedik lemezén, az európai dzsessz egyik emblematikus figurája, a "nu jazz" élharcosa. Kigyúrta a saját stílusát, hangzása azonnal felismerhetõ, s ez nem kevés. Két együttest mozgat párhuzamosan kis hangsúlyeltoló-dásokkal, esetleg keveri õket, de ezt csak az igazán bennfentesek veszik észre.
színház Ragenhild Nilstun Az apuka című darabja látszólag gyerekeknek íródott; erre utal az is, hogy a Kolibri Fészekben játsszák, és az is, hogy jó sok gyerek ül a nézőtéren. Ül persze mögöttük néhány apuka is - a svéd író formás kis tanmeséje inkább nekik szól, azaz az apukáknak.
Köztudott, hogy Pécs, elsősorban történelmének köszönhetően, az egyik legfejlettebb építészeti kultúrával bíró városunk. Ennek újabb jelét láthatjuk most, ráadásul egy olyan reprezentatív helyen, mint Gázi Kászim pasa Pécs szívében fekvő dzsámijának északi fala.
Fõiskolásként Csokonai Lilit játszotta az Érzékek iskolájában. A diploma után Kaposvárra szerzõ-dött - az öt évad alatt Kleist, Moliére, Bulgakov, Wedekind és Goldoni darabjaiban szerepelt, eljátszotta Sally Bowlest a Kabaréból, Eliza Doolittle-t a My Fair Ladybõl. Az idei filmszemlén a legjobb nõi alakítás díját vehette át: a Dallas Pashamende ettõl a héttõl megy a mozikban.
A Sony párizsi számítógépes kutatólaboratóriuma (Computer Science Laboratory - CSL) autonóm robotokkal foglalkozik. Részt vett az AIBO kutya és a QRIO humanoid fejlesztésében. Olyan alapkutatáso-kat végez, amelyek nem a jelenleg ismert robotokat próbálják meg tökéletesíteni, hanem új példányokat igyekeznek kidolgozni.
Az idegenforgalmi szezon kezdetét jelzõ Utazás kiállítás üzleti szempontból érthetetlen rendezvény: minden évben egyre több város, szálloda és ország jelenik meg kínálatával a Hungexpón, egyre nagyobb a felhajtás, egyre több az érdeklõdõ - mégse vesz rajta soha senki semmit.
