Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1998/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Azért annak van egy kis húzása, amikor reggel hatkor megpróbálom betuszmákolni a biciklit a liftbe, nem beszélve arról, amikor a földszinten háttal megpróbálom kirángatni a hátsó kerekére állított szerkezetet a kutyasétáltatásból visszatérő nyugdíjasok nagy örömére.

Azért annak van egy kis húzása, amikor reggel hatkor megpróbálom betuszmákolni a biciklit a liftbe, nem beszélve arról, amikor a földszinten háttal megpróbálom kirángatni a hátsó kerekére állított szerkezetet a kutyasétáltatásból visszatérő nyugdíjasok nagy örömére.

Még a lépcsőházban felöltöm a védőfelszerelést: molyrágta, kötött fekete sapka, valamint kockás sál, mindkettő a hideg ellen.

Az első métereket kényszerűségből egy egyirányú utcában, a forgalommal szemben teszem meg, majd továbbmegyek a járdán, ezúttal a macskakő miatt, de ezzel vége is a szabálytalankodásnak, innentől végig szabályosan haladok a kijelölt útvonalon, ahol rafinált csatornatetők és kidőlt szegélykövek színesítik az életet.

A legfőbb veszély azonban a kocsiajtó, mivel az ajánlatos oldaltávolságot az álló autók mellett lehetetlen betartani, mert a haladó autók azonnal legázolnának, viszont az álló autókban tartózkodók kurvára nem néznek hátra, amikor kivágják az ajtót, szóval folyamatos koncentráció és stressz, egyik kéz a féken, másik a másikon, sapka hátratol, eddig jó, most tovább egyenesen, bár itt jobbra is lehet kanyarodni, amikor jelentkezik a második életveszély: a jobbra kanyarodó, bunkó vezető, aki beelőz, és kormányt ráránt. Ilyenkor a kocsi súrolja a biciklit, miközben hallani a lehúzott ablakon át, hogy az én anyámat.

Mindez persze csak addig tart, amíg el nem lopják az egész szerszámot, ami általában hamar bekövetkezik, mert ugye gurul, meg drága, egyszóval ideális eltulajdonítani való, bár a kocsinál rosszabb, mert ezen fázik az ember, miközben lopja. Amikor a kedvenc kerékpár-kereskedőmmel konzultáltam, elmondta, hogy teljesen feleslegesen vásárolom meg nála ezt a baromi drága zárat, mert semmit sem ér (2800 Ft áfával), majd anekdot: három erős ember az Omszki-tóban, parton fa köré láncolva három bicikli, a tolvaj pedig kivágja a fát, platóra rakja a három kerékpárt, és még beinteget a kétségbeesetten tempózó erős embereknek, akik ugye a jelentős közegellenállás miatt csak úsznak és úsznak, mint a bolondok, de a dolog természetéből adódóan késve érnek a partra, ahol már senki és semmi, szóval parancsoljon, itt a lakat, esetleg visszapillantó tükröt nem kér hozzá?

publikálva
1998/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk