Miután igazi hungarikum bort, olajat és pirospaprikát hamisítani, csak az olvasni tudók csodálkozhattak, hogy a könyv is sorra került. Az ügy nem is vert volna fel akkora port, ha a hamisítók a Bölcsességek könyvét vagy a Rejtvényfejtők kézikönyvét vették volna célba, ehelyett többek között épp Kertész Imre Sorstalanság című regényét pécézték ki.
n "A szerencse mellém szegődött. Alig hagytuk el a várost, a fehér kombi, melyet reggel óta követtem, lerobbant. Már szörnyen elegem volt a spicliskedésből, és arra vágytam, hogy whiskyspoharamon keresztül bámuljam a bárányfelhőket. A kocsi mellé érve lassítottam - a szikár sofőr épp felnyitotta a füstölgő motorháztetőt -, majd egy balos kanyar után leparkoltam a `69-es Mustangommal. A következő negyedóra csendes pöfékeléssel telt. Mire elszívtam a pipám, és visszakanyarodtam a helyszínre, a pasas eltűnt. Kiszálltam, körbejártam a kocsit, és csináltam néhány felvételt a csodamasinámmal. A csomagtér tele volt könyvekkel." Akár így is kezdődhetne Leslie L. Lawrence bogarász és magánzsaru legújabb kalandja, ám a valóság, ahogy mondani szokták, már megint überelte a kitalált történetet.
Idén januárban az egyik fővárosi könyvnagykereskedés részére eladásra ajánlották Leslie L. Lawrence: A kicsik nyomában I-II. (Gesta), Kertész Imre: Sorstalanság (Magvető) és Szabó Magda: Für Elise (Európa) című regényének példányait. A könyvek hamisítványok voltak.
A kereskedő
az üzletet visszautasította, és figyelmeztette az érintetteket a kalóznyomásra. A kiadók összeültek, és felfogadtak egy magánnyomozót, aki a könyvkupec kocsijának feljegyzett rendszámából kiindulva rátalált arra a gyömrői nyomdára (a sajtóban ürömi jelent meg), ahol a hamisítványokat készítették. A detektív munkáját ezúttal a vakszerencse végezte el. Nem fogják elhinni, lerobbant a szállítóautó, menten lett bizonyíték is: a nyomozó lefényképezte a csomagtérben pihenő Sorstalanság és Malota László: A gyalázatosak szentélye (Konkrét Könyvek - KK) hamisított példányait, illetve a Für Elise borítóját. Úgy tudjuk, később beszélt a terjesztővel is, aki beismerte a hamisítás tényét. Három érintett kiadó (Gesta, KK, Magvető) átadta az ügyet a meglévő bizonyítékokkal a rendőrségnek, ám kilenc hónap alatt nem történt semmi fejlemény. A minap Novák Erik, a KK kiadó vezetője az egyik Múzeum körúti könyvesnél újból felfedezett néhány kalózpéldányt. Ekkor dőlt el, hogy az ügyet nyilvánosság elé viszik .
"Nem ez az első eset" - mondta lapunknak Herczeg Ferenc, a Lőricz L. László (Leslie L. Lawrence) könyveit jegyző Gesta Kiadó főszerkesztője. "Két évvel ezelőtt az egyik bevásárlóközpontban bukkantak fel A gyűlölet fája és a Lebegők kalóznyomatai. Bár akkor a feljelentést követően a megmaradt kb. 15 példányt azonnal bevonták, a forgatókönyv innentől kezdve kísértetiesen emlékeztetett a Kaya Ibrahim-féle történetre: a szállítmány hitelességéért a hipermarket szerint a beszállító felelt, aki a könyveket egy szlovákiai illetőségű férfitól vette. A jogsegélyszolgálat keretében lefolytatott vizsgálat azonban megállapította, hogy az aláírás nem az illető úrtól származott. Mivel a rendőrség ebben az ügyben meglehetősen teszetoszán viselkedett, Kolosi Tamásnak, a Líra és Lant Rt. vezetőjének javaslatára saját költségünkre bekapcsoltunk a felderítésbe egy magánnyomozót. A rendőrséghez a beszerzett bizonyítékokkal fordultunk. A tettenérésnél a kocsiban nem volt Leslie L. Lawrence-könyv, ezért hiába kértük, hogy a Gesta Kiadót is tekintsék feljelentőnek, vagy legalább újítsák fel a régi eljárást, mindkettőtől elzárkóztak. Így mi már korábban kiszálltunk az ügyből."
