Sajó László: Öt és feles (Nürnbergi mesterhármas)

publikálva
1998/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hosszú ünnep, háromnapos a hétvége, a harmadik napon, a harmadikon már egymásba vágják a kést a konyhában a magyarok, ötvenhatosok kimennek a terekre, ki beszél itt ötvenhatról?, én vagyok az ötvenhatos!, megyek az országból kifele, sötétség reggel, utoljára disznóöléskor keltem ilyen korán, hol van. Két autó, hétszáz kilométer, viseljük el egymást, gyerekek. Hegyeshalomnál araszolunk, menekülnek sokan, osztrák-német határ, az nincs, ipari műemlék, kultúrprogram. Leszorítjuk az első kocsit, náluk még van dobozossör. Jenő, balhátvéd és középcsatár, vodkát is hozott, ne igyatok, délután meccs, tamás, inkább olvasd tovább a fórumot, már kiolvastam, akkor olvasd ezt, szintén magyar, narancs, rám néz, meghúzza a vodkát, pedig utálja azt is. Viseljük egymást, gyerekek. Kálmán előveszi magyarnemzetbe csomagolt utolsó szendvicsét, körülálljuk, kolbászos?, májkrémes, kend a hajadra, találja a fején, mint mindig, Karcsi, sérült cserehátvéd, nagyot kortyol aztán, teheti, ő lesz a kapus.

l (oda)

Hosszú ünnep, háromnapos a hétvége, a harmadik napon, a harmadikon már egymásba vágják a kést a konyhában a magyarok, ötvenhatosok kimennek a terekre, ki beszél itt ötvenhatról?, én vagyok az ötvenhatos!, megyek az országból kifele, sötétség reggel, utoljára disznóöléskor keltem ilyen korán, hol van. Két autó, hétszáz kilométer, viseljük el egymást, gyerekek. Hegyeshalomnál araszolunk, menekülnek sokan, osztrák-német határ, az nincs, ipari műemlék, kultúrprogram. Leszorítjuk az első kocsit, náluk még van dobozossör. Jenő, balhátvéd és középcsatár, vodkát is hozott, ne igyatok, délután meccs, tamás, inkább olvasd tovább a fórumot, már kiolvastam, akkor olvasd ezt, szintén magyar, narancs, rám néz, meghúzza a vodkát, pedig utálja azt is. Viseljük egymást, gyerekek. Kálmán előveszi magyarnemzetbe csomagolt utolsó szendvicsét, körülálljuk, kolbászos?, májkrémes, kend a hajadra, találja a fején, mint mindig, Karcsi, sérült cserehátvéd, nagyot kortyol aztán, teheti, ő lesz a kapus.

2 (ott)

Na most a műfű, az olyan, hogy is mondjam, durván, szóval földes jellegű lesz, vetkőzés közben Languszta, matematikus és cserepartner. A stoplist otthon hagytuk, hétszáz kilométert utaztunk ezért a salakért, hát, a gyáli pálya is jobb, nem az a gyáli minőség, mindegy, én nem ezér jöttem. Vigyázok, nehogy elessek. Sanyi természetgyógyász center bevetődik, arcba rúgják, tiszta véletlen, homloka felreped, orra bedagad, száján ömlik. De bement. Megvan a mesterhármas, támogatjuk le, a kurvaanyját, nem akarta, hogy van az németül, ütemtelen belépő? A banketten Sanyink snapszot kap a vétkestől, mártogasd vattába, néhányan kiszivárgunk a csomagtartóhoz, még van a vodkából, ne terheljük pálinkával is a számlát, sörmeccs, ők fizetnek. A külkertvárosban, hol szállásunk vagyon (harmincvalahány márka, nemissok), folytatjuk. Középpályásunk ujját az Õsök Erén tartja, a fórumot, te még mindig itt tartasz!, meiszter, még egy jéger!, fejem az asztalra hajtva depolitizálok.

