Az utolsó jogi akadályok is elhárultak az elől, hogy a komáromi erődrendszer megpályázza a világörökségi címet. A hatalmas épületegyüttes szlovákiai és magyar oldalát hétköznapokon és a hét végi kulturális örökség napjain barangoltuk be.Német, cseh és magyar vezényszavak töltötték be szombaton a monostori erőd robusztus falai által közrezárt hatalmas teret. Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiból érkezett hagyományőrzők korabeli fegyvernemeiket mutatták be, majd lőporfüstbe és csatakiáltásokba merülve megostromolták az erődöt - azaz saját magukat. Estére azonban elült a harci láz, a komáromi polgárok pedig inkább a XIX. század elején rendkívül népszerű életkép műfajt felelevenítve játszották el a város történelmét.
A már ma is kulturális központként (lásd Katonák, pékek, csepűrágók című keretes írásunkat) működő erőd csak egyik része annak az erődrendszernek, amely szlovák-magyar együttműködés keretében pályázik a világörökség cím megszerzésére. A magyar oldalon három erőd, a kultúrközpontként működő monostori, a jelenleg raktárnak használt, Duna-parti Csillag és a Városi Kőtár otthonául szolgáló igmándi, a túlparton maga a vár, valamint a Komárom óvárosát védő sáncrendszer, a Nádor-vonal található.
Révkomárom
A szocialista építészet és iparfejlesztés által szétbarmolt szlovákiai város az utóbbi időben kezd magára találni. A lakótelepek és daruk által közrezárt óváros kellemes korzóval, az európai népek építészeti stílusaiban felépített Európa- udvarral és a valószínűleg legnagyobb számú egy főre eső EU-lobogóval várja az arra látogatókat, de a várat szögesdrót zárja körül. Az erődítményt idén augusztusban hagyták el a katonák, persze nem a hagyományőrzők. Azóta engedéllyel látogatható. Az Újvárnak nevezett épületrészben hulló vakolatú, orosz falfirkákkal telített barokk legénységi kaszárnya és a viszonylag jó állapotú klasszicista tiszti szálláshely hasznosításra vár: feltehetőleg a pozsonyi egyetem és a budapesti közgáz kihelyezett tagozatainak otthonául szolgál a jövőben, de a szlovákiai magyar egyetemet is ide képzelik. A vöröslő, török kori alapokra épített óvár falaiból akácfák nőnek, egyetlen bástyája van felújítva, rajta egy allegorikus nőalak állít emléket a vár védőinek. "Nec arte, nec marte", azaz "Sem csellel, sem erővel" - hirdeti a felirat, arra utalva, hogy a várat soha nem vette be az ellenség.
A több kilométer hosszú Nádor-vonal hét bástyája közötti sáncok leginkább vasúti töltésre emlékeztetnek, hol szögesdróttal, hol garázsokkal "díszítve", de találhatunk sziklakertet és játszóteret is. Az egymástól negyedórás sétányira húzódó bástyák hasznosítása a legváltozatosabb: valamelyikben bár működik, néhány raktárként üzemel, s találunk magángalériát, sőt az Europa Nostra díjjal kitüntetett, Szlovákia római kori kőtárát magában foglaló városi múzeum is a bástyában talált otthonra.
"Olyan érzésünk van, hogy az elmúlt évek néha reménytelennek tűnő igyekezete meghozza végre azokat a lehetőségeket, amit kamatoztatni tudunk" - mondja Hámori Éva, Révkomárom alpolgármestere annak kapcsán, hogy a vár végre városi tulajdonba került. A vár megszerzése a szovjet csapatok kivonulásakor már felmerült, de a terv csak 2002-ben kezdett realizálódni. Ebben az évben ajánlotta fel a szlovák honvédelmi minisztérium megvételre a városnak, és mi éltünk elővásárlási jogunkkal. Az eredetileg 60 millió koronás árat januárban sikerült 40 millióra lealkudni, amire hitelt vettünk föl." Idén augusztus 20-án megtörtént a protokolláris átadás, a tulajdon kezelésére a képviselő-testület szeptember 4-én (a magyar kht.-hoz hasonlító) közhasznú intézetet hozott létre. A Pro Castello Comaromiensi vezetője az erődrendszerről kitűnő monográfiát jegyző Gráfel Lajos lesz. Bár a Nádor-vonal egyes részei még nem közhasznú célt szolgálnak, a most létrejött szlovákiai és a magyarországi nonprofit szervezet együttműködésével megteremtették az alapot a közös világörökségi pályázatra.
