Könyvhamisítók: Házi köntös

  • Bogár Zsolt
  • 2003. szeptember 25.

Lokál

Miután igazi hungarikum bort, olajat és pirospaprikát hamisítani, csak az olvasni tudók csodálkozhattak, hogy a könyv is sorra került. Az ügy nem is vert volna fel akkora port, ha a hamisítók a Bölcsességek könyvét vagy a Rejtvényfejtők kézikönyvét vették volna célba, ehelyett többek között épp Kertész Imre Sorstalanság című regényét pécézték ki.
Villanynarancs

Miután igazi hungarikum bort, olajat és pirospaprikát hamisítani, csak az olvasni tudók csodálkozhattak, hogy a könyv is sorra került. Az ügy nem is vert volna fel akkora port, ha a hamisítók a Bölcsességek könyvét vagy a Rejtvényfejtők kézikönyvét vették volna célba, ehelyett többek között épp Kertész Imre Sorstalanság című regényét pécézték ki.

n "A szerencse mellém szegődött. Alig hagytuk el a várost, a fehér kombi, melyet reggel óta követtem, lerobbant. Már szörnyen elegem volt a spicliskedésből, és arra vágytam, hogy whiskyspoharamon keresztül bámuljam a bárányfelhőket. A kocsi mellé érve lassítottam - a szikár sofőr épp felnyitotta a füstölgő motorháztetőt -, majd egy balos kanyar után leparkoltam a `69-es Mustangommal. A következő negyedóra csendes pöfékeléssel telt. Mire elszívtam a pipám, és visszakanyarodtam a helyszínre, a pasas eltűnt. Kiszálltam, körbejártam a kocsit, és csináltam néhány felvételt a csodamasinámmal. A csomagtér tele volt könyvekkel." Akár így is kezdődhetne Leslie L. Lawrence bogarász és magánzsaru legújabb kalandja, ám a valóság, ahogy mondani szokták, már megint überelte a kitalált történetet.

Idén januárban az egyik fővárosi könyvnagykereskedés részére eladásra ajánlották Leslie L. Lawrence: A kicsik nyomában I-II. (Gesta), Kertész Imre: Sorstalanság (Magvető) és Szabó Magda: Für Elise (Európa) című regényének példányait. A könyvek hamisítványok voltak.

A kereskedő

az üzletet visszautasította, és figyelmeztette az érintetteket a kalóznyomásra. A kiadók összeültek, és felfogadtak egy magánnyomozót, aki a könyvkupec kocsijának feljegyzett rendszámából kiindulva rátalált arra a gyömrői nyomdára (a sajtóban ürömi jelent meg), ahol a hamisítványokat készítették. A detektív munkáját ezúttal a vakszerencse végezte el. Nem fogják elhinni, lerobbant a szállítóautó, menten lett bizonyíték is: a nyomozó lefényképezte a csomagtérben pihenő Sorstalanság és Malota László: A gyalázatosak szentélye (Konkrét Könyvek - KK) hamisított példányait, illetve a Für Elise borítóját. Úgy tudjuk, később beszélt a terjesztővel is, aki beismerte a hamisítás tényét. Három érintett kiadó (Gesta, KK, Magvető) átadta az ügyet a meglévő bizonyítékokkal a rendőrségnek, ám kilenc hónap alatt nem történt semmi fejlemény. A minap Novák Erik, a KK kiadó vezetője az egyik Múzeum körúti könyvesnél újból felfedezett néhány kalózpéldányt. Ekkor dőlt el, hogy az ügyet nyilvánosság elé viszik .

