Ám hiába a fejlett infrastruktúra, az átmenő forgalom, a teret a névadó nagy méretű köztéri alkotás, a barokkból eredeztethető, ám számos metamorfózison átesett Mária-oszlop uralja le, amelynek kalandos történetéről előző számunkban olvashattak. De van itt még szobor, egész pontosan az 1936-ban épült Mária tér 4. szám alatti ház Kagyló utcára néző frontján. Anyaga ennek is homokkő, különben mindenben az ellentéte a Maria Immaculatának. És nemcsak azért, mert egy sokkal kisebb, félmeztelen férfit ábrázoló műről van szó, amely nem is saját talapzaton áll, hanem „márványpolcra” helyezve, egy emelet magasságban. A kötényt viselő kalapácsos ember láttán a többség minden bizonnyal szocreált kiált, pedig a szögletes arcél, illetve az úszósapkára emlékeztető frizura inkább Mussolini vagy Hitler „udvarából” lehet ismerős. De az olasz és német antik-modernekkel ellentétben itt nem a hősköltemény az irányadó. Emberünk a kalapácsot lazán maga mellett tartja, hasa behúzva, bal kezét mintha zsebre vágná, de az is elképzelhető, hogy az ujjai elporladtak. Ha csak egy szóval kellene jellemezni az alakot, a „fölényes” lenne a legtalálóbb, ám ehhez kell az emeletnyi különbség is, szemmagasságban bizton mást mondanánk. Talán észre sem vennénk.
Mindebből következik, hogy a Munkás, illetve Munkás kalapáccsal címen is ismeretes mű nem a formavilága, újszerű művészi ábrázolásmódja miatt hatásos, hanem azért, mert jó helyre rakták. Valamivel világosabb, mint a mögötte lévő fal, és az előtte lévő lépcsősor geometriája is passzol hozzá. Sőt még a közelében álló századfordulós kandeláber is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
