Élet + Mód

Tökéletes áprilisi vasárnap: azúrkék égbolt feszül a Bécsi út felett, szikrázik a napfény az óbudai temető sírkövein, és jönnek az autós, motoros galerik. Nyitott Csajkák, lefüggönyzött Pobedák, fecskefarkú Mercedesek, Moszkvicsok, Skodák, Trabantok, Aston Martinok. Pilisvörösvár hív: vasárnap délelőtt veteránautós-találkozó és börze, piac és tavasz. Kell ennél több?

Az idén ötvenéves Fővárosi Artistaképző Intézet március végén kövér kis programsorozattal ünnepelte a magyar cirkuszművészeti szakmunkásképzés intézményét. Az öregdiák-találkozón kívül, amelyen olyan műfaji szakadárok is részt vettek, mint Somló Tamás és Sütő Enikő, született egy fölöttébb szalonképes program, az intézet növendékeinek új cirkuszi előadása.

Az emberek először kezükbe vették a botot. Majd játszottak a tűzzel. Később egyre bonyolultabb eszközöket találtak ki, hogy elfoglalják magukat. Az eszközök részeivé váltak mitikus szertartásaiknak, így szórakoztatták magukat és uralkodóikat. Aztán összeálltak cirkuszokká. Vándoroltak.

Koczák Sándor

Belgium köztünk szólva nem az a kimondottan alpesi ország, de amit patinásnak mondható (1913 óta létező, a maga nemében az egyik legrégebbi) bicikliversenyükre hegymenetből össze bírtak hozni, az még akkor is sok lett volna Hannibálnak, ha dolgozóit elefántok helyett mountain bike-okkal szereli föl. Az még csak hagyján, hogy az idei Országúti Kerékpáros Világ Kupa II. futamában legalább tizenhat gyilkos - helyenként 15-20 százalékos szakaszokkal megbolondított - emelkedőt sem átallottak elhelyezni, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek számottevő többsége olyan, körülbelül másfél bringányi szűk, kockakővel burkolt kapaszkodókra korlátozódott, amelyre épérzésű ember még a haragosait is csak saját felelősségükre engedné. Nos, innen az elnevezése is, amit az egyszerűség kedvéért e tudósítás címéül kölcsönöztünk.

Jön a jó idő, elég csak a naptárra nézni. Aki nem kimondottan füstfüggő kocsmatöltelék, ez idő tájt már vadul lesi, hogy hol rakják ki a székeket, asztalokat az aszfaltra, mert teraszra vágyik ki szabadelvű, hovatovább kerthelyiségbe, hűs lugas tövibe, kies filagóriába, ejtőzni szaletli szegletén. Világos.

Egészen eddig azt hittem, hogy minden helyet ismerek a VIII. kerületben, amit egyáltalán ismerni érdemes, de kénytelen vagyok elismerni, hogy a Királyi kisvendéglőről még sohasem hallottam, és most is csak azért, mert szórólapja megjelent a postaládámban.

"Jól lakni." Azt gondolnánk, nem igazán bonyolult emberi igény az ilyesmi, de előbb-utóbb rá kell jönnünk: azért itt-ott akadályokba ütközik. Mellékletünkben igyekeztünk sorra venni azokat a témákat (építkezés, lakáspiac, hitelek, albérlet), amelyekkel szembesülniük kell mindazoknak, akik csupán annyit szeretnének, hogy fedél legyen a fejük fölött. Lakjanak jól, legalább velünk!

A lakásépítési támogatások változásáról szóló hírektől hangos hónapok óta a sajtó. Nem véletlenül: rengetegen vannak az országban, különösen a pályakezdők, fiatal házasok, akik önerőből képtelenek önálló otthonhoz jutni. Cikkünkben összefoglaljuk: ki milyen támogatásra, hitelre, kamatkedvezményre számíthat, és mindez mibe kerül.

Oszlányi Zsolt ügyvezető igazgató, OTP Bank

Ép testben ép lélek, vakmerőség, kitartás és biztos anyagi háttér nélkül botor dolog építkezésbe fogni, de néha még a sok pénz, a hozzáértés és az erős idegek sem mentik meg a fanatikus építkezőt az óhatatlan kellemetlenségektől. Az embertelen nehézségek mellett meglepő, de mégiscsak épülnek új házak. Igaz, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az újdonsült háztulajdonost - mondjuk a trehány közművesek jóvoltából - saját otthonában üsse agyon az áram.

Manapság minden fiatal álmainak netovábbja, hogy lakást vásároljon. Aztán a rideg tények miatt persze a többség gyorsan leszáll a földre: körülbelül két éve tart ugyanis a magyar lakáspiacon az emelkedési folyamat - 1998 őszétől 1999 végéig csaknem harminc százalékkal nőttek az árak. Mindez azt jelenti, hogy elsősorban üzleti szempontból jó manapság lakást venni, ráadásul a külföldiek is felfedezték Magyarországot. Aki egyszerűen csak egy otthont szeretne, nagy bajban lehet, kormányzati támogatás ide vagy oda.

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.

Tizennyolc évesen arról ábrándoztam, hogy apránként összerakok annyi pénzt, amiből veszek egy szoba-konyhát, aztán egyre nagyobbra cserélem. Huszonnyolc évesen tudtam, hogy majd bejön egy nagyobb meló, amiből lakást veszek. Most szeretném megvenni Somló Tamás leselejtezett lakóbuszát, és leparkolni vele a Ráckert elé. Sohasem volt a realizmus az én terepem.