Élet + Mód

Akikkel beszélgettünk, nem vállalták teljes nevüket. Jól képzett, intelligens nők, mégis úgy érzik, mintha nekik lenne szégyellnivalójuk, amiért az évek múlásával egyre nehezebben boldogulnak.

Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de az is akarja, sőt... Mármint odabent mindenki dédelget egy nagyregényt, és aztán végül már nem bír magával. Akárcsak Nagy Gabriella, aki a hatvanas években születettek ama nemzedékének tagja, amelyben mindenki gyakorlatilag mindenbe belekap, legyen az eszszé, vers vagy próza. A lényeg az írás, univerzális irodalmárok szinte mind egy szálig.

Csak a tavalyi évben négy rangos elismerést kapott riporteri munkájáért: a Sajtópáholy díjat riporter kategóriában, az év riportere lett, az Orvosi Kamara Médiadíját, valamint a Cosmopolitan Te vagy a legjobb című elismerését a média kategóriában. Most a TV2 Napló című műsorának riportereként dolgozik.

Nem messze az "élethűen" cs. és kir. sörözőtől, túl a pizsamát méretre készítő úri szabóságon, az Ernst Múzeum bejárata előtt kitartóan csöng egy régi telefon. A felemelt kagylóból Karády Katalin rekedt hangja szól, kinek a cigarettavég hamvad, ki saját vesztén merenghet el, anyáink-nagyanyáink pedig gyors léptekkel iramodnak fel a lép-csőkön, hogy nosztalgiázzanak egy kicsit.

A családon belüli erőszakról rendezett a fővárosban kétnapos országos szakmaközi konferenciát az Eszter Alapítvány szeptember végén. A számos szakértőt, civil szervezetek képviselőit, illetve az érintett szaktárcák vezetőit felvonultató eseményen a Spanyolországban dolgozó pszichoterapeuta Nemi szerepek, felelősség és a lehetséges megoldások címmel tartott előadást.

A szentendrei marcipán múzeum és cukrászda a múlt héttől felújítva, kibővítve várja az édesszájú látogatók rohamát. Bár a csokiszobrok, cukorinstallációk és marcipánra festett arcképek gejl gyéjteményét nehezen veszi be a gyomor, a tárlat megtekintését követően azonban jöhetnek a nyalánkságok.

Magyar Narancs: Van lányod? Hány éves?

Múlt hétfőn csaknem 1200 hektár, egy fél budapesti kerület nagyságú szikes puszta égett feketére a Hortobágyi Nemzeti Parkban (HNP), Püspökladány és Nádudvar között. Az első pillantásra halottnak tűnő, üszkös tájba különös módon néhány nappal később már visszaszivárog az élet, és a kiégett pusztán nemsokára a vidék legjobb legelői sarjadnak.

Az utolsó jogi akadályok is elhárultak az elől, hogy a komáromi erődrendszer megpályázza a világörökségi címet. A hatalmas épületegyüttes szlovákiai és magyar oldalát hétköznapokon és a hét végi kulturális örökség napjain barangoltuk be.

Miután igazi hungarikum bort, olajat és pirospaprikát hamisítani, csak az olvasni tudók csodálkozhattak, hogy a könyv is sorra került. Az ügy nem is vert volna fel akkora port, ha a hamisítók a Bölcsességek könyvét vagy a Rejtvényfejtők kézikönyvét vették volna célba, ehelyett többek között épp Kertész Imre Sorstalanság című regényét pécézték ki.

Műfordító az, aki kopirájtos szöveget fordít - ezzel a kísérleti definícióval nagyjából egyetértett az a félszáznál több szakmai kiválóság, aki jelen volt múlt pénteken a Műfordítók Egyesületének alakuló közgyűlésén. Hogy aztán miképp érvényesülnek végül az érdekek, és létrejön-e a sokat emlegetett honorpadló, ez sok más kérdés mellett még parázs viták tárgya lesz a szervezeten belül is. Ám a kocka, hál` istennek, el van vetve.

A101 éves korában elhunyt német filmrendezőnő szinte mindenkit túlélt, akinek köze volt a huszadik század históriájának alakításához. Sőt, akad jó néhány elfogult rajongója és esküdt ellensége, akinek meggyőződése, hogy maga Riefenstahl is "történelemformáló" 1934-ben készült Az akarat diadala című filmjével. Ám ha elhisszük, amit a halála előtt néhány héttel magyarul is megjelent emlékirataiban olvashatunk, nem lehet kétségünk: Riefenstahlt csak sodorta a történelem - ahhoz pedig, hogy halhatatlanná váljon, majdnem örökké kellett élnie.

Akönyv mondandója röviden a következőképpen foglalható össze. A mindenkor uralkodó férfiasságeszmény - és az ebből következő vagy ezt megalapozó (?) társadalmi praxis - szépen megmutatkozik az aktuálisan divatos sportolási szokásokban, amelyekre történetileg nézve az a jellemző, hogy a kezdetben még kontrollálatlan agresszió fokozatosan ritualizálódik, vagyis ártalmatlan versengéssé alakul át. A vadászatból falkavadászat, majd lóverseny lesz, a párbajból vívás, majd megszületnek az immáron vértelen múltú formák (csolnakászat, gimnasztika, tornászat, kerékpározás, atlétika). Ezzel párhuzamosan erősödik e szabadidős tevékenységek kollektív jellege: intézményesülnek, "lecsurognak" az arisztokráciától a polgárságon át egészen a munkásságig, és a játékosok közötti kooperáció jelentősége is felértékelődik. Az evolúciós lánc végén a nyílt maszkulin rivalizálást csapatjátékká lágyító és messzemenően demokratizált futball áll, ahol az "egymás ellen" komponensénél már erősebb a "többiekért" összetevő. Olyannyira, hogy egyben közösségi szórakozásként is szolgál, amit már csinálni sem kell, elég csupán nézni. Ez lenne tehát Hadas olvasatában a férfiúi szelídülés legújabb kori története, amit szociológiai körökben igen jó nevű szerző imponálóan alapos és világos módon fejt ki.

Az új koncepcióval revitalizált Nemzet és emlékezet sorozat második darabjának szerkesztője, Zeidler Miklós 132 szöveget válogatott a kötetbe. A közölt anyagokat három, nagyjából azonos csoportba osztotta: az elsőben primer történeti forrásokat ad közre, a másodikban a közgondolkodást alakító cikkeket, tanulmányokat, naplókat, a harmadikban pedig a tárgykörben készült történeti és historiográfiai szakmunkákat.