Komárom
A magyar oldalon is hosszú idő kellett, hogy tiszta jogi kereteket teremtsenek a pályázaton való részvételhez. Az állami tulajdonú monostori erődből 1991-ben vonultak ki a szovjetek, ezután a Honvédelmi Minisztérium és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság lőszermentesítette és rendezte a területet. (A szovjet kárpótlásban a magyar állam érvényesítette az erőd 3,1 milliárdos kárértékét, ebből azonban viszonylag kevés csurgott vissza a helyszínre.) 2000. január 1-jétől működik a három érintett kormányzati szerv, a megyei és a városi önkormányzat által létrehozott Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht., amely jövőre a jelenleg kincstári tulajdonú Igmándi, illetve a sokáig magántulajdonú, de az állam által visszavásárolni kívánt Csillag erőd vagyonkezelését is átveszi. "Legfőbb célunk, hogy önfenntartó kulturális intézménnyé alakítsuk az erődöket" - mondja Varga István, a kht. ügyvezetője.
A monostori erődben egy portugál építészlány tervei alapján diákszálló épül, az igmándi erődből lovassporttelep, a Csillag pedig a helyi termálfürdő infrastruktúrájához kapcsolódva gasztronómiai központ lesz. A Dunai bástyában a NATO és a Varsói Szerződés arzenáljának párhuzamos fejlődését bemutató múzeumot szeretnének nyitni.
Terveznek egy "meditatív, megbékélési színhely"-et is a huszadik századi szimbólumok véseteit hordozó szoborral. Ahogy Varga mondja: "Az erőd magában hordozza az abszurditást. Mire elkészült, már elavult. Sohasem vett részt háborúban. A meditatív teremben bárki emlékezhet - hősökre, áldozatokra, és közben semmi nem utal a háborúra."
Fonyó Attila
Katonák, pékek, csepűrágók
"Posztmodern korunkban a kultúrát olyan tágan értelmezik, hogy a hadkultúra szó sem nevetséges: célunk, hogy felmutassuk a háborútól való félelem szülte kultúrkör egészét. Ennek markáns megnyilatkozásai az építészeti, haditechnikai kuriózumnak számító erődök" - igazít el a monostori erődöt üzemeltető közhasznú társaság igazgatója. Varga István két metszéspontot említ, ami köré programjaikat szervezik: az egyik a hadkultúra és a hadtörténelem tárgyi és szellemi emlékeinek megtartása. "Ebbe a keretbe illeszkedik minden - igaz, néha ötszörös bakugrással." A másik viszont maga az erőd. A hangulat. "Az erőd nem semleges tér, mint egy múzeum vagy egy műhely. Inspirál" - mondja Varga, aki szerint tudatosan törekszenek arra, hogy a különböző programok ne váljanak szét: "Makettkiállítás, huszárbemutató és képzőművészeti kiállítás egyszerre, egy időben jelenik meg és keveredik egy gondolati elem köré."
Ha lazán, de mégis a hadtörténethez kapcsolódik a hét végén megnyílt Komisz kenyér kiállítás is az egykori katonai pékség területén. A magyar sütőipar tárgyi emlékeit bemutató, sajnos még nem interaktív gyűjtemény hosszú hányódás után került az erődbe. "A nagyobb gépek kivételével mindent kiállítottunk, de a könyvtár és a dokumentáció egyelőre nincs még itt" - tájékoztat Baláts Zsuzsa, a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének rendfője. Az is terveik között szerepel, hogy felújítják a négy nagy sütőkemence egyikét, hogy "2005-től már ott lehessen sütni a komisz, azaz a katonakenyeret".
A hadkultúra-koncepcióba az ARTFORT kortárs képzőművészeti kiállítássorozat, valamint színház- és mozgásművészeti produkciók is beleférnek. A Zsámbéki Színházi Fesztivállal, illetve a Beregszászi Magyar Színházzal együttműködve leginkább háborús témájú színházi produkciókat mutatnak be, ugyanakkor Lehár Ferencre, Komárom szülöttére emlékezve évente operett- és katonazene-fesztivált is rendeznek. No és a "csereprogramos" nyári táborokat: például cannes-i fiatalok jönnek ide huszárkodni, a magyarok mehetnek búvárkodni a francia Riviérára. A tudósító kedvence egy tavaszi performansz volt. Az erőd a győri Mediawave filmfesztivál hagyományos majálishelyszíne. A filmfesztivál központi témája idén a Nő volt, így a 16 hektáros udvar közepét az erődsáncokról és helikopterről látható nőalakra formálták meg az erőd munkatársai.
