Hortobágyi Nemzeti Park: Tűzről pattan

  • Inkei Péter
  • 2003. szeptember 25.

Lokál

Múlt hétfőn csaknem 1200 hektár, egy fél budapesti kerület nagyságú szikes puszta égett feketére a Hortobágyi Nemzeti Parkban (HNP), Püspökladány és Nádudvar között. Az első pillantásra halottnak tűnő, üszkös tájba különös módon néhány nappal később már visszaszivárog az élet, és a kiégett pusztán nemsokára a vidék legjobb legelői sarjadnak.

Múlt hétfőn csaknem 1200 hektár, egy fél budapesti kerület nagyságú szikes puszta égett feketére a Hortobágyi Nemzeti Parkban (HNP), Püspökladány és Nádudvar között. Az első pillantásra halottnak tűnő, üszkös tájba különös módon néhány nappal később már visszaszivárog az élet, és a kiégett pusztán nemsokára a vidék legjobb legelői sarjadnak.Megkésett, konok eső veri a kocsi ablakát, ahogy Pest, Heves, majd Jász-Nagykun-Szolnok megyén keresztül Hajdú-Biharba érve

a megpörkölődött Hortobágy

felé hajtunk. A pusztai növénytakaró gyorsan követi az évszakváltást: sok helyen már barna, rozsdaszínű a mező, a halványzöld, aranysárga és a szárazságtól fakó foltokkal kiegészítve kész is az impresszionista tájkép. A Hortobágy állítólag még ilyenkor is kísértetiesen hasonlít az ázsiai szikes puszták világára, hiszen a Belső-Mongóliából induló, kelet-nyugati irányba több ezer kilométer hosszú és pár száz kilométer széles sztyepp zóna egészen idáig ível. "A Kárpát-medence a mongol nyíl hegye" - hangoztatják nagy örömmel az ide látogató ulánbátori baráti delegációk tagjai, nem véletlen, hogy az ott már kipusztult vadlovak újratelepítésének bázisául is a ma már 80 ezer hektáros nemzeti parkot választották.

Az eső szűkre szab minden mozgási lehetőséget, a talaj rövid idő alatt úgy felázik, hogy kísérőnk, Végvári Zsolt, a nemzeti park őrszolgálat-vezetője még dzsippel sem hajlandó nekihajtani a sártól lucskos mezőnek. Inkább a romos betoncsíkon közelítjük meg a téglalap alakban leégett földterületet, sorsunkat azonban legfeljebb elodázhatjuk: egy szembejövő autó elől lehúzódva a kocsi előbb megbillen, majd nagyot sóhajtva fennakad. A szolgálati járművet több önerős, kudarcba fulladt próbálkozás után végül egy segítségünkre siető vadász Lada kombija húzza ki szorult helyzetéből, a közeli lesről hazafelé tartó helybéli a tűz idején is itt cserkészett. "Kint ülök, várom, hogy jöjjön rám a vaddisznó, amikor látom, hogy ott messzebb lángol a nád, mint a zsír.

Vastag, fekete füsttel égett,

a többi növény meg csak úgy fehéren. Ijesztő volt, nem mondom, mert tíz perc alatt vagy 6-800 métert közeledett."

Ez pedig még nem is számít veszett száguldásnak, hiszen tavaly nyáron, amikor a tűz tízszer ekkora területet zabrált el, az állandóan változó irányú viharos szél 30-40 kilométeres sebességgel nyargaló lángokat kergetett maga előtt. Egy ilyen ámokfutó tűzoszlop elől legfeljebb a felnőtt madarak és a vadlovak tudtak elmenekülni, a sündisznók, kígyók és békák közül viszont temérdek odaveszett. Akkor félidőtájt két településnek is kifejezetten rosszul állt a szénája: Nagyiván és a kilenclyukú híd szomszédságában fekvő Hortobágy falu lakóit a vízszállító helikopterek bevetése nélkül valószínűleg ki kellett volna telepíteni. Mintegy száz tanyát így is körbetáncoltak a lángok, és egy időre két tűzoltókocsit is csapdába ejtett a tűz. Ezen a vidéken 15-20 évente ég le jelentősebb összefüggő földdarab, de a tavalyi tűznél nagyobbat állítólag a Hortobágy százéves történetében sem találunk. A kipattanó szikrák keletkezési körülményeit gyakorta homály fedi, teljes biztonsággal a tavalyi eset előzményeit sem sikerült rekonstruálni. A legvalószínűbb, hogy egy árokban a szétszóródott üvegcserepek addig gyűjtötték a hőt, amíg az összeaszott növénytakaró füstölni, majd égni nem kezdett. Idén úgy tűnik, hogy egy munkagép valamelyik forgórésze csiholt tüzet. Ha az okot nem egyszerű is meghatározni, a tüzek keletkezési körülményei könnyen azonosíthatóak. "Az elmúlt 20 év tüzeit ábrázoló térkép szerint a gócpont mindig egy meghatározott területre esik, olyan helyre, ahol alig legeltetnek, viszont sokat kaszálnak, bőven marad tehát gyúlékony aljnövényzet. Na, éppen ez az a terület, itt az orrunk előtt" - mutat a betonút végére érve kísérőnk a messzeségben párába olvadó koromfekete lapályra.

