Megalakult a Műfordítók Egyesülete: Alkotótevékenység

  • Eörsi Sarolta
  • 2003. szeptember 25.

Lokál

Műfordító az, aki kopirájtos szöveget fordít - ezzel a kísérleti definícióval nagyjából egyetértett az a félszáznál több szakmai kiválóság, aki jelen volt múlt pénteken a Műfordítók Egyesületének alakuló közgyűlésén. Hogy aztán miképp érvényesülnek végül az érdekek, és létrejön-e a sokat emlegetett honorpadló, ez sok más kérdés mellett még parázs viták tárgya lesz a szervezeten belül is. Ám a kocka, hál` istennek, el van vetve.
Villanynarancs

Műfordító az, aki kopirájtos szöveget fordít - ezzel a kísérleti definícióval nagyjából egyetértett az a félszáznál több szakmai kiválóság, aki jelen volt múlt pénteken a Műfordítók Egyesületének alakuló közgyűlésén. Hogy aztán miképp érvényesülnek végül az érdekek, és létrejön-e a sokat emlegetett honorpadló, ez sok más kérdés mellett még parázs viták tárgya lesz a szervezeten belül is. Ám a kocka, hál` istennek, el van vetve.Nos, igen, az ápolók még alacsonyabb színvonalon tengődnek - bólogatnak a kartársak, miközben üres székek felé araszolnak a Ráday utcai Könyvesház pincehelyiségében. Pedig nekik már van szakszervezetük. Igaz, mintha az írószövetségnek is lett volna annak idején egy műfordító szakosztálya- vagy még mindig létezik?

A műfordítók helyzete művészi és szakmai felkészültségükhöz képest is el van lehetetlenülve: ez tán a veleje Halasi Zoltán lapunkban megjelent írásának (Se tisztelet, se díj, 2003. május 1.). A nagy visszhangot kiváltott cikk legfőbb terméke az lett, hogy a tanulmányhoz körbeszondázott műfordítók - kik közül addig sokan nem is tudtak egymásról - egy levelezőlistába tömörülve vitázni kezdtek egymással, s a szerző (többek között Büchner- és Goethe-kötetek fordítója, szerkesztője) nekiláthatott a "szervezésnek".

Az alakuló ülés tulajdonképpen nem több annál, ami: egykarúlag (© Várady Szabolcs) elfogadjuk az alapszabály-tervezetet, megválasztjuk elnöknek Géher Istvánt, alelnöknek Halasi Zoltánt, és hozzá még egy öttagú elnökséget is. Utóbbi valamivel tovább tart a kelleténél, miután a jelenlevők a kilátásba helyezett külföldi utazások ellenére sem akarnak tisztséget vállalni a szervezetben. Valamicskét perlekedünk a tiszteletbeli tagság intézménye fölött: Lackfi János (számtalan francia és belga költő fordítója) szerint tiszteletbeli tag csak az lehet, aki maga nem fordít, mások viszont a külföldi bajtársakat, valamint a nagy öregeket emlegetik, akiknek azért mégsem kéne tagdíjat fizetniük. Sajnos azt, aki nincs jelen az alakuló ülésen, mostantól csak két rendes tag ajánlásával és az elnökség láttamozásával fogadja be soraiba a céh; ezt Székács Vera (többek közt a Száz év magány fordítója) kifogásolja is, mondván, hogy sok neves kolléga nem tud még a Műfordítók Egyesületéről, és számukra méltatlan lenne, ha ajánlások után kellene kilincselniük. Végül ezt az elnökség elveti azzal a felkiáltással, hogy akit fel akarunk venni, azt fel is vesszük.

Ezt követően Géher István "székfoglaló beszédben" köszöni meg, hogy őt választottuk "közös bajaink csődgondnokává". Elmondja, hogy ezek a bajok az elmúlt év-tizedekben csak tovább nőttek: a legtöbb kiadóban

nincs már szerkesztő,

aki "legalább rosszindulatúan" odafigyelne a szövegre; a könyv úgy megy ki a nyomdába, ahogy a fordító leadta. Remélhetőleg a Műfordítók Egyesületében folytatódik majd a szakmai párbeszéd, a tagok együttes erővel tovább képezendik magukat, és talán végre lesz fordításkritika is. A maga részéről kora gyermeksége óta fordít és szerkeszt, valamint harminc éve tart hasonjellegű szemináriumot, ahol egyetemisták hosszú és termékeny diskurzust folytatnak egy-egy passzusról (tanúsítom - E. S.); kérdezi tehát, hogy most akkor jóvátehetetlenül felnőttünk-e. A nagy sikerű expozé után kezdődik az érdemi vita: hamar kiderül, hogy mindenkinek van valamiről véleménye. Barna Imre (Umberto Eco fordítója) szkepszisét fejezi ki: szerinte szép dolog, ha megállapítunk mondjuk egy 26 ezer forintos honorpadlót, amely alatt (jelenleg jobb helyeken bruttó 20-25 ezret lehet leakasztani ívenként) nem vállalunk el fordítást, de itt rögtön fel is vetődik az "és akkor mi van" problémája. (Egy ív 22 könyvoldalt tesz ki általában.) Erre aztán felbolydul a terem. Vári Erzsébet (Venyegyikt Jerofejev fordítója) pattan fel, és kinyilvánítja, hogy a kiadó és a szerkesztő érdekei valahol tényleg megegyeznek, de ez nem látszik a szerződés aláírásakor, amikor is kizárólag az előbbi diktálja a feltételeket. Felröppen

a giccsadó

terminus is: Mesés Péter (Hannah Arendt fordítója) azon elmélkedik, hogy volna-e realitása annak, hogy a lektűrkiadásból befolyó vagyonok valamiféle szabályozás révén átvándoroljanak a magasirodalmi költségvetésbe.

Körülbelül ezen a ponton a világirodalom nagykövetei mind egyszerre kezdenek beszélni, majd pár perc elteltével varázsütésre felpattannak és kifelé tódulnak. Halasi kétségbeesetten hadonászik: Várjatok, még annyi mindent meg kell beszélnünk, mi lesz a honlappal? De nincs mit tenni, 10 óra van, indul az utolsó busz. Az alelnök legyint: ő csak egy működő szervezetet akart, de most már ő is megy inkább haza fordítani.

Eörsi Sarolta

A Műfordítók Egyesületének Tájékoztatója

Az egyesület mindenekelőtt azért alakul, hogy változtasson a műfordítók jelenlegi kiszolgáltatott munkaerő-piaci helyzetén. A Műfordítók Egyesülete alapvető követelménynek tekinti, hogy műfordítók és könyvkiadók egyenlő felekként kössenek egymással megállapodást. E célból új alapokra kívánja helyezni a szerződéskötés jelenlegi, a műfordítókra nézve hátrányos rendszerét. Egységes fellépést kezdeményez egy új tarifarendszer életbe-léptetése érdekében, tárgyalásokat sürget a kiadókkal, megteremti a szakmai nyilvánosság különböző formáit és fórumait. Szükség esetén jogi segítséget biztosít tagjainak. A Műfordítók Egyesülete kiáll a minőségi munka jobb anyagi megbecsüléséért, fordításkritikák megjelentetésével küzd a silányság térhódítása ellen. Igyekszik a szakma javát tömöríteni, támogatja a képzést, részt vállal a hazai és európai források felkutatásában, ápolja a bel- és külföldi kapcsolatokat. A Műfordítók Egyesülete mindent megtesz azért, hogy a hagyományosan magas színvonalú magyar mű-fordítást megfelelően elismerjék.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.