"Nem ez az első eset" - mondta lapunknak Herczeg Ferenc, a Lőricz L. László (Leslie L. Lawrence) könyveit jegyző Gesta Kiadó főszerkesztője. "Két évvel ezelőtt az egyik bevásárlóközpontban bukkantak fel A gyűlölet fája és a Lebegők kalóznyomatai. Bár akkor a feljelentést követően a megmaradt kb. 15 példányt azonnal bevonták, a forgatókönyv innentől kezdve kísértetiesen emlékeztetett a Kaya Ibrahim-féle történetre: a szállítmány hitelességéért a hipermarket szerint a beszállító felelt, aki a könyveket egy szlovákiai illetőségű férfitól vette. A jogsegélyszolgálat keretében lefolytatott vizsgálat azonban megállapította, hogy az aláírás nem az illető úrtól származott. Mivel a rendőrség ebben az ügyben meglehetősen teszetoszán viselkedett, Kolosi Tamásnak, a Líra és Lant Rt. vezetőjének javaslatára saját költségünkre bekapcsoltunk a felderítésbe egy magánnyomozót. A rendőrséghez a beszerzett bizonyítékokkal fordultunk. A tettenérésnél a kocsiban nem volt Leslie L. Lawrence-könyv, ezért hiába kértük, hogy a Gesta Kiadót is tekintsék feljelentőnek, vagy legalább újítsák fel a régi eljárást, mindkettőtől elzárkóztak. Így mi már korábban kiszálltunk az ügyből."

Az illegális nyomású könyvek általában akkor jelentenek konkurenciát, ha egy bizonyos időpontban az eredetiből nincs elég mennyiség a piacon vagy egyenetlen a megoszlásuk. Ez történt a Malota-könyv bemutatója után is. Ahogy a boltok kifogytak, de az utánnyomás még nem érkezett meg, megjelentek a hamisítványok. "Amellett, hogy visszaveti a hivatalos értékesítést, hihetetlen presztízsveszteséget jelent, hiszen a nevünk összekapcsolódik egy silány minőségű hamisítvánnyal" - állítja Novák Erik. A kalóznyomással nemcsak a jogdíj (10-15 százalék az eladott példányok után) és a nyomdai előkészítő munkák (szerkesztés, lektorálás, tipográfia, nyomdai szedés stb.) költségeit spórolják meg az elkövetők, hanem a felhasznált papír, fedlap, ragasztó minőségétől függően a nyomdai költségek jelentős részét is. A Sorstalanság papírfedeles változatát hamisították, az 50 ezer példányban megjelent kötetek 1500 Ft-os egységárából Kolosi számítása szerint 7-800 Ft-ot tehettek tisztán zsebre a hamisítók. Az Alföldi Nyomda a Gesta kérésére szakvéleményt adott a kalóznyomásos Lawrence-regényről. Megállapításai általánosan érvényesek a hasonszőrű utánzatokra. E szerint a fedlap és a belív is úgy készül, hogy egy-egy könyvet lapjaira szednek szét, majd beszkennelik, emiatt a belív, a fedlap és a gerincsor is el van csúszva az eredetihez képest. A fedlapon a színek eltérnek, az árnyalatos elemek kontúrszegények, a finom rajzi nüanszok pedig elmosódnak. A szerző képe kevésbé éles, a vonalazott részek szintén raszteresek, amely különösen a vonalkódnál szembetűnő. A belíven a betűk homályosabbak, a lap szélén (a kötésben) fekete csík marad, amely - alaposan kinyitva a könyveket - sok helyen láthatóvá válik. A legfeltűnőbb különbség a papír minőségéből, súlyából következik: az utánzatok akár fél centivel is vékonyabbak lehetnek.

A silány kivitel

ellenére a kalóznyomatok alkalmasak arra, hogy a laikust megtévesszék. A legutóbbi Lawrence-könyvben már olvasható egy figyelmeztető, hogy a könyvet hamisítják, de a hologramos matricának azért még nem jött el az ideje.