Másnap. A stadion megtekintése, délután nürnbergstuttgart, addig gyomverte náciemlék megmászása, lebontva félig, meddig. Háromszázezren hitlereztek itt, tomboló aréna, semmi ez ama százezer grúz néma csendjéhez képest, kisstibi góljánál, tbilisziben. Próbálok sportszerű lenni. A történelem néz, szar le benneteket e falakról, ki nem. Menjünk innen. Belvárosi cselleng, találkozunk a templomnál, szabad program, ki-ki a saját zsebe után, már elegem van magamból. Piac, promenád, vegyülök stuttgarti szurkolók közé, nem adnak a sörükből, ordítom: ma-gya-rok, lefordítom, lisz-tes, krisz-ti-án, jávoll, vonulnak tovább. Mit keresek én itt, kindertojást, kinderei, az nincs. Hol a Dürer-ház. Két emelet, persze semmi sem eredeti, festmény, rajz, asztal, szék, a java korabeli. És vécé az alagsorban, igazi. Õrjöngő tömeg a templomnál, hol voltam. Kezdődik a meccs, parkírozni nem lehet, fél óra gyaloglás. Balogh megáll, ő inkább eladja a jegyét, a pénzből valahogy eltengődik a meccs végéig, itt ez a bódé, vursztmitbír, rogyásig, össze. A stadionban sör, ez nem lehet, igaz, két percet késünk, helyünk fenntartva, lisztes már adott egy gólpasszt, nullnull, de ha balakov belövi.

Ez nem meccs, ez színház. Poharat nem eldobni, visszaváltják, egy márka. Köpködni tilos, nincs mit. Iram, játék, színvonal. Ülni muszáj, fölpattanni lehet, állni nem. Hogy mondják németül, előnyszabály?! Mocskos csaló?! Hajcsatok?! Lagymatag?! Tévéjogdíjvitanincsközvetítés?! Rend, taps, tapsrend. Nézzetek a táblás házra, gyönyörű. Előbb a Stuttgart lő két gólt, csend, üvöltés odaát. A Nürnberg egyenlít, hangzavar körös-körül a karéjban, magyarok is, felugrálunk, ugyan minek örülünk. Lisztes a Jobbhátvéd Első Számú Segítőjeként alibizik, jól csinálja. Ha ez a taktika. A meccs végén lemegyünk a szentély széléig, a németek már söröznek, stadionban és környékén, ki már otthon, hét magyar bámulja a füvet, ez az igazi ám, műanyag pohár hever, minden örömömet-dühömet beleadva belerúgok, és ilyen a futball. Bittesőn, rendező, hogy menjünk szépen, innen, haza.

3 (vissza)

Húzzuk az időt, mindjárt vége ennek is, autópálya helyett kies kerülőút, vasárnapi német falvak, templomok, sehol egy lélek. A templomokban. Melki apátság, megállunk, az oldalkápolnába nem kell jegy, látszik a főoltár is, bélelátó, még az se, elég rossz hely, ó, kárhozat, gondolom, hogy ne áhítozzunk már annyira. Különben se szeretem annyira a barokkot. Szerencsésen betévedünk Bécsbe, műsoron kívül a schönbrunni kastély, autóból. És akkor az eső, a határig, a határon túl, azóta is. A szélvédőre tapadnak, nem látjuk leveleitől az erdőt. Miénk-e föl-der-dőme-ző. Énekelünk hátul komámmal, elöl bekapcsolják a rádiót, halotti beszéd, ómagyarul, magyarul és máraiul, megjöttünk. Eső és siralom, falevelek és halottak napja, jaj, nem, rakd a sporthírekre, a gázszert verjük akasztón, és ilyen a futball.

Mosonmagyaróváron, ötvenhat, sportot veszek és kindertojást, apa hozta Németországból, hazudok éjjel, hazudok. Mi volt itthon?

Nem tudom, nem mentünk le a gyerekkel, esett.

publikálva
1998/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk