Asszem nemszem

Szövegélet

  • Tandori Dezsõ
  • 2008. május 8.

Egotrip

Hogy mi a szöveg, mindig nehéz. A legkönnyebbnek látszó a legbb. Lásd Kosztolányi: mit a medvék lenéznek. Most hogy itt mennyire összekavarodnak a dolgok: lásd még jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Medvékben is (koalák stb.), verebekben is érintve volnék. Volnék. A szöveg(írás), a szöveg(élet) jellege: a "volnék". De vajon?

Nem vagyok érintve, mert Kosztolányi azt írta még, hogy annál, mi van, a semmi ősebb, más számára is (ismerőse)bb. Meg az élet a konkrétumokban zajlik, drágállod a Duracellt, viszont a másik elem nem viszi annyira a borotvádat, és a sírban v. szakállnövesztés esetén nem kell csak borotválkozni.

A legkevesebb ember tud kiszaladni hirtelen a semmibe (Kosztolányi: ÉnekÉ-ről), és kevesen mondjuk, hogy a szenvedés verjen minket konok, fájdalmas műremekké, hogy egy kurva szót szólni se akarjunk.

Jóbaráttal futottam össze, s bár másfele igyekeztem, s bár megkérdeztem, más hogyan bírja, hogy (pirulva, "74" könyv helyett) "7" baráti könyvküldés, 15 baráti magánlevél, 37 szerződés, gázszámla, számfejtési papír a dolga, és ez nagyon nem hasonlít Cézanne magán-művésztelepéhez, még a Tabáni Verébsírok melletti ácsorgáshoz se, és közben dolgozni kellene - elkísértem a munkahelye felé, majd elfarcoltam a postának, másik postának, mert jól elbeszélgettünk, és másik posta is posta, feladtam 7 példány könyvet, s nem is volt oly drága. Műfordítási honoráriumom kb. 3%-ot emelkedett 1990 februárja óta. Asszem nemszem (azt hiszem, nem hiszem), hogy kellene mondani ezt; bármi normális helyen, azt hiszem, nem hinnék.

Az szép, hogy a Hongkongban elhajított japán metrójegyből lehet következtetni a II. világháború kitörésére, meg ha ismered, kik kártyázgattak mely hátsó helyiségekben, aztán egy fontos politikai döntődés esetnapján ki (csak egy ember is) mit mondott neked, hogyan kell dönteni, és te ismered ezt az embert, már tudtad, miféle szél fúj, hogyan történt szervezés.

Ezt mind hagyjuk. De, mint madár, figyel az ember az elütő pontokra, kis foltokra, madár ebből él, sas egérrel (nem a gusztusom), gébics is (nem!), más pókkal, szúnyoggal (hagyjuk). Nézi a madár, mi üt el.

Egyetlen nagy szövegkörnyezet neki az élet, nem irodalomhoz kell neki a terep, hanem a megéléshez, a túl. Ezzel nem mondtam túl sokat. Az "asszem - sasszem" vicc ma túl léha. Ma "azt hiszem, nem hiszem"-re változott a "hiszem, mert abszurdum". Nincs külső esemény, való igaz, egy bizonyos hitellel csak minimalista irodalom van, az élet eseményei és személyei, mondja jóbarátom, egymással behelyettesíthetőekké váltak, a történetekhez sors kéne, a sorshoz isten stb. Ez nagyon igaz lehet, bele se megyek.

Asszem nemszem, hogy ebbe bele kéne mennem.

De mert író nem a világháború kitörhetését figyeli eldobott metrójegyekből, meg az aztán tökéletesen mindegy, ő a nagy helyi alakulások hátteréből mit vesz észre, író a szöveg-szerű élet, a szövegélet kis elütő pontjait figyeli, amikor. Szövegél.

