Asszem nemszem

Szövegélet

  • Tandori Dezsõ
  • 2008. május 8.

Egotrip

Hogy mi a szöveg, mindig nehéz. A legkönnyebbnek látszó a legbb. Lásd Kosztolányi: mit a medvék lenéznek. Most hogy itt mennyire összekavarodnak a dolgok: lásd még jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Medvékben is (koalák stb.), verebekben is érintve volnék. Volnék. A szöveg(írás), a szöveg(élet) jellege: a "volnék". De vajon?

Nem vagyok érintve, mert Kosztolányi azt írta még, hogy annál, mi van, a semmi ősebb, más számára is (ismerőse)bb. Meg az élet a konkrétumokban zajlik, drágállod a Duracellt, viszont a másik elem nem viszi annyira a borotvádat, és a sírban v. szakállnövesztés esetén nem kell csak borotválkozni.

A legkevesebb ember tud kiszaladni hirtelen a semmibe (Kosztolányi: ÉnekÉ-ről), és kevesen mondjuk, hogy a szenvedés verjen minket konok, fájdalmas műremekké, hogy egy kurva szót szólni se akarjunk.

Jóbaráttal futottam össze, s bár másfele igyekeztem, s bár megkérdeztem, más hogyan bírja, hogy (pirulva, "74" könyv helyett) "7" baráti könyvküldés, 15 baráti magánlevél, 37 szerződés, gázszámla, számfejtési papír a dolga, és ez nagyon nem hasonlít Cézanne magán-művésztelepéhez, még a Tabáni Verébsírok melletti ácsorgáshoz se, és közben dolgozni kellene - elkísértem a munkahelye felé, majd elfarcoltam a postának, másik postának, mert jól elbeszélgettünk, és másik posta is posta, feladtam 7 példány könyvet, s nem is volt oly drága. Műfordítási honoráriumom kb. 3%-ot emelkedett 1990 februárja óta. Asszem nemszem (azt hiszem, nem hiszem), hogy kellene mondani ezt; bármi normális helyen, azt hiszem, nem hinnék.

Az szép, hogy a Hongkongban elhajított japán metrójegyből lehet következtetni a II. világháború kitörésére, meg ha ismered, kik kártyázgattak mely hátsó helyiségekben, aztán egy fontos politikai döntődés esetnapján ki (csak egy ember is) mit mondott neked, hogyan kell dönteni, és te ismered ezt az embert, már tudtad, miféle szél fúj, hogyan történt szervezés.

Ezt mind hagyjuk. De, mint madár, figyel az ember az elütő pontokra, kis foltokra, madár ebből él, sas egérrel (nem a gusztusom), gébics is (nem!), más pókkal, szúnyoggal (hagyjuk). Nézi a madár, mi üt el.

Egyetlen nagy szövegkörnyezet neki az élet, nem irodalomhoz kell neki a terep, hanem a megéléshez, a túl. Ezzel nem mondtam túl sokat. Az "asszem - sasszem" vicc ma túl léha. Ma "azt hiszem, nem hiszem"-re változott a "hiszem, mert abszurdum". Nincs külső esemény, való igaz, egy bizonyos hitellel csak minimalista irodalom van, az élet eseményei és személyei, mondja jóbarátom, egymással behelyettesíthetőekké váltak, a történetekhez sors kéne, a sorshoz isten stb. Ez nagyon igaz lehet, bele se megyek.

Asszem nemszem, hogy ebbe bele kéne mennem.

De mert író nem a világháború kitörhetését figyeli eldobott metrójegyekből, meg az aztán tökéletesen mindegy, ő a nagy helyi alakulások hátteréből mit vesz észre, író a szöveg-szerű élet, a szövegélet kis elütő pontjait figyeli, amikor. Szövegél.

