Megalakult a Műfordítók Egyesülete: Alkotótevékenység

  • Eörsi Sarolta
  • 2003. szeptember 25.

Lokál

Műfordító az, aki kopirájtos szöveget fordít - ezzel a kísérleti definícióval nagyjából egyetértett az a félszáznál több szakmai kiválóság, aki jelen volt múlt pénteken a Műfordítók Egyesületének alakuló közgyűlésén. Hogy aztán miképp érvényesülnek végül az érdekek, és létrejön-e a sokat emlegetett honorpadló, ez sok más kérdés mellett még parázs viták tárgya lesz a szervezeten belül is. Ám a kocka, hál` istennek, el van vetve.
Villanynarancs

Műfordító az, aki kopirájtos szöveget fordít - ezzel a kísérleti definícióval nagyjából egyetértett az a félszáznál több szakmai kiválóság, aki jelen volt múlt pénteken a Műfordítók Egyesületének alakuló közgyűlésén. Hogy aztán miképp érvényesülnek végül az érdekek, és létrejön-e a sokat emlegetett honorpadló, ez sok más kérdés mellett még parázs viták tárgya lesz a szervezeten belül is. Ám a kocka, hál` istennek, el van vetve.Nos, igen, az ápolók még alacsonyabb színvonalon tengődnek - bólogatnak a kartársak, miközben üres székek felé araszolnak a Ráday utcai Könyvesház pincehelyiségében. Pedig nekik már van szakszervezetük. Igaz, mintha az írószövetségnek is lett volna annak idején egy műfordító szakosztálya- vagy még mindig létezik?

A műfordítók helyzete művészi és szakmai felkészültségükhöz képest is el van lehetetlenülve: ez tán a veleje Halasi Zoltán lapunkban megjelent írásának (Se tisztelet, se díj, 2003. május 1.). A nagy visszhangot kiváltott cikk legfőbb terméke az lett, hogy a tanulmányhoz körbeszondázott műfordítók - kik közül addig sokan nem is tudtak egymásról - egy levelezőlistába tömörülve vitázni kezdtek egymással, s a szerző (többek között Büchner- és Goethe-kötetek fordítója, szerkesztője) nekiláthatott a "szervezésnek".

Az alakuló ülés tulajdonképpen nem több annál, ami: egykarúlag (© Várady Szabolcs) elfogadjuk az alapszabály-tervezetet, megválasztjuk elnöknek Géher Istvánt, alelnöknek Halasi Zoltánt, és hozzá még egy öttagú elnökséget is. Utóbbi valamivel tovább tart a kelleténél, miután a jelenlevők a kilátásba helyezett külföldi utazások ellenére sem akarnak tisztséget vállalni a szervezetben. Valamicskét perlekedünk a tiszteletbeli tagság intézménye fölött: Lackfi János (számtalan francia és belga költő fordítója) szerint tiszteletbeli tag csak az lehet, aki maga nem fordít, mások viszont a külföldi bajtársakat, valamint a nagy öregeket emlegetik, akiknek azért mégsem kéne tagdíjat fizetniük. Sajnos azt, aki nincs jelen az alakuló ülésen, mostantól csak két rendes tag ajánlásával és az elnökség láttamozásával fogadja be soraiba a céh; ezt Székács Vera (többek közt a Száz év magány fordítója) kifogásolja is, mondván, hogy sok neves kolléga nem tud még a Műfordítók Egyesületéről, és számukra méltatlan lenne, ha ajánlások után kellene kilincselniük. Végül ezt az elnökség elveti azzal a felkiáltással, hogy akit fel akarunk venni, azt fel is vesszük.

Ezt követően Géher István "székfoglaló beszédben" köszöni meg, hogy őt választottuk "közös bajaink csődgondnokává". Elmondja, hogy ezek a bajok az elmúlt év-tizedekben csak tovább nőttek: a legtöbb kiadóban

nincs már szerkesztő,

aki "legalább rosszindulatúan" odafigyelne a szövegre; a könyv úgy megy ki a nyomdába, ahogy a fordító leadta. Remélhetőleg a Műfordítók Egyesületében folytatódik majd a szakmai párbeszéd, a tagok együttes erővel tovább képezendik magukat, és talán végre lesz fordításkritika is. A maga részéről kora gyermeksége óta fordít és szerkeszt, valamint harminc éve tart hasonjellegű szemináriumot, ahol egyetemisták hosszú és termékeny diskurzust folytatnak egy-egy passzusról (tanúsítom - E. S.); kérdezi tehát, hogy most akkor jóvátehetetlenül felnőttünk-e. A nagy sikerű expozé után kezdődik az érdemi vita: hamar kiderül, hogy mindenkinek van valamiről véleménye. Barna Imre (Umberto Eco fordítója) szkepszisét fejezi ki: szerinte szép dolog, ha megállapítunk mondjuk egy 26 ezer forintos honorpadlót, amely alatt (jelenleg jobb helyeken bruttó 20-25 ezret lehet leakasztani ívenként) nem vállalunk el fordítást, de itt rögtön fel is vetődik az "és akkor mi van" problémája. (Egy ív 22 könyvoldalt tesz ki általában.) Erre aztán felbolydul a terem. Vári Erzsébet (Venyegyikt Jerofejev fordítója) pattan fel, és kinyilvánítja, hogy a kiadó és a szerkesztő érdekei valahol tényleg megegyeznek, de ez nem látszik a szerződés aláírásakor, amikor is kizárólag az előbbi diktálja a feltételeket. Felröppen

a giccsadó

terminus is: Mesés Péter (Hannah Arendt fordítója) azon elmélkedik, hogy volna-e realitása annak, hogy a lektűrkiadásból befolyó vagyonok valamiféle szabályozás révén átvándoroljanak a magasirodalmi költségvetésbe.

Körülbelül ezen a ponton a világirodalom nagykövetei mind egyszerre kezdenek beszélni, majd pár perc elteltével varázsütésre felpattannak és kifelé tódulnak. Halasi kétségbeesetten hadonászik: Várjatok, még annyi mindent meg kell beszélnünk, mi lesz a honlappal? De nincs mit tenni, 10 óra van, indul az utolsó busz. Az alelnök legyint: ő csak egy működő szervezetet akart, de most már ő is megy inkább haza fordítani.

Eörsi Sarolta

A Műfordítók Egyesületének Tájékoztatója

Az egyesület mindenekelőtt azért alakul, hogy változtasson a műfordítók jelenlegi kiszolgáltatott munkaerő-piaci helyzetén. A Műfordítók Egyesülete alapvető követelménynek tekinti, hogy műfordítók és könyvkiadók egyenlő felekként kössenek egymással megállapodást. E célból új alapokra kívánja helyezni a szerződéskötés jelenlegi, a műfordítókra nézve hátrányos rendszerét. Egységes fellépést kezdeményez egy új tarifarendszer életbe-léptetése érdekében, tárgyalásokat sürget a kiadókkal, megteremti a szakmai nyilvánosság különböző formáit és fórumait. Szükség esetén jogi segítséget biztosít tagjainak. A Műfordítók Egyesülete kiáll a minőségi munka jobb anyagi megbecsüléséért, fordításkritikák megjelentetésével küzd a silányság térhódítása ellen. Igyekszik a szakma javát tömöríteni, támogatja a képzést, részt vállal a hazai és európai források felkutatásában, ápolja a bel- és külföldi kapcsolatokat. A Műfordítók Egyesülete mindent megtesz azért, hogy a hagyományosan magas színvonalú magyar mű-fordítást megfelelően elismerjék.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.