A magukra valamit is adó nyomdák és nagykereskedők az együttműködést elutasítják, Novák Erik szerint a szóban forgó hamisítványokat amolyan "sufninyomdában" készíthették. Az árut kocsiról terítik kis példányszámban, a felvevők a szakma által csak olcsósoknak nevezett, a város forgalmas tereit, pályaudvarait belakó utcai árusok, kis könyvesbódék, pavilonok. "Engem az háborít fel legjobban", fakadt ki a Narancsnak Kolosi Tamás, "hogy a legálisan működő üzletekben egy bevásárlókosárnyi könyvet sem kínálhatok árengedménnyel, míg a sok utcai árus és olcsó könyves szabadon, mindenféle engedély nélkül zavartalanul árusítja a portékáját".

Az egyik asztali könyves a kalóznyomatokkal kapcsolatban csak annyit jegyzett meg: a nagy hálózatok és kiadók számára ez is csak egy újabb alkalom, hogy kicsit feltüzeljék ellenük a hatóságot.

A forgalomba került utánzatok mennyiségét érdemi módon aligha lehet megbecsülni. A szakmabeliek szinte alig emlékeznek korábbi esetekre: hosszas gondolkodás után csupán az Agykontrollt és egy Szlovákiából érkezett Stephen King-kalóznyomást tudták felidézni a 90-es évek elejéről. A Narancs a sajtóban tálalt példákon kívül még Wass Albert életművéről és A gyűrűk uráról hallotta, hogy hamisítják.

Az illegális könyvkiadáson belül célszerű külön definiálni a könyvhamisítást/kalóznyomtatást, mert a köznyelv gyakran összemossa más törvénysértő nyomdai-kiadói tevékenységgel, nevesül a kalózkiadással. Az előbbi a jogszerűen megjelent munka hasonló formában történő sokszorosítását (másolását) és terjesztését jelöli, amit a jogtulajdonos és a hasznosítási jogokat birtokló személyek kárára követnek el. A könyvön értelemszerűen az eredeti kiadó neve szerepel, és a formátum is több-kevesebb sikerrel élethű utánzat.

A kalózkiadás csupán arra utal, hogy a könyv jogszerűtlenül - a jogtulajdonos személyi és vagyoni jogának megsértésével - jelent meg (Ágens a rengetegben, Magyar Narancs, 2002. november 28.). Ha a nemzetközi gyakorlatban használt szabványt vesszük figyelembe, akkor minden kiadvány kalózkiadásnak számít, ami kétoldalúan (szerző vs. kiadó) aláírt szerződés és jogdíjelőleg kifizetése nélkül került a piacra. Bár az uniós jogharmonizáció keretében a szerzői jog kérdését polgári és büntetőjogi értelemben is újraszabályozták, a magyarországi lazább jogkövetési magatartást figyelembe véve, nem tett jót az a kitétel, hogy a kiadó nem tartozik büntetőjogi felelősséggel, ha tudja bizonyítani, hogy tett lépéseket a jogszerű kiadásra. Az egyik társaság James Herbert horrortrilógiáját adta közre: noha az első kötet jogdíját sem rendezték, a jogtulajdonos írásbeli tiltása ellenére megjelent a második kötet is. Mivel kapcsolatfelvételnek minősül a puszta érdeklődés a külföldi kiadás feltételeiről, az ilyen esetekben a jogsértés legfeljebb polgárjogi perben kérhető számon. "Az angolszász kiadók gyakran a fejüket fogják a magyarok miatt. Van, amikor még alá sem írta mindkét fél a kontraktust, vagy nem érkezett meg a bankigazolás a jogdíjelőleg átutalásáról, de nálunk már kijött a könyv a nyomdából" - mondta Kátai Katalin irodalmiügynökség-vezető (Kátai & Bolza).