Mert a szokatlan postán adtam fel a cuccokat, megörültem, hogy a szokatlan kocsmába (én nem nézek túl e main, ld. J.A. kör vagy egyenes, milyen érdekes lett volna egy nem J.A. Kör, hanem J.A. Egyenes, a legrövidebb út két pont közt, de hát nem, a két ponti legrövidebb út az adva van, Kész Csapás, jobb lehetett a kör, íves, minden, élet-édes), nem a szokott kocsmába mentem, és nem a szokott szövegéletet hallottam. (Tűzök ki, egy kitűző vagyok, ebben az értelemben, mindenünnét. Ünve van minden.)

Míg lötyögtetik a (drágább, de a posta, kivételesen, az 1090%-os drágulása - ld. műford. honor. - ellenére viszonylag olcsónak bizonyult, nem bántam, hogy a nyilván jobb bor drágább is lesz; ez szinte semmiben nincs így), míg a, míg, bele üvegbe, isa pur isa pur isa pur, isa bor isa bor, netán a rozé a rozé egy íz, lötyögtetik az üvegembe a bort (San Bernardino, netán Szénsavas Teodóra, eladhatatlan flakonok), míg a leendő öncsalás-dzsalás (ócska vicc) alapja folyik, hallok.

Asszem nemszek a fülemnek. Egy teljesen intellektuális szöveg-élet folyik a pult sarkán. Pultsarkán, szinte így nevezhető a hely, "A Pultsarkán", csak ez nagyon értelmiségi lenne. (Utálom az "értelmiségi" szót, egyáltalán nem egyenlő a szellemi, intellektuális stb. tartalmakkal.) Megy a szövegélet a pult sarkán, azt mondja egy hölgy: "Esküszök neked, franccal se akarok már soha beszélgetni. Érted? Csak asszem, kell, beszélgetni kell, ha valaki adódikÉ" Adódik!!

Már ez ledermesztett. A szövegélet milyen magas szintű is. Jóbarátommal azt beszéltük, mondtam neki: válaszul és hálából az értékes "a személyek behelyettesíthetők, nincs sors, ezért van szövegirodalom"-ra (főleg ezért van, ezért van főleg), mondom neki, hát igen, megváltozott a világ Salinger óta.

A Salingernél még a Zooey azt mondta a Frannynak (talán a Seymourt idézte): mindig ott a nézőtéren a Kövér Hölgy, aki a legnagyobb szamárságokon nevet, tapsol, a könnyei potyognak. Hagyd saját fájdalmad-örömed, Franny, játssz a Kövér Hölgynek. Mindig annak játssz, neki, mindig ott van ő.

Hát van sors, mit tesz isten, van isten (kiemelés magamtól: "Mit Tesz Isten, Van Isten!!"), ott a (kicsit telt) hölgy, nem is látom jól az arcát, dajjer, minden, prémes ballon, azt mondja: franccal se akarna beszélgetni, de beszélgetni kell.

Ajándék! Rendes srác voltam? Ezért kaptam? Nem hinném. Nem vagyok olyan rendes srác, csak ezt ide mégis: a szövegirodalom, ha a szövegéletet adja, teljesen oké. Mindnyájan próbálkozunk valamivel egy szar helyzetben. Fő, hogy ne csalással, ne szekértáborrá jöjjön és menjen a dolog. A szövegirodalom is egy metrójegy.

Nem kell félni tőle.

Szintén rendes srácok csinálják (ld. amit magamról mondtam). "Asszem nemszem" a jelszavuk, mondjuk, az egyéb dolgokra. De egy jó sztorinak (ld. a Csehov kisfia) nyilván ugyanúgy örülnek, ahogy nekem számos szövegirodalmas író a legjobb pajtásom.

Erről ennyit.

Félni inkább attól kell, ami miatt a világban a szövegirodalom VAN. A világ az, amire aszondom, hogy asszem nemszem. Nem a másik ember irodalmára érzem eztet.

Csak beszélget mindenki. Bár.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.