Mert a szokatlan postán adtam fel a cuccokat, megörültem, hogy a szokatlan kocsmába (én nem nézek túl e main, ld. J.A. kör vagy egyenes, milyen érdekes lett volna egy nem J.A. Kör, hanem J.A. Egyenes, a legrövidebb út két pont közt, de hát nem, a két ponti legrövidebb út az adva van, Kész Csapás, jobb lehetett a kör, íves, minden, élet-édes), nem a szokott kocsmába mentem, és nem a szokott szövegéletet hallottam. (Tűzök ki, egy kitűző vagyok, ebben az értelemben, mindenünnét. Ünve van minden.)

Míg lötyögtetik a (drágább, de a posta, kivételesen, az 1090%-os drágulása - ld. műford. honor. - ellenére viszonylag olcsónak bizonyult, nem bántam, hogy a nyilván jobb bor drágább is lesz; ez szinte semmiben nincs így), míg a, míg, bele üvegbe, isa pur isa pur isa pur, isa bor isa bor, netán a rozé a rozé egy íz, lötyögtetik az üvegembe a bort (San Bernardino, netán Szénsavas Teodóra, eladhatatlan flakonok), míg a leendő öncsalás-dzsalás (ócska vicc) alapja folyik, hallok.

Asszem nemszek a fülemnek. Egy teljesen intellektuális szöveg-élet folyik a pult sarkán. Pultsarkán, szinte így nevezhető a hely, "A Pultsarkán", csak ez nagyon értelmiségi lenne. (Utálom az "értelmiségi" szót, egyáltalán nem egyenlő a szellemi, intellektuális stb. tartalmakkal.) Megy a szövegélet a pult sarkán, azt mondja egy hölgy: "Esküszök neked, franccal se akarok már soha beszélgetni. Érted? Csak asszem, kell, beszélgetni kell, ha valaki adódikÉ" Adódik!!

Már ez ledermesztett. A szövegélet milyen magas szintű is. Jóbarátommal azt beszéltük, mondtam neki: válaszul és hálából az értékes "a személyek behelyettesíthetők, nincs sors, ezért van szövegirodalom"-ra (főleg ezért van, ezért van főleg), mondom neki, hát igen, megváltozott a világ Salinger óta.

A Salingernél még a Zooey azt mondta a Frannynak (talán a Seymourt idézte): mindig ott a nézőtéren a Kövér Hölgy, aki a legnagyobb szamárságokon nevet, tapsol, a könnyei potyognak. Hagyd saját fájdalmad-örömed, Franny, játssz a Kövér Hölgynek. Mindig annak játssz, neki, mindig ott van ő.

Hát van sors, mit tesz isten, van isten (kiemelés magamtól: "Mit Tesz Isten, Van Isten!!"), ott a (kicsit telt) hölgy, nem is látom jól az arcát, dajjer, minden, prémes ballon, azt mondja: franccal se akarna beszélgetni, de beszélgetni kell.

Ajándék! Rendes srác voltam? Ezért kaptam? Nem hinném. Nem vagyok olyan rendes srác, csak ezt ide mégis: a szövegirodalom, ha a szövegéletet adja, teljesen oké. Mindnyájan próbálkozunk valamivel egy szar helyzetben. Fő, hogy ne csalással, ne szekértáborrá jöjjön és menjen a dolog. A szövegirodalom is egy metrójegy.

Nem kell félni tőle.

Szintén rendes srácok csinálják (ld. amit magamról mondtam). "Asszem nemszem" a jelszavuk, mondjuk, az egyéb dolgokra. De egy jó sztorinak (ld. a Csehov kisfia) nyilván ugyanúgy örülnek, ahogy nekem számos szövegirodalmas író a legjobb pajtásom.

Erről ennyit.

Félni inkább attól kell, ami miatt a világban a szövegirodalom VAN. A világ az, amire aszondom, hogy asszem nemszem. Nem a másik ember irodalmára érzem eztet.

Csak beszélget mindenki. Bár.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.