A hangos ügyek inkább csak a 90-es évek első felére voltak jellemzők. A piac azóta letisztult. Többen már nem foglalkoznak könyvkiadással, és vannak olyan kiadók, melyekről a szakma pontosan tudja, min szedték meg magukat, de ma már a legprudensebbek közé számítanak. Jogi precedenst Szolzsenyicin GULAG-könyvének magyar nyelvű kalózkiadása jelentett a rendszerváltás hajnalán. A néhai

Végh Antal

kft.-je, az Új Idő egy hibás fordítást felhasználva százezer példányban hozta ki az első két kötetet, beelőzve a mű jogaival ténylegesen rendelkező Európa Könyvkiadót. (A kalózkönyvekről bővebben szól: Rontás, MaNcs, 1997. június 5.) Second hand és olcsó könyves piacra termelő bt.-k ma is akadnak: kijönnek pár kalóz könyvvel, majd bedöntik a társaságot. A környező országokból is "importálnak", de mire lebuknának, megszűnik a szállítócég. Két évvel ezelőtt a Magyar Püspöki Konferencia segítségét kérte a Katolikus Könyvkiadók Egyesülete, hogy megakadályozzák a kalózkiadás terjedését a liturgikus könyvek, szentírások, hittanítások, ima- és énekeskönyvek piacán. A módszerek változatosak, a vásárlók megtévesztését féltő Gazdasági Versenyhivatal is csak kapkodja a fejét. A kedvencem, amikor az egyik bt. kitalált egy fiktív német jogtulajdonost, és azt írta a belíven az eredeti cím alá: with the permission of x. y. Egy másik társaság pedig a magyar fedlapra is az angol kiadó nevét írta fel, mintha ők mutatták volna be idehaza a művet. Változatlanul divatos módszer az "átpegidzselés", amikor egyszerűen átkeresztelik a kiadványt, és nem tüntetik fel az eredeti címet. (Szalonképes változata az Agatha Christie-krimik legális címadási gyakorlata Nagy-Britanniában és Amerikában.) Hasonló a Merényi Kiadó módszere: a háború előtt közreadott szótárakra, lexikonokra, oktatási segédkönyvekre stb. elfelejtik ráírni, hogy reprint, vagyis hogy nem új, tehát véletlenül se használják, mert árt, butít, nem érvényes. A Merényinek néhány évvel ezelőtt ez a trükk csupán egymillió forint bírságba került, ennyiért pedig még másnak is megéri. "Új" magyar konyha - végy egy kanál zsírt.

Nehezen kivédhető jogsértés, amikor a kiadók megvásárolják a hasznosítási jogokat, ám a példányszám elszámolásánál a szerző vagy a fordító kárára csalnak. Vagyis mialatt a kiadó a nyilvánosság előtt a bestseller 10 000. eladott példányát ünnepli, ténylegesen csaknem a dupláját értékesítette. Erre már az adóhatóság is felkapná a fejét. Ugyancsak előfordulnak túlnyomott, papíron nem létező feketekönyvek, ami a nyomda önálló vagy a kiadóval közös biznisze: a nyomdász egy óvatlan pillanatban kiakasztja a számlálót, a hivatalos példányszámon felüli mennyiség pedig elszivárog az idejében kiépített, megbízható csatornákon keresztül. Arra azért vigyáznak, hogy még egyszer ne történjen meg az a gikszer, amikor a könyvhétre nyomott Durrell már az országos bemutató előtt felbukkant kisebb üzletekben.

Az illegális könyvkereskedelemről, azon belül a kalózkiadásról, illetve a kalóznyomtatásról nincsenek mértékadó adatok, így be kell érni a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete rendszeres jelentésével, amely a feketegazdaságot évről évre gyérebbnek titulálja, és a teljes könyvforgalom alig pár százalékára saccolja (ami azért így is kitesz kétmilliárdot). Miközben a Btk. a szerzői jog megsértését az okozott vagyoni kár minősítésétől függően legfeljebb nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, közmunkával, pénzbüntetéssel sújtja, még a bírságok kiszabása is ritka. Gyakran nyomozati szakaszba sem jut az ügy, és mire eljárásra kerül sor, a tettes eltűnik, a cég megszűnik. (A könyvhamisítási ügyben eljáró XIII. kerületi rendőrkapitányság illetékes tisztjét lapzártáig nem sikerült nyilatkozatra bírnunk.)

Bogár Zsolt

Neked ajánljuk