Nők - TV2: Harcibarbi (Interjú Hadas Kriszta riporterrel)

  • 2003. október 2.

Szex

Csak a tavalyi évben négy rangos elismerést kapott riporteri munkájáért: a Sajtópáholy díjat riporter kategóriában, az év riportere lett, az Orvosi Kamara Médiadíját, valamint a Cosmopolitan Te vagy a legjobb című elismerését a média kategóriában. Most a TV2 Napló című műsorának riportereként dolgozik.
Villanynarancs
Csak a tavalyi évben négy rangos elismerést kapott riporteri munkájáért: a Sajtópáholy díjat riporter kategóriában, az év riportere lett, az Orvosi Kamara Médiadíját, valamint a Cosmopolitan Te vagy a legjobb című elismerését a média kategóriában. Most a TV2 Napló című műsorának riportereként dolgozik.

Tűsarok: Megszoktad már, hogy a riportjaid nagy port kavarnak?

Hadas Kriszta: Volt néhány ilyen, de akkora hatást talán egyik sem váltott ki, mint Az igazi vészhelyzet, amely a magyar kórházak állapotáról szólt. Egyébként 1992-ben, a rendszerváltás után jelentem meg a Kossuth rádió Krónika rovatánál, és azokban az időkben, a médiaháború közepén az ilyesmi mindennapos történet volt. 168 órás fiatal voltam, dolgozhattam Mester Ákosékkal, és az nagy megtiszteltetés volt. Mondhatom, hogy annak örültem a legjobban. Négynapos volt a kislányom, amikor mindenkit kirúgtak onnan.

T: A gyermek születése mennyiben befolyásolta a karrieredet?

HK: Hat-hét hónapos volt a Sári, még szoptattam, amikor újra elkezdtem riportokat csinálni. Hülyeség volt, de mentálisan nem voltam érettebb, mint a gyermekem. Egyébként logisztika és kitartás kérdése az egész, hogy képes vagy-e úgy dolgozni, hogy nem alszol egy héten kétszer. Nekem ez ment, ráadásul miközben Frei Tamásnak dolgoztam, nappali tagozatra jártam a főiskolára, és akkor volt bölcsődés a gyerek. Ez persze nem superwomanség, hanem ezt kellett csinálni, és mivel volt energiám, csináltam. Az más kérdés, hogy milyen a női riporter élete.

T: Milyen női riporternek lenni?

HK: Amikor megkaptam egy éve, a nők között elsőként, a Sajtópáholy díjat riporter kategóriában, egy kollégám gratulált, és megkérdezte, hogy ki kapta a férfi kategóriában ezt a díjat. Hát ilyen női riporternek lenni. Pedig a riportnak nincs nemi szerve, az egy műfaj. Azt hiszik, hogy a női riporter az egészségügyről, a férfi meg a katonaságról csinál riportot. De ez nem így van.

T: Sok mindenről csinálsz riportot a prostituáltaktól a Mount Kenya megmászásáig, mint legutóbb. Ezek a te ötleteid, vagy feladatként kapod őket?

HK: Az embernek kell kompromisszumokat kötnie, de azért mondjuk fele-fele arányban én találom ki a témákat. A szervezés viszont teljes egészében az enyém. Nekem kell lelevelezni, pénzt kunyerálni. A hegyre például úgy indultunk el, hogy semmilyen cuccunk nem volt. Miért érdekelne bárkit is, hogy tűsarkú cipőben mászom-e fel a Mount Kenyára, vagy van jó bakancsom.

T: Ez veszélyesnek tűnik.

HK: Az is. Hihetetlen felelőtlenség volt a részemről. Mindig igent mondok, aztán amikor ott vagyok, csak akkor gondolkodom el, hogy eszemnél vagyok-e egyáltalán. Miért nem shoppingolok inkább valahol? Mert én egy igazi butikbébi vagyok. Egy beteges vásárló. Mindenhol, még a riportok során is megtalálom a boltokat. Amszterdamban a piroslámpás negyedben például megláttam a kirakatban egy tűsarkú tornacipőt, és mondtam a srácoknak - a stricinek, aki Magyarországról jött velünk, hogy ő ismeri az ottani viszonyokat, aztán az első alkalommal lelépett, meg a stábnak -, hogy ha két napig nem eszünk, ez a cipő akkor is ott lesz a kofferomban. A vásárlás megvidámítja a napjaimat.

T: Szerinted sokat számít a tévés szakmában, hogy nő valaki?

HK: Szerintem inkább személyiségek vannak. A főnökeim tudják, hogy pitbull típus vagyok, ezért soha nem vetődött fel bennük, hogy azért ne menjek el valahová, mert gyerekem van. Nagyon utálnám ezt, mert elsősorban a riporteri kvalitásokat kell figyelembe venni. Az a baj, hogy a főnökök a médiában nagy többségében férfiak, és nekik van egy elképzelésük arról, milyen nőt szeretnek nézni az emberek a képernyőn, tehát meghatározzák a közízlést. E szerint kétféle nő van a magyar médiában, az egyik a kiskosztümös, jól szituált, szabályos arcú, de legalábbis nem túl extravagáns, és van a dögös maca, akinek nagy melle van vagy feltűnő haja, de legalább kihívó hangja. Ez nem a valóság.

T: Macsó nőnek tartanak?

HK: A díjak miatt sokszor megkérdezik, hogy milyen kemény csajnak lenni, de utálom azokat a sztereotípiákat, hogy én macsó nő vagyok, ő meg nőies nő. Van egy határozott elképzelésem, és van egy szakmám, amit megtanultam. Ennek semmi köze a nőiességhez és a macsósághoz. Ha már szereplője leszek egy riportnak, akkor esendő vagyok én magam is. Csetlek-botlok, krumpliorrom van, de utána felveszem a miniszoknyát, vagy vacsorát főzök a családomnak. Visszapillantó tükrökben, klotyókban sminkelem magam a riportok során, mert hiú vagyok én is, de van, hogy erre sincs alkalmam.

T: A kollégáid nem féltékenyek?

HK: Nem hiszem, de azt tudom, hogy többen nem szeretnek, harcibarbinak hívnak a hátam mögött, mert pukkancs vagyok és elég fegyelmezetlen. Sokszor nem a megfelelő módon fogalmazom meg, amit gondolok. De az biztos, hogy nem látom magam mögött a hosszú sort, melynek tagjai esetenként napi 24 órát szeretnének dolgozni, és mindenáron meg akarnak dögleni egy riportért.

(x)

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.