Egykori orosz légi lőtéren járunk, ahol régebben a helyiek szerint a gyakorlatozó helikopterek és katonai repülők leginkább összetalicskázott trágyahegyeket durrantottak szanaszét. Az egykori irányító központ romjaira felkapaszkodva, távcsővel pásztázva a környéket épen maradt növényszigeteket, madarakat figyelhetünk meg. "Szerencsére a madarak költési időszaka után járunk, főleg ezért nincs jelentős természetvédelmi kár. Nem akad olyan növény sem, amit a tűz kipusztított volna. A rovarok ugyan megfogyatkoztak, de például a sáskák, szitakötők a széllel visszatelepülnek a környező pusztákról" - készít fejben veszteséglistát a nemzeti park munkatársa. Távcsövünkben "szárnyas vadásztársaságok" verődnek össze: rétihéják, egerészölyvek, vércsék vérmes csoportjai könyökölnek a levegőben a sok négyzetkilométernyi terített asztal felett, hogy megpirult hüllőkkel, ropogósra sült sáskákkal és pockokkal tömjék tele magukat. A világégést mélyen a föld alatti bunkerekben átvészelő kisemlősök számára az igazi rémálom csak most veszi kezdetét: mivel a felszíni közlekedést fedező aljnövényzet jórészt megsemmisült, még egy vaksi sasfióka is játszva levadászhatja őket.

A reménytelen mező a szakemberek szerint

nagyon hamar magához tér

A tavalyi tűz után készült műholdas képeken világosan kivehető tájseb is hamar begyógyult: a puszta három hét elteltével regenerálódni kezdett, kisvártatva méregzöld színű, osztályon felüli legelő sarjadt a lelombozott pusztaság helyén. A tűz ugyanis amellett, hogy sok, helyhez kötött élőlényt elpusztít, és lakhelyeket radíroz le, a vegetációt lényegében felfrissíti. A világ különböző tájain legeltetésből élő emberek nem véletlenül égetnek fel időnként kisebb-nagyobb földeket, ahogy a svéd természetvédők is a legjobb lelkiismerettel gyújtják fel az elöregedett, beteg erdőt, ha helyén szép, új fenyvest akarnak nevelni. Nálunk sokszor a juhászok, gulyások gyújtanak alá a kiszáradt aljnövényzetnek, az évente húsz-harminc, 10-20 hektáros tűz a Hortobágy élővilágának megújításában fontos szerepet játszik. A leégett, majd felújult legelő még jó darabig őrzi kvalitásait, mert a tömegesen ideköltöző patások trágyázzák. Az erdő- és bozóttüzekkel gyakran sújtott Észak-Amerikában és Ausztráliában "Fire Management" néven lassan önálló diszciplínává érik össze az a tudáshalmaz, amit tudósok és tűzoltók hosszú évtizedek alatt a tüzek természeti környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata közben gereblyéztek össze. A "tűzmenedzselés" úttörői a prérin és a bozótos tájakon a madarak költési és a növények vegetációs időszakát követően gyakran szándékosan okoznak tüzeket, azt vizsgálva, hogy a különböző típusú tüzek az adott szélviszonyok mellett milyen hatással vannak egyes élőlénycsoportokra, és miként strukturálnak át egész életközösségeket. A szigorúan lehatárolt és ellenőrzött égetés arra is jó, hogy elejét vegye a kontrollálhatatlan, pusztító tűzvészeknek. Mivel azonban az eurázsiai pusztákon és Magyarországon hiányoznak az efféle kutatások, a tengerentúli eredményekből pedig nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, nálunk még jó pár évbe telik, mielőtt tudatosan használni kezdenénk a tüzet. A kedvező szélviszonyok mellett a tűzoltóknak épp a "Fire Managementhez" kapcsolódó megelőző intézkedések alkalmazása miatt sikerült a mostani tüzet gyorsan megfékezni. A nemzeti park és a katasztrófavédelem szakemberei ugyanis a tavalyi eset után közösen kezdték el biztonsági sávokkal elhatárolni egymástól a gyúlékonynak minősített területeket, és nekiálltak, hogy minél több helyet lehessen adott esetben vízzel elárasztani. Czéh István tűzoltó alezredes, a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője elmondta, hogy az idén azért is ment gördülékenyebben az oltás, mert a tűzoltók és a természetőrök között kiépített információs rendszer jól vizsgázott, és többet profitáltak a légi felderítés eredményeiből.

Belegázolunk a sáros, kormos tájba, cipőnk alatt kisvártatva új, e két anyag elegyéből gyúrt széles, többcentis talp képződik. "Félelmetes és szép volt egyszerre, különösen éjszaka, amikor vörös és bíborszínű volt az ég meg a füst is" - emlékszik vissza sárdagasztás közben Végvári Zsolt. Közben a szél összevissza szaladgáló magas koromtölcséreket képez, hamut szórva a nemzeti park csodálatos módon épen maradt táblájára is.

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.