Élet + Mód

A múlt hét végén Esküvő 2000 néven hetedhét országra szóló kiállítást és szakvásárt rendeztek a Budapest Kongresszusi Központban. A leendő ifjú párok, anyósok és apósok így egy helyen szembesülhettek az összes olyan kellékkel és szolgáltatással, ami a házasságkötési ceremóniát emlékezetesebbé teheti.

"Próbáld ki a piszoárt. Megéri" - súgta a fülembe az éppen csak tántorgó Hinta a Pecalista év végi horgászbörzéjén. A porceláncsésze előtt állva a falon lógó adventi koszorút nézegettem. A koszorú egyszer csak kinyitotta a szemét, majd a száját is, kettőt pislogott, aztán erős férfihangon rágyújtott egy karácsonyi dalra. Az ijedségtől akkorát ugrottam hátra, hogy kis híján kizuhantam az ablakon. A horgászcikkipar ekkora meglepetéssel nem szolgált tavaly: a szerelékek az esztelenségig finomodtak, a szezon sztárja mégis az újra felfedezett nyalókaúszó lett. 1999 ugyanis a barkácsolók éve volt.

A filmeken minden egészen más. Jól öltözött, rendkívül ügyes síoktatók játszi könnyedséggel veszik a legmeredekebb fekete pályát, mosolyognak, látszik, iszonyúan élvezik a sportot, a tiszta levegőt, a telet. Amikor először esel ki a felvonóból Tátra-Alsón, s az egész pálya rajtad röhög, a sícipőd töri a lábad, nem kapsz levegőt, s egyébként is rettenetesen fázol, a pokolba kívánod a fenti zsánerképet, pedig nincs igazad, de erre csak otthon döbbensz rá.

Az öntudatos állampolgárok - és soraikban a tájékozott drogfogyasztók - eddig sem engedhették meg maguknak, hogy csak úgy szimplán kiszáradjanak, ezután meg különösen nem, hiszen így képtelenek lennének eleget tenni egy forgalmi ellenőrzés során óhatatlanul bekövetkező rendőrségi kérésnek. A haza eddig csak vérünket kérhette, de ezután más testnedvek is szóba jöhetnek. A rendőrség tavaly óta rajta van a témán, a most záruló tender nyomán pedig néhány héten belül megtudhatjuk, ezután melyik gyorsteszttől kell félnünk.

Tavaly ünnepelte alapításának századik évfordulóját a Ferencvárosi Torna Club. Az esemény az egyik legkínosabb ceremónia volt 1999-ben; Torgyán elnök elsősorban önmagát tüntette ki, a csapat a középmezőnyben ólálkodik, talán még sohasem volt ennyire kritikus helyzet az Üllői út környékén. Mindenki lopásokról, csalásokról beszél, vagy hülyeségeket - keresd a főkönyvelőnőt! -, így aztán nem csoda, hogy a mai Fradi elsősorban kabarétréfa. Egy vicc.

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

Negyed nyolc. A Gellért földszinti halljában egy bocskais-darutollas illető méltóságteljesen billeg a drinkbárba. Az emeleti erkélyről sztálinista anyakönyvvezetőnek öltözött férfi fekete ruhában, széles, vörös vállszalaggal az érkezőket figyeli: megjött Bánk Attila. A hall közepén egy negyvenes, halvérű playboy (Pallavicini Zita őrgrófnő férje, ha igaz) és egy Kabos Gyula-szerű öreg kevert osztrák-magyar nyelven szorong.

A Pénzügyminisztérium szabadulna tőle, ezért még ebben a hónapban kiírja a koncessziós pályázatot, egy francia vállalkozás már építené az új pályát, az ügető helyére pedig bevásárlóközpontot álmodott. A lovi még sincs megmentve, még akkor sem, ha a jelenlegi kormány is kiállt mellette. Szilvesztert leszámítva pang a terep, és ezt látva már az is csoda, hogy egyáltalán létezik Magyarországon lóverseny.

Aki próbált már szemerkélő, olajos darában, gallérját felhajtva szarvasgombaolajat vásárolni a Népszínház utca környékén, mert reggel ordítva ébredt, másnaposan, mint egy sárga tányér, időt és helyet próbált azonosítani, majd rátelepedett az érzés, mit érzés?!, üvöltő vágy, hogy igyon egy ´75-ös évjáratú vörös Coötes de Roussillont, meg faljon hozzá egy adag Cailles a la Stanislast, hogy felszívja a savat, az biztos tudja, milyen pokoli érzés ez.

Most már biztosan tudhatjuk, amit karácsonyi számunkban példátlan merészséggel, a magyar és a világsajtóban szinte egyedülálló módon jósoltunk: a média által agyoncsócsált, sokak szerint civilizációs töréssel fenyegető millennium bug vaklármának bizonyult. Kisebb fennakadások, apróbb malőrök azért előfordultak a dátumváltás során, de nem több, mint amennyit például a Windows operációs rendszer bármilyen időszámítás huszonnégy órája alatt produkál.

A New York Times nevezte így egy cikkében a Times Square-t abból az alkalomból, hogy szilveszter előtt három nappal a Nasdaq elektronikus tőzsde bekapcsolta a téren a maga nyolc emelet magas, 37 millió dollár értékű neonját (amely persze mindjárt a legnagyobb és a legdrágább video-kivetítő lett a világon). Két sugárút, a 7. és a Broadway kb. 15 fokos szögben keresztezi egymást: "ez a világ keresztútja". Hivatalosan a 42. utcától a 48-ig tart, de ebből az, amit "térnek" lehet nevezni, maximum három háztömb, a többi már inkább "utca". A valóban páratlan fényáradat, a folyamatosan vibráló 40-50 hatalmas neon-reklám és videokivetítő, valamint a tömeg (napi átlagban kb. másfél millió ember) miatt kétségtelenül van a helynek egy mással össze nem hasonlítható feelingje, ami általában még azokat is magával ragadja, akik egyébként rühellik a reklámokat. Noha valószínűleg egész Man-hattanben ez az elképzelhető legalkalmatlanabb utcai helyszín tömegrendezvényre, lassan már száz éve leginkább itt ünnepli a város az újévet. A legutóbbi szilveszter azonban nemcsak a kerek évforduló miatt volt eseménydús.

Nemcsak a korona átszállítása, Nemeskürty tanár úr zászlói, de az egész Magyar Millennium elnevezésű, 366 napig tartó parádé apropója, hogy a krisztusi éra új ezer évének első napján, vagyis 1000. december 25-én keresztény uralkodóvá koronázták Istvánt, a magyarok akkor már három éve uralkodó fejedelmét. Mindez történelmi távlatból fontos epizódnak tűnik, mint ahogy az is, de a kortársak mindennapi életére semmilyen hatással nem volt. Az évszázados hagyományok annál inkább.

Nálunk nincs presztízse: itt még a The Crow című film is A hollóként futott - Amerikában a varjú vonzó és titokzatos, mint Brandon Lee, Magyarországon kellemetlen, érdektelen fekete tömegcikk. Nem is vitatkoznék a közízléssel: a cikk címe legyen inkább Holló.

Sokan vannak. Baromi nagyok. Rondák, mint mi. Tele vannak gyúlékony áruval, fűtőértékük magas. A nép szereti őket. Már az egyik fele. A másik nem, de az a kisebbik, különben sem számottevő mint célcsoport, mert nemcsak itt, de sehol sem vásárolnak, vagy partizánok, nevetséges ellenállók, akik nem hiszik el, hogy egy új városközponttal ajándékozták meg őket.