"Láttam egy reklámot - mondja Mónika. - Jóképű, hiányos öltözetű, fiatal férfi szorongat egy mutatós, ám élemedett korú, felékszerezett, gazdag asszonyt. A felirat: Ennyire szeretnél egy autót? Inkább nyerjél egyet! Vélhetően ha a nő ugyanilyen gazdag és kevésbé mutatós, de úgy 10 évvel fiatalabb lenne, a fiút akár még irigyelné is miatta a világ. Így inkább szánják. Mert az öregség ma bűn, szégyen. Nem csak a magánéletben vagy a szerelemben. Van egy terület, ahol fokozott a hátrány: a munkaerőpiac. Megtapasztaltam, hiszen három diplomával, három nyelvvizsgával immár évek óta nem kapok munkát. Ha pályázatot adok, az önéletrajzba csak a képesítéseimet írom be, az életkort nem. Be is hívnak, szinte kivétel nélkül mindenhová, de az interjút követően mindig ugyanazt az egyenszövegű levelet kapom, ha egyáltalán válaszolnak. Azt írják, el vannak ragadtatva a képzettségemtől, de az állást ezúttal nem én nyertem el. Eleinte még azt hittem, a nagy számok törvénye értelmében egyszer lesz olyan, hogy véletlenül én nyerem el. Ma már látom, hogy még véletlenül sem."
Bár a nők tömeges munkába állása már a XX. század elején megindult, és ezt az I. világháború idejére szinte már megszokta a világ, elfogadni a harmadik évezred hajnaláig sem fogadta el. Pedig az igény nagyobb, hiszen a nyugdíjrendeleteknek köszönhetően ma már a nőknek is 62 éves korukig kellene dolgozniuk. A nő - pláne, ha középkorú vagy idősebb - még akkor sem kell a munkaadóknak, ha a munka higgadt, érett, tapasztalt személyiséget kíván. Ilyenkor inkább a férfi jön számításba.
A nő legyen engedelmes, alkalmazkodó, segítő, empatikus, készséges - és főleg fiatal. Nem csak akkor, ha fotómodellt keresnek. Azt nem is tagadják a humánpolitikai szakemberek, hogy megnézik a jelöltet, mert az esztétikus, tetszetős külső akkor is követelmény, ha a kollegina majd egy laboratóriumban, szem elől eldugva dolgozik.
A fejvadászok úgy vélik, azért van ez így, mert napjaink rohanó világában, a versenyszférában állandóan teljesíteni kell. Egy ismert fejvadász cég vezetője, Gabi szerint manapság pörgős emberek kellenek, és a multik szerint a fiatalok ilyenek. A lelke mélyén ő is elismeri, hogy ez nem így van, hiszen a fiatalok semmivel sem pörgősebbek, mint az idősebbek. A középkorú asszonyok - főleg, aki megszokta, hogy évekig váltott műszakban (munkahely-háztartás) állt helyt - megtanultak keményen dolgozni, ezerfelé figyelni és hatékonynak lenni. Amellett elkötelezettek is, hiszen a gyerekeket már fölnevelték, nem járnak randizni, plázázni, csak a munkájuknak élnek.
És mindezt a munkáltatók is jól tudják, hiszen abban a pillanatban, amikor kemény fizikai munkára (takarítás, betegek emelgetése) keresnek jelentkezőt, nem idegenkednek a korosabbaktól. Gabi szerint a humánerőforrás-menedzserek tőlünk nyugatabbra már kezdik értékelni ezeket a tulajdonságokat, de - érdekes módon - amint a magyar határt átlépik és itt alapítanak vállalatot, átveszik a helyi mentalitást.
"Én nem gondolnám - véli Piroska, aki gyógyszerész -, hogy Nyugaton már mindenki jobb belátásra tért. Például szeptember közepén a L`Oréal rendezett nagyszabású konferenciát a Vajdahunyadvárban, ahol a Magyarországra látogató Patricia Pineau kutatási igazgató büszkén jelentette be, hogy női tudósok, kutatók számára világszerte új pályázatot hirdettek meg egy ösztöndíjprogramra. Nos, utánanéztem a beharangozott pályázatnak. Nem csodálkoztam, hogy a feltételek között PhD fokozatot vagy PhD-képzésben való részvételt kértek, hogy megkövetelték, a pályázó állami felsőoktatási intézményekben vagy ezek kutatóintézményeiben, illetve az MTA kutatóintézeteiben dolgozzon és tudományos kutatással foglalkozzon. De hogy mindehhez 35 év alatti (bizonyos kategóriában 45 év alatti) legyen a nő, aki pályázhat, szerintem nonszensz.
A L`Oréal szeret azzal büszkélkedni, hogy termékeit minden korosztálynak ajánlja, a középkorúaknak, időseknek is. Vásárlónak tehát elfogadja a korosabb nőket, de tudósnak, kutatónak nem. Ha ezt a programot férfiaknak írták volna ki, akkor is beleírják, hogy korhatárral lehet pályázni?"
"Fél éve lehetett - mondja Kati -, hogy egy ehhez hasonló élményben volt részem. Az MTA Társadalomkutató Központja hirdetett négy kutatói állást, és már a hirdetésben, a pályázati feltételek között első helyen szerepelt a be nem töltött 35. év. Ebből én már kilógtam egy kissé, de mivel az összes többi feltételnek nemhogy megfeleltem, de némelyiket még jóval túl is teljesítettem, beadtam a pályázatot. Persze elutasítottak, pedig ha belegondolok, a tudományos akadémia nem arról nevezetes, hogy karonülők gyülekezőhelye."
"Ennél rosszabbul már csak a kevésbé kvalifikált asszonyok járhatnak. Vezetőként talán nincsenek a negyven felettieknek akkora gondjaik, mint a beosztottaknak - így Márti. - Hegyi Gyula országgyűlési képviselő egy rádióműsorban ezzel összefüggésben az idősebb korosztály foglalkoztatási ösztönzését, az 50 éven felüliek munkában tartását ösztönző munkáltatói kedvezmények kidolgozását javasolta, illetve azt, hogy az idősekre (a műsor tartalmából ítélve ezalatt az 50 év körülieket, nem a nyugdíjkorhatárosokat értette) ki kell terjeszteni a diszkrimináció fogalmát."
"Sajnos 50-60 év között marad magára a legtöbb nő, és ha még munkanélküli is, nem érzi, hogy tartozna valahová. Ebben a korban kell igazán védetté tenni a nőket, ne váljanak kiszolgáltatottá a társadalom kénye-kedvének. Ebben a korban repülnek ki a gyerekek a fészekből. Sok nő nehezen éli meg ezt az időszakot" - véli Vera.
Talán könnyebb annak, akit unokák vesznek körül, de ez sem bizonyos. "Egy rendezvényen - meséli Ida - az előadó azt kérdezte, hát hol vannak a magyar nagyszülők, nagymamák, amikor az unokákért kell menni? Akkor felálltam, és azt mondtam, hol lennének? Dolgoznak. Ugyanúgy, mint a fiatalok. És ne rám apelláljanak mint nagyszülőre, mert nem olyan vagyok, mint a nagyanyám volt. Máig emlékszem arra a pillanatra, amikor a számítógépnél ültem, pörögtek velem a gondolatok, jöttek a telefonok, és itt volt az unokám, akivel foglalkoznom kellett volna. És akkor egyszer csak döntenem kellett: vagy idegbeteg leszek, mert ugyanúgy őrlődöm, mint húsz évvel ezelőtt, amikor anyaként ezerszer átéltem: döntenem kell a munka, a hivatás és a gyerek között. Végül a gyerek mellett döntöttem, de nagyon felkavart, hogy újra ilyen élethelyzetbe kerültem. Az a gyanúm, hogy az ilyen konfliktusokból nagyszülőként is a nőknek jut ki többnyire."
Persze még az érintettek között is van, aki másként látja a helyzetet. Általában azok az asszonyok, akik egyetemista vagy friss diplomás gyereket nevelnek, és rajtuk keresztül szembesülnek azzal, hogy a fiatalok is nehezen találnak munkát, könnyen saját korosztályuk ellen fordulnak. Úgy látják, gyermekük az idősek miatt nem tud elhelyezkedni: Hiszen az öregek ahelyett, hogy nyugdíjba vonulnának, foglalják a fiatalok elől az értékes munkahelyeket.
"Sokszor nyugdíjazás után kreálnak alibi pozíciókat, hogy bent maradjanak a hivatalban, és hát a fizetés és egyéb juttatások sem elhanyagolhatóak. A friss diplomások, illetve a fiatal szakemberek pedig nem jutnak be ezekre a posztokra, pedig ezt tanulták az iskolában, valószínűleg a legújabb kutatásokkal felturbózva" -mondja Judit.
Vera szerint azonban "igenis ki kell dolgozni az idősebbek számára egy rehabilitációs programot, ahol ez a korosztály is megtalálja korának megfelelő lehetőségeit. A mai 50-60 éves nőket sok helyen még emberszámba sem veszik. Ha munkát talál, háromszor annyit tesz érte, és háromszor kevesebbet fizetnek neki, mint a fiatalnak."
Hertelendi Éva