Az illegális nyomású könyvek általában akkor jelentenek konkurenciát, ha egy bizonyos időpontban az eredetiből nincs elég mennyiség a piacon vagy egyenetlen a megoszlásuk. Ez történt a Malota-könyv bemutatója után is. Ahogy a boltok kifogytak, de az utánnyomás még nem érkezett meg, megjelentek a hamisítványok. "Amellett, hogy visszaveti a hivatalos értékesítést, hihetetlen presztízsveszteséget jelent, hiszen a nevünk összekapcsolódik egy silány minőségű hamisítvánnyal" - állítja Novák Erik. A kalóznyomással nemcsak a jogdíj (10-15 százalék az eladott példányok után) és a nyomdai előkészítő munkák (szerkesztés, lektorálás, tipográfia, nyomdai szedés stb.) költségeit spórolják meg az elkövetők, hanem a felhasznált papír, fedlap, ragasztó minőségétől függően a nyomdai költségek jelentős részét is. A Sorstalanság papírfedeles változatát hamisították, az 50 ezer példányban megjelent kötetek 1500 Ft-os egységárából Kolosi számítása szerint 7-800 Ft-ot tehettek tisztán zsebre a hamisítók. Az Alföldi Nyomda a Gesta kérésére szakvéleményt adott a kalóznyomásos Lawrence-regényről. Megállapításai általánosan érvényesek a hasonszőrű utánzatokra. E szerint a fedlap és a belív is úgy készül, hogy egy-egy könyvet lapjaira szednek szét, majd beszkennelik, emiatt a belív, a fedlap és a gerincsor is el van csúszva az eredetihez képest. A fedlapon a színek eltérnek, az árnyalatos elemek kontúrszegények, a finom rajzi nüanszok pedig elmosódnak. A szerző képe kevésbé éles, a vonalazott részek szintén raszteresek, amely különösen a vonalkódnál szembetűnő. A belíven a betűk homályosabbak, a lap szélén (a kötésben) fekete csík marad, amely - alaposan kinyitva a könyveket - sok helyen láthatóvá válik. A legfeltűnőbb különbség a papír minőségéből, súlyából következik: az utánzatok akár fél centivel is vékonyabbak lehetnek.
A silány kivitel
ellenére a kalóznyomatok alkalmasak arra, hogy a laikust megtévesszék. A legutóbbi Lawrence-könyvben már olvasható egy figyelmeztető, hogy a könyvet hamisítják, de a hologramos matricának azért még nem jött el az ideje.
A magukra valamit is adó nyomdák és nagykereskedők az együttműködést elutasítják, Novák Erik szerint a szóban forgó hamisítványokat amolyan "sufninyomdában" készíthették. Az árut kocsiról terítik kis példányszámban, a felvevők a szakma által csak olcsósoknak nevezett, a város forgalmas tereit, pályaudvarait belakó utcai árusok, kis könyvesbódék, pavilonok. "Engem az háborít fel legjobban", fakadt ki a Narancsnak Kolosi Tamás, "hogy a legálisan működő üzletekben egy bevásárlókosárnyi könyvet sem kínálhatok árengedménnyel, míg a sok utcai árus és olcsó könyves szabadon, mindenféle engedély nélkül zavartalanul árusítja a portékáját".
Az egyik asztali könyves a kalóznyomatokkal kapcsolatban csak annyit jegyzett meg: a nagy hálózatok és kiadók számára ez is csak egy újabb alkalom, hogy kicsit feltüzeljék ellenük a hatóságot.
A forgalomba került utánzatok mennyiségét érdemi módon aligha lehet megbecsülni. A szakmabeliek szinte alig emlékeznek korábbi esetekre: hosszas gondolkodás után csupán az Agykontrollt és egy Szlovákiából érkezett Stephen King-kalóznyomást tudták felidézni a 90-es évek elejéről. A Narancs a sajtóban tálalt példákon kívül még Wass Albert életművéről és A gyűrűk uráról hallotta, hogy hamisítják.
Az illegális könyvkiadáson belül célszerű külön definiálni a könyvhamisítást/kalóznyomtatást, mert a köznyelv gyakran összemossa más törvénysértő nyomdai-kiadói tevékenységgel, nevesül a kalózkiadással. Az előbbi a jogszerűen megjelent munka hasonló formában történő sokszorosítását (másolását) és terjesztését jelöli, amit a jogtulajdonos és a hasznosítási jogokat birtokló személyek kárára követnek el. A könyvön értelemszerűen az eredeti kiadó neve szerepel, és a formátum is több-kevesebb sikerrel élethű utánzat.
A kalózkiadás csupán arra utal, hogy a könyv jogszerűtlenül - a jogtulajdonos személyi és vagyoni jogának megsértésével - jelent meg (Ágens a rengetegben, Magyar Narancs, 2002. november 28.). Ha a nemzetközi gyakorlatban használt szabványt vesszük figyelembe, akkor minden kiadvány kalózkiadásnak számít, ami kétoldalúan (szerző vs. kiadó) aláírt szerződés és jogdíjelőleg kifizetése nélkül került a piacra. Bár az uniós jogharmonizáció keretében a szerzői jog kérdését polgári és büntetőjogi értelemben is újraszabályozták, a magyarországi lazább jogkövetési magatartást figyelembe véve, nem tett jót az a kitétel, hogy a kiadó nem tartozik büntetőjogi felelősséggel, ha tudja bizonyítani, hogy tett lépéseket a jogszerű kiadásra. Az egyik társaság James Herbert horrortrilógiáját adta közre: noha az első kötet jogdíját sem rendezték, a jogtulajdonos írásbeli tiltása ellenére megjelent a második kötet is. Mivel kapcsolatfelvételnek minősül a puszta érdeklődés a külföldi kiadás feltételeiről, az ilyen esetekben a jogsértés legfeljebb polgárjogi perben kérhető számon. "Az angolszász kiadók gyakran a fejüket fogják a magyarok miatt. Van, amikor még alá sem írta mindkét fél a kontraktust, vagy nem érkezett meg a bankigazolás a jogdíjelőleg átutalásáról, de nálunk már kijött a könyv a nyomdából" - mondta Kátai Katalin irodalmiügynökség-vezető (Kátai & Bolza).
