Aztán azt mondta, tudom. Most az anyja hallgatott bele a kampánycsöndbe. Nem így neveltelek. Az öcsédet se. Én és a kisöcsém. Biztos én vagyok a nagytőke, az öcsém meg a pénz-, vagy fordítva? - gondolta akkor még nem K. Dezső. Hagyjuk, anyám, milyen az idő Miskolcon. Szakad a hó. Mit játszott a Diósgyőr, ne idétlenkedj megint, anyja kezdte újra, K. Dezső rászólt, kicsit hangosan, nem kellett volna.
Kampánycsönd van, hallod?! Ne agitálj itt. Anyja hallgatott, akár K. Dezső. Anyja tette le előbb a telefont, búcsú nélkül szombat délután. Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. (Lk 15, 26) K. Dezső, ahogy illik, szerette az ő anyját, szeretett volna mostan arany tintával levelet írni néki, Néki, arannyal: / arany-imát írnék az én anyámnak, / arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. Mi lesz van itt.
Másnap választások, K. Dezső megvette a Sportot, a Diósgyőr szakadó hóesésben, négyezer néző előtt kettőegyre győzött.
Hétfőn meccs Csillaghegyen, ki visz ki. A középpályással a Moszkva téren találkozik. Az autóban a Pannon Rádió. Egész éjjel nem aludtam, mondja a középpályás. Én se. Megittam egy üveg bort. Én kettőt. És végig Csillaghegyig, vitatkozának. Az öltözőben hangzavar, mindenki ordít, az öltöző nem egy országos mintavétel, K. Dezső egyedül. ITT JÁRT A TÁRKI! A pályára is úgy "futnak" ki, az összeállítást se beszélték meg. Mit játszom, kérdezi K. Dezső a középpályást. Jobbszélsőt, mondja a szélsőjobb, K. Dezső kimegy a szélre. A meccs után K. Dezső betér törzskocsmájába, ám előtte megkérdezi, és ezért szégyelli, magát, bemenjen-e. De hát a kocsma K. Dezső utcájában van, az utca legjobbja, és K. Dezső szereti az erdélyi szilvapálinkát (cujka) és a felvidéki aranyfácán sört (Zlaty Bazant). A kocsmában nemzetiszín zászló, lófő tekint reá, az étlapon ősmagyar ételek, cédén a Ghymes szól, napjában tizenkétszer oda-vissza. K. Dezső szereti a Ghymest. K. Dezső a választások előtt szatmári kortespálinkát osztogatott, eredeti szoclib!, emelte poharát, kiöntöm!, artikulált az egyik vendég, jó, de a pofámba, kár minden cseppért, akkor még tréfálkozott, a pálinkával, fele se tréfa. Most pedig menne, a törzskocsmából, a másik asztalnál röp- vagy címlapot tervezgetnek, K. Dezső meredten ül, akkor ő most hallgatózik, pedig csak hallja, szóljon hangosabban a Ghymes, és meg is írja, akkor ő most kívül van, törzskocsmája a(l)ko(ho)lmelegében, kívül? Nem ide való? Nem e világra? Feje fölött nemzetiszín zászló, kitántorog a kocsmából.
Kedden kispálya. A játékvezetőn kokárda, k. o. kárda. Mi van, ez az új fifajelvény, spori, tréfálkozik K. Dezső, nem kéne. Kire szavaztál?! A spori vészt jósol. Eddig csak azt kérdezte, mi van az MTK-val. A többiek elárulják, kire. És akkor mi változott?, kérdezi K. Dezső kétségbeesetten. Minden. Minden, barátocskám. Másképp fúj a szél, másképp fújok én is. És a sípjába fúj, és megrezzennek - ti voltatok az ifjúság - a Városligeti fák. Az öltözőben megint egyedül marad. ITT JÁRT A GALLUP! És negyedszázados barátságok köttetnek föl a ligeti fákra, ülünk egymással szemben a Vagonban, és fúj a szél a Liget felől unottan, itt sosincs.
Szerdára virradóra meghal Hofi Géza.
Csütörtökön J. Attila születés-, a költészet napja. Ez alkalomból J. Attila Gát u. 3. szám alatti lakását kibővítik, kap még egy szobát. E nap az őrülteké és öngyilkosoké, a Hídember, gróf Széchenyi István mától a mozikban. Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza, / majd a csőbe belenéz a legnagyobb magyar. / Vajon mit lát a csőben? A csőben sötét van, / miként benne sötét lett, ravaszt ha meghúzza. (...) Ajaj, Széchenyi István, nehéz lesz tanulni / nekünk tőled a példát, most hogy ezt meghúztad. Írta B. Géza, dalszöveg- és író, filmrendező. Éjszaka előveszi kedves költője, B. István kötetét-versét, Döbling. Csakhogy biztos legyen a Csend van Isten elharapta nyelvét / csillag sem csikordul tengelyén / hallgass te is aludj Széchenyi István / legnagyobb magyar szerencsétlen gazfi én (...) Döbling Döbling Döbling dől a zápor / csárdás döng a föld-ég reng a tánctól (...) Döbling Döbling megszökött az Isten / pisztolyon az ujjam mint kilincsen.
Péntek, foci, nagypálya, elmarad. Ez a rohadt eső. Ki megy Pestre? Ki visz át valamelyik hídon? Senki. Hát itt mindenki budai?! A Budai 11. Te, te, pesti, ti szavaztátok meg. K. Dezső már nem mosolyog. Az öltözőben ITT JÁRT A SZONDA IPSOS!
Szombaton délben a Magyar ATV-n eltemetik Hofi Gézát. A Dunáról, a Kossuth térről K. Dezső átkapcsol a Filmmúzeumra, Táncdalfesztivál ´67, döntő. Vadas Tamás- Varga Katalin: Csak egy tánc volt, Tomsits Rudolf-Halmágyi Sándor: Utánam a vízözön, Sztevanovity Zorán-S. Nagy István: Végre itt van az óra.
Vasárnap K. Dezső leül, hogy írjon valamit. Valami jövőbe mutatóst. A. Endre kéne ide, kit ugyan szívből utál, de a publicisztikája! Keresgél a rengeteg újságcikkben, egy mondata, ez az. De szubjektív kínjaim részeg haláltáncában mintha bennem jajveszékelne az egyetlen és utolsó magyar. Fogalmazott A. Endre, Szárszó és Döbling között a buffetkocsiban, előtte B. István könyve s az asztalon a pohár peremére / mint tüdőbeteg felköhögött vére / vörösbor szárad... A rádióban a miniszterelnöktől megtudja: április 21-én nem két párt, hanem két világ között választ. Hol az az egy, nézett ki K. Dezső az ablakon. Még mindig zuhog. Döbling Döbling dől a zápor / függöny lebben ablakom kitárul új hír(miniszterel)nök jő, lihegve szól: az ország JOBBik énjének kell győznie a ROSSZabbik fölött. Én vagyok a Rossz, a Csúf és a Gonosz. Jó, anyám. Húgom. Ki nincs, de a bánat eljegyezte. Jó a kapusunk. Végy egy jó kapust. Jó a középpályás. A szomszéd. K. Dezső szégyenében kikeresi M. Kelemen Ismeretlen Levelét. Édes Nénje! Van-e egy országnak (két) énje? Választ poste restante, Döbling, Isten Háta Mögött.
Ne sírj, anyám, a te rossz fiadért.
Másnap K. Dezső megvette a Sportot. A Diósgyőr kettőegyre legázolta a REAC-ot.