A hangos ügyek inkább csak a 90-es évek első felére voltak jellemzők. A piac azóta letisztult. Többen már nem foglalkoznak könyvkiadással, és vannak olyan kiadók, melyekről a szakma pontosan tudja, min szedték meg magukat, de ma már a legprudensebbek közé számítanak. Jogi precedenst Szolzsenyicin GULAG-könyvének magyar nyelvű kalózkiadása jelentett a rendszerváltás hajnalán. A néhai
Végh Antal
kft.-je, az Új Idő egy hibás fordítást felhasználva százezer példányban hozta ki az első két kötetet, beelőzve a mű jogaival ténylegesen rendelkező Európa Könyvkiadót. (A kalózkönyvekről bővebben szól: Rontás, MaNcs, 1997. június 5.) Second hand és olcsó könyves piacra termelő bt.-k ma is akadnak: kijönnek pár kalóz könyvvel, majd bedöntik a társaságot. A környező országokból is "importálnak", de mire lebuknának, megszűnik a szállítócég. Két évvel ezelőtt a Magyar Püspöki Konferencia segítségét kérte a Katolikus Könyvkiadók Egyesülete, hogy megakadályozzák a kalózkiadás terjedését a liturgikus könyvek, szentírások, hittanítások, ima- és énekeskönyvek piacán. A módszerek változatosak, a vásárlók megtévesztését féltő Gazdasági Versenyhivatal is csak kapkodja a fejét. A kedvencem, amikor az egyik bt. kitalált egy fiktív német jogtulajdonost, és azt írta a belíven az eredeti cím alá: with the permission of x. y. Egy másik társaság pedig a magyar fedlapra is az angol kiadó nevét írta fel, mintha ők mutatták volna be idehaza a művet. Változatlanul divatos módszer az "átpegidzselés", amikor egyszerűen átkeresztelik a kiadványt, és nem tüntetik fel az eredeti címet. (Szalonképes változata az Agatha Christie-krimik legális címadási gyakorlata Nagy-Britanniában és Amerikában.) Hasonló a Merényi Kiadó módszere: a háború előtt közreadott szótárakra, lexikonokra, oktatási segédkönyvekre stb. elfelejtik ráírni, hogy reprint, vagyis hogy nem új, tehát véletlenül se használják, mert árt, butít, nem érvényes. A Merényinek néhány évvel ezelőtt ez a trükk csupán egymillió forint bírságba került, ennyiért pedig még másnak is megéri. "Új" magyar konyha - végy egy kanál zsírt.
Nehezen kivédhető jogsértés, amikor a kiadók megvásárolják a hasznosítási jogokat, ám a példányszám elszámolásánál a szerző vagy a fordító kárára csalnak. Vagyis mialatt a kiadó a nyilvánosság előtt a bestseller 10 000. eladott példányát ünnepli, ténylegesen csaknem a dupláját értékesítette. Erre már az adóhatóság is felkapná a fejét. Ugyancsak előfordulnak túlnyomott, papíron nem létező feketekönyvek, ami a nyomda önálló vagy a kiadóval közös biznisze: a nyomdász egy óvatlan pillanatban kiakasztja a számlálót, a hivatalos példányszámon felüli mennyiség pedig elszivárog az idejében kiépített, megbízható csatornákon keresztül. Arra azért vigyáznak, hogy még egyszer ne történjen meg az a gikszer, amikor a könyvhétre nyomott Durrell már az országos bemutató előtt felbukkant kisebb üzletekben.
Az illegális könyvkereskedelemről, azon belül a kalózkiadásról, illetve a kalóznyomtatásról nincsenek mértékadó adatok, így be kell érni a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete rendszeres jelentésével, amely a feketegazdaságot évről évre gyérebbnek titulálja, és a teljes könyvforgalom alig pár százalékára saccolja (ami azért így is kitesz kétmilliárdot). Miközben a Btk. a szerzői jog megsértését az okozott vagyoni kár minősítésétől függően legfeljebb nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, közmunkával, pénzbüntetéssel sújtja, még a bírságok kiszabása is ritka. Gyakran nyomozati szakaszba sem jut az ügy, és mire eljárásra kerül sor, a tettes eltűnik, a cég megszűnik. (A könyvhamisítási ügyben eljáró XIII. kerületi rendőrkapitányság illetékes tisztjét lapzártáig nem sikerült nyilatkozatra bírnunk.)
Bogár